Hirdetés

„Margit mindenkinél mindent jobban tud, de azon kívül semmit” – vélekedett nem túl kedvesen Molnár Ferenc a volt feleségéről. Pedig Vészi Margit, a legendás lapszerkesztő Vészi József lánya, Ady Margita élni akar című vers­ciklusának ihletője, Puccini állítólagos plátói szerelme sokkal többet érdemel annál, mint hogy a magyar irodalom egyik kigúnyolt lábjegyzete legyen. Kalandos élettörténetét, érdekes, ámbár a kívülállók szemében nem feltétlenül szeretetteljes személyiségét most az unokája, az immár Prima díjas Sárközi Mátyás idézi fel, aki a londoni emigrációjában, az ötvenes évek derekától terjedelmes levelezést folytatott Spanyolországban élő nagyanyjával. A kötet gerincét e valós levelek adják, a másik felét pedig az a sok évtizeddel később, a képzelet és a tények alapján rekonstruált memoár, ami, hiába biztatták a megírására Margitot sokan, annak idején soha nem készült el teljes egészében. Az egyes szám első személyben megírt monológok stílusukban is bravúrosan illeszkednek Vészi Margit levélszövegeihez és karcos, élesen látó személyiségéhez: szép ív, amikor az utód tudja befejezni azt, amit még az ős kezdett.

Korábban írtuk