Ma is az őszödizmust képviselik

– 2006. május 26-án mondta el Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök döbbenetes tartalmú felszólalását az MSZP-frakció zárt ülésén. Hogyan lehetséges, hogy az őszödi beszédért és annak számos további káros következményéért felelős Gyurcsány ma a balliberális ellenzék vezetőjének a szerepében tetszeleghet?

– Hiába vezetett soha nem látott mértékű felháborodáshoz az őszödi beszéd botránya, a balliberális ellenzéki pártok ennek ellenére eddig folyamatosan összezártak és még most is kiállnak Gyurcsány Ferenc mellett. Az őszödi beszéd ügyében senkit sem vontak felelősségre, pedig Gyurcsány Ferenc mellett azok a politikusok is közvetlen és különös felelősséggel tartoznak, akik ott voltak az elhangzásakor. Azzal, hogy az ellenzéki politikusok Gyurcsány beszéde ügyében ilyen mértékű összetartást és cinkosságot mutattak, láthatóvá vált, hogy a DK elnökéhez kötődő őszödizmusnak valójában mennyire erősen posztkommunista gyökerei vannak, és arról sem szabad elfeledkezni, hogy a teljes MSZP–SZDSZ-szövetség felelős mindazért, ami 2006-ban és utána az őszödi beszéd miatt történt Magyarországon.

– Igaz az a megállapítás, hogy a balliberális oldalon Őszöd óta és az őszödi beszéddel kapcsolatban alapvetően semmi sem változott?

– Az őszödi beszéddel és következményeivel Gyurcsány Ferenc 2006-ban tulajdonképpen tőrt döfött a rendszerváltoztatás utáni időszak demokráciájának szívébe. Gyurcsány beszéde számos, a mai napig érvényes tanulsággal járt. Addig még a nemzeti oldalon állók közül is sokan azt gondolták, hogy Magyarországon olyan baloldal van, amely ugyanazokat a jogállami elveket képviseli, mint amelyeket a jobboldal, tehát tiszteletben tartja a demokrácia normáit, jogszabályait és a nemzeti érdekeket is. 2006-ban azonban az derült ki, hogy az akkor éppen Gyurcsány Ferenc által képviselt magyar baloldal egyáltalán nem azonos az európai baloldallal, a szocialista párt valójában a múlt rendszerből itt maradt posztkommunista baloldal. Nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon elmaradt a cseh, német, részben lengyel vagy balti mintát követő elszámoltatás és lusztráció. A posztkommunista, pártállami nómenklatúrával szembeni történelmi igazságtétel elmulasztása olyan történelmi bűn volt, amelynek a mai napig isszuk a levét.

– Azt mondja, a hazai baloldal nem tiszteli a demokratikus normákat?

– Az derült ki 2006-ban, hogy Gyurcsány Ferenc és követői számára természetesnek számít a választók előző rendszerhez hasonló félrevezetése, megtévesztése, valamint a választások manipulálása is. Természetesnek tekintette ez a baloldal azt is, hogy a miniszterelnöki beszéd miatt szeptemberre kirobbanó demonstrációkat az állam a pártállami idők diktatórikus módszereivel tapossa el. Így történhetett meg, hogy 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján a baloldal hasonlóan erőszakos eszközökkel lépjen fel a tüntetőkkel szemben, mint 1956-ban az oroszok mellett Kádár pribékjei. Az őszödi beszéd tartalma miatt egy normális demokráciában a miniszterelnöknek azonnal le kellett volna mondania, és előre hozott választásokat kellett volna kiírni, Magyarországon azonban a baloldali kormány posztkommunista beállítottsága ezt megakadályozta, és Gyurcsány Ferencben fel sem merült, hogy lemondjon. A hatalom megtartásában az MSZP és a miniszterelnöke a nemzetközi baloldal támogatására is számíthatott. Az EU vezetői közül egyébként többen, így például Barroso bizottsági elnök és Joaquín Almunia gazdasági biztos korábban egyebek mellett azzal is segítették a magyar szocialisták hatalmon maradását, hogy megengedték Gyurcsányéknak a rendkívül rossz magyar gazdasági adatok elhallgatását, illetve kozmetikázását. Az őszödi beszéd elhangzásával tehát az derült ki, hogy Magyarországon 2006-ban olyan baloldal volt, amely a szabadságjogok és a demokratikus normák semmibevétele mellett még a létezését is tagadta a nemzeti összefogásra épülő érdekeknek. Sajnos mind a mai napig hű maradt az őszödi beszéd tartalmához a baloldal. Ez olyannyira így van, hogy az ellenzék még a koronavírus-járvány idején is azt bizonyította be a lépéseivel, hogy ha rajta múlna, akkor a legszívesebben most is a 2006-os módszerekkel számolna le politikai ellenfeleivel.

– Mik a politikai tanulságai a beszédnek?

– Az egyik legfontosabb szerintem az, hogy a nemzeti-keresztény oldalnak már közvetlenül a 2006-os események után föl kellett volna ismernie: a demokratikus alapelveket semmibe vevő baloldallal szemben csakis a leghatározottabb eszközökkel szabad fellépni. Sajnos nem sikerült kiharcolni az előre hozott választásokat, így végül 2010-ben buktak meg a balliberálisok, az ország pedig sokat veszített ezzel. A határozottabb fellépés indokoltságát az utóbbi években az is bizonyította, hogy az ellenzék egyre radikálisabb eszközökkel próbálja megkaparintani a hatalmat. A baloldali politikusok korlátok nélkül bármilyen eszközt megengedhetőnek tartanak a kormány támadásához, amihez minden lehetséges segítséget megkapnak attól a mögöttük álló globális nemzetközi balliberális hálózattól, amelyben ott vannak NGO-k, a nemzetközi főáramlatú liberális média, a brüsszeli bürokrácia, illetve az Európai Parlament balliberális párti többsége is. A belpolitikai sikerhez az alacsony támogatottságú, gyenge magyar ellenzék olyan globális politikai támogatást kap, amely még a mostani járványhelyzetben is megpróbálta gátolni a magyar kormány cselekvőképességét a nemzetközi színtéren. Az ilyen módszerek használatával a baloldali ellenzék bebizonyította, hogy nem tekinthető a választások eredményeit tiszteletben tartó, korrekt módszereket alkalmazó, demokratikusan politizáló erőnek. Ezzel az ellenzékkel nem lehet kompromisszumot kötni, mert nem alkalmas rá. Kizárólag arra érdemes törekedni, hogy a lehető legkisebb mértékben legyen képes akadályozni a kormányzat munkáját. A nemzeti oldal részéről nagyon határozott és markáns fellépésre van szükség a balliberális oldallal szemben. A jog eszközeit is igénybe kell venni, ha az ellenzék átlépi a törvényesség határait. Az egyre gátlástalanabb megnyilvánulásokra már nem lehet glaszékesztyűs, finomkodó módon reagálni. Az elmúlt harminc évben számtalanszor, így az őszödi beszéddel összefüggésben és a járványhelyzettel kapcsolatban megtett lépéseivel is nyilvánvalóvá tette az ellenzék, hogy nem akar kompromisszumot kötni egyetlen ügyben sem. Reméljük, egyszer eljön majd az az idő, amikor olyan balliberális oldal lesz Magyarországon, amely szakít a posztkommunista örökséggel, és elfogadja az össznemzeti érdekek létezését. A mostani baloldali erők viszont egyáltalán nem gondolkodnak nemzeti ügyekben, mivel tizennégy évvel Őszöd után is nyíltan az őszödizmust képviselik.

– Mennyire egységes valójában a Gyurcsánnyal való szövetségi politizálást elfogadó balliberális ellenzéki összefogás?

– Karácsony Gergelynek a járványhelyzetben meghozott és főként elmaradt döntései nem szabad hogy következmények nélkül maradjanak. Felelősségét több ügyben is ki kell vizsgálni, mivel a veszélyhelyzetben egyértelműen bebizonyosodott a főpolgármesteri tisztségre való alkalmatlansága. Az látható, hogy Karácsony nem számít az ellenzék kulcsfigurájának, mivel ő valójában csak egy báb. Az ellenzéki összefogáson belül jelenleg két meghatározó erővonal látszik. A DK és a Momentum között várhatóan komoly küzdelem dönti majd el, hogy kié lesz a végső szó az ellenzéki összefogás jövőjével kapcsolatban. Ez a szembenállás generációs ellentét is egyben. Gyurcsány Ferenc egészen biztosan saját embert akar majd az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének. A sok tekintetben a DK-val politikailag teljesen egyetértő Momentum viszont ebben a kérdésben lehet, hogy szembemegy Gyurcsány akaratával. A hatalmi harc végén persze visszalép majd mindkét párt az ellenzéki összefogásba, de még nem dőlt el, hogy melyikőjüknek is kell majd a másik mögé állnia.