„Rajok” késsel

Az egész országot sokkolta a május 22-én hajnalban bekövetkezett tragédia, amelynek során a Deák téren egy fiatalokból álló társaság halálra késelt egy tizenhat és egy huszonegy éves fiút. Bár utólag kiderült, hogy a késelők etnikailag nem tekinthetők cigánynak, azonban a többi bandatag roma származása, büntetett előéletük, a Facebook-oldalukon közölt, agresszivitást és a gettókultúrát népszerűsítő fényképeik megerősítették a vélekedést, hogy a gyilkosságnak etnikai, de legalábbis szociokulturális vonzata van.

A kedélyeket nem csillapította a Mi Hazánk Mozgalomnak az Országos Roma Önkormányzat székháza elé szervezett demonstrációja, de a megannyi, többnyire büntetett előéletű, önjelölt cigány vezető polgárháborút vizionáló, leszámolással fenyegető videói és a „Roma gárda” megalapításának belengetése sem.

A közvéleményt sokkoló, cigány származású bűnözők által elkövetett brutális bűncselekmények, mint például az olaszliszkai lincselés vagy a Cozma-gyilkosság, számos esetben keltettek társadalmi feszültséget az elmúlt bő évtizedben. A cigány fiatalok által elkövetett erőszakos bűncselekmények a valóságban ennél sokkal gyakoribbak, ám túlnyomó többségük nem kerül a hatóság elé, a súlyosabb ügyeknek pedig a sajtó gyakran nem tulajdonít hírértéket. Mivel azonban egyes becslések szerint Magyarországon a tíz év alatti gyermekek több mint húsz százaléka a cigányságból kerül ki, a jelenség nagy kihívások elé állítja mind a társadalmat, mind a hatóságokat.

Cigány mint szitokszó

Ábrahám Róbertnek, a népszerű roma származású videóbloggernek a Deák téri késelés kapcsán közzétett videóját egyetlen nap alatt több mint háromszázezren nézték meg a YouTube-on. Ebben elmondja, hogy mélységesen szégyelli magát, és elnézést kér a roma közösség nevében is. Miután kiderült, hogy a tettesek etnikailag nem tartoznak a cigánysághoz, ismét elnézést kért, azonban a konkrét ügytől eltekintve továbbra is fenntartja állítását, miszerint a cigányság nagy része „kemény munkát” fektetett abba, hogy társadalmi előítéletek alakuljanak ki velük kapcsolatban.

– A cigányoknak nem kívülről jött szociológusok fogják megmondani, hogy az erőszak nem vezet sehova. Pontosan az ilyen esetek világítanak rá arra, hogy mekkora felelősségük van a cigány véleményformálóknak, ezért nekünk kell elmagyarázni a cigányság deviáns részének, hogy a gettókultúra „nem menő” – hangsúlyozta a Demokratának Ábrahám Róbert.

A „cigány” tényszerűen etnikai hovatartozást jelent, de a társadalom szemében szitokszóvá is vált, úgymint ’normaszegésre hajlamos egyén’. A videóblogger szerint ez a vélekedés nem az égből pottyant, és nem véletlenül terjedt el a hétköznapi beszédben a „fehér cigány” kifejezés sem, amely jól megfigyelhető a Deák téri gyilkosság kapcsán is.

– Arra szokták mondani, aki fehérként minden „cigányos” viselkedési jellemzőt magára próbál húzni, és a javarészt cigányokból álló bandájának való bizonyítási vágya miatt túlkompenzálja a kívülállóságát. Ez nem magyarspecifikus jelenség, Amerikában azt, aki feketébb a feketéknél, úgy hívják, hogy wannabe black – mondta a videóblogger.

A liberális média felelőssége

Ábrahám Róbert úgy véli, hogy a többségi társadalom előítéleteinek megalapozásában a liberális média nagymértékben felelős, ennek úttörőjeként a 2000-es években futó Mónika, valamint a Győzike Show-t jelölte meg. Ezek a műsorok azt a látszatot keltették, hogy a romák szinte kivétel nélkül primitívek és agresszívak, a cigányok pedig azt látták, hogy a problémákat verbális és fizikai erőszakkal lehet és kell megoldani. A videóblogger szomorúan veszi tudomásul, hogy az RTL Klub ezért soha nem vállalt felelősséget, és a „sokszínű, toleráns jófiú szerepében tetszeleg”, miközben műsorainak káros hatásait mindmáig nyögi a magyar társadalom.

– Az utóbbi időkben megszaporodott erőszakos bűncselekmények egyik oka a dizájnerdrogok rohamos terjedése. Nem mehetünk el amellett, hogy az egyik legnagyobb liberális hírportál, a 444.hu egy közel egymillió megtekintést produkáló videóban népszerűsítette a herbál néven ismert biofüvet. Az ilyen videók sajnos pont a fiatalokat célozzák meg, ami főleg a leszakadó rétegekre nézve jelent súlyos problémát – szögezte le Ábrahám Róbert.

Szubkulturális kapaszkodó

A videóblogger szerint a cigányság körében nyilvánvalóan létezik a gettókultúra. Ez nagyrészt visszavezethető az identitáshiányra, miáltal mindig kívülállóként tekintett magára, emiatt pedig természetesnek vette, hogy ellenségesen viszonyuljon a többségi társadalomhoz. Ebből fakad egy részének nyílt vagy burkolt rasszizmusa is a fehérek iránt. Ábrahám Róbert úgy látja, hogy a cigányság megpróbál párhuzamot vonni a saját és az afroamerikaiak „sorstragédiája” között. Nincs tisztában azzal, hogy míg a feketék „vérrel vívták ki a szabadságukat”, addig a cigányság ajándékba kapta a többi állampolgárral való egyenjogúságát.

– A közvélekedéssel szemben én úgy gondolom, hogy bizonyos szubkultúrák, mint például a cigányság körében népszerű rapzenei műfaj kulturális kapaszkodó lehet, amennyiben tartalmas a számok szövegvilága. Európa megpróbálta importálni a 90-es években az USA-t meghódító műfajt, de mindmáig csak a gengszterséget és a külcsínt sikerült átvennünk belőle – mondta a videóblogger.

„Közbiztonsági fenyegetés”

– Európában a XV. századtól kezdődő cigány bevándorlás során megjelentek olyan kóborló csoportok, amelyekhez szorosan hozzátapadt a bűnözés tapasztalata vagy legalábbis vélelme. Jellemzően egyszerű, elsősorban vagyon elleni bűncselekményekről beszélünk: lopás, csalás, betörés, rablás. Szerkezetük a mai napig nem változott, a tettesek többnyire elszegényedett, a társadalom alsó szegmenseibe lecsúszott csoportok tagjai. Idetartoznak egyes, jobbára mélyszegénységben élő cigány csoportok is – fejtette ki a Demokratának dr. Póczik Szilveszter krimi­nológus, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) tudományos főmunkatársa.

Egyrészt a XIX–XX. század fordulóján is történtek nagy port felverő erőszakos bűncselekmények az Osztrák–Magyar Monarc­hiában, amelyek elkövetői részben cigányok voltak, másrészt a kor egyre kevésbé tolerálta a kapitalista társadalmi rendbe be nem illeszthető csoportokat. Ezért a korabeli társadalmak főként közbiztonsági fenyegetésként tekintettek a romák jelenlétére. Európában nemzetközi konzultatív szervezet is létrejött a cigányokkal kapcsolatos rendészeti feladatok összehangolására, a nyomozó hatóságok pedig ismerni vélték a cigányok bűnelkövetési módjainak bizonyos minőségi és mennyiségi jellegzetességeit.

A kriminológus elmondta, hogy a Kádár-rendszerben statisztikák is készültek a cigány vagy a kihallgatók által cigánynak gondolt elkövetőkről és bűncselekményeikről, ezek azonban ingatag módszertani alapjuk miatt már akkor sem minősültek megbízható forrásnak. Elterjedt rendőri vélekedés volt, hogy értelmetlen rombolással vagy különös brutalitással végrehajtott bűncselekmények esetében valószínűleg cigány tettest kell keresni. Ebben a korszakban alakult ki a „cigánybűnözés” fogalma. Ma már nem készülnek etnikai bűnügyi statisztikák, egy országos reprezentatív tudományos kutatás az ezredfordulón azonban kimutatta, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak igen jelentős hányada, mintegy kétharmada cigánynak vallja magát, vagy cigány környezetből származik. Ez vélhetően máig sem sokat változott, de ismételni kellene a kutatást. A magukat cigánynak valló és a cigány környezetből származó, de asszimilálódóban levő, úgynevezett transzetnikai csoport bűnelkövetési-bűncselekményi sajátosságai nem tértek el sem a börtönnépesség egészére, sem az önmagukat magyarként azonosítókra jellemzőktől, eltekintve a többszörös visszaesők számától és büntetésük előbbivel összefüggő hosszától – mondta Póczik Szilveszter.

A cigányság körében tapasztalható nagyarányú mélyszegénység kapcsán a kutató elmondta, hogy a cigányság a Kádár-korszak utolsó évtizedeiben lassan integrálódó csoportot képezett a „munkaerőpiacon”, ám a rendszerváltás kihúzta a talajt a lábuk alól.

– A cigányság mára nagyon differenciált társadalmi csoporttá vált. A kilencvenes évektől mindegyik kormány létrehozott egy kívánságlistát, hogyan kéne elősegíteni a cigányság mintegy félmilliós leszakadt csoportjának felemelkedését és beilleszkedését. Ezekből azonban szinte semmi nem valósult meg, egészen 2010-ig. Ekkor született új, átfogó integrációs kezdeményezés, elindult és nagyon hasznosnak bizonyult a közmunkaprogram és a keresztény felekezetek által patronált roma szakkollégiumi rendszer is. Utóbbi a lemorzsolódás ellenére is segít kinevelni egy magasan kvalifikált réteget. Az iskolázatlan vagy nagyon alacsonyan képzett fiatalok útja a szakképzés lehet, de a beilleszkedési problémák többnyire már az általános iskolában jelentkeznek – mutatott rá a szakértő.

Nem etnospecifikus

Póczik Szilveszter leszögezte, hogy a közhiedelemmel ellentétben a cigányság szubetnikai csoportjai (oláhok, beások, romungrók) között nem lehet jelentős különbségeket megállapítani. Az erőszakos bűnelkövetés nem etnikumhoz köthető jelenség: az alulintegrált, nagyon alacsony társadalmi státusú népesség esetében hasonló mértékben van jelen. Másrészt azonban tudomásul kell venni, hogy a cigányság jelentős részénél a világ minden táján nagyon hasonló problémák merülnek fel, ezért feltételezhető, hogy a cigányság problematikus csoportjainak integrációját a történelmileg meghatározott hagyományrendszer gátolja.

Ez megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy kizárólag a többségi társadalom kirekesztő magatartása volna a beilleszkedés akadálya.

Forgács István romaügyi szakértő szerint a felelősség mind a többségi társadalmat, mind a romákat egyaránt terheli, és örül annak, hogy egy ideje egyre kevésbé elfogadott az a megközelítés, hogy csak a másik oldal a felelős a nehézségekért.

Úgy látja: a cigánysággal kapcsolatos problémák leginkább helyi szinten értelmezhetők. – Ott, ahol egy helyi kisegyház alakítja a mindennapokat, teljesen más az élet, mint ahol uzsorásokkal kell naponta megküzdeni – magyarázta a szakértő. Úgy véli, hogy az elmúlt tíz évben számos településen lett egyértelműen jobb a viszony a cigányok és nem cigányok között.

Forgács István szerint a fiatalok körében egyre nagyobb méretet öltő erőszak generációs jelenség, nem csak a cigányokra jellemző. Ugyanakkor azt a különbséget egyértelműen látni kell, hogy a „rajoskodó” cigány fiataloknak az erőforrásokhoz jutásban, kapcsolatok építésében, nehéz választási helyzetekben segítő jó tanácsok hiányában sokkal később nő be a fejük lágya, és mire eszmélnek, addigra már olyan mélyre süllyednek a társadalomban, hogy szinte lehetetlen a visszatérés.

A cigánybűnözés kifejezéssel Forgács István és Póczik Szilveszter sem ért egyet, mivel szerintük egy teljes etnikumot bélyegez meg. Utóbbi szerint érdemesebb cigány bűnelkövetőkről beszélni, ahogy beszélhetünk például német vagy holland bűnelkövetőkről is.

Destruktív civil szervezetek

Az utóbbi években megjelentek olyan önmagukat civil szervezetként definiáló szakmai csoportok, amelyek cigány jogvédelem ürügyén tevékenykednek. Póczik Szilveszter véleménye szerint azonban ténykedésük kifejezetten káros, mivel nem titkolt céljuk, hogy Magyarországot rossz hírbe hozzák a nemzetközi közösség előtt. Aktivistáik jellemzően magasan képzett személyek széles külföldi kapcsolati hálóval, főként jogászok, akik úgy gondolják, hogy az amerikai módszerekhez hasonló, „pereskedő” jogvédelem az, amely a cigány kisebbséget előbbre juttathatja. Ez azonban alaptévedés, ugyanis Magyarországon nincs a cigányokkal szemben etnikai vagy „faji” alapú kirekesztés, üldözés, nálunk az emberi és polgári jogok, legalábbis a rendszerváltás óta, maradéktalanul érvényesülnek.

Mint elmondta, nem tartja előremutatónak, hogy egyes bírói ítéletek, köztük a nyíregyházi Huszár-telepi egyházi iskola tönkretétele vagy a gyöngyöspatai iskolai kártérítéssel kapcsolatos végzés, teret adnak a fent bírált elképzelésnek. Lehet, hogy ezek a döntések jogilag támadhatatlanok, de tartalmukat és következményei­ket tekintve a kellő társadalomismeret hiányáról tanúskodnak.

– A Huszár-telepi iskola elkaszálására nehéz észszerű magyarázatot találni, hiszen igazában nem is szegregált intézmény volt. A görögkeleti egyház által a legjobb szándékkal üzemeltetett, technikailag jól felszerelt, jól működő, perspektivikus iskolát tettek tönkre az önmagukat jogvédőnek mondók – hangsúlyozta Póczik Szilveszter.

Jövőkép

Ábrahám Róbert szerint az integráció legfontosabb lépése, hogy a cigányságnak magyar identitást kell adni. Ám ezt csakis úgy lehet, ha nyitott rá. Úgy véli, a romákat ki kell szabadítani a képmutató liberálisok karmai közül, akik varázs­szavaikkal megetetnek velük bármilyen hazugságot, konzerválandó az áldozatszerepet, lehetetlenné téve a diskurzust. Továbbá a többségi társadalomnak segítő kezet kell nyújtania a beilleszkedni vágyó cigányoknak, akik viszont erre nem hajlandóak, azokat sajnos el kell engedni, és a büntetés-végrehajtási szervekre bízni.

Forgács István úgy látja, hogy a nehéz sorsú, elkallódás szélére sodródó roma fiatalok felemelésében nagy szerepe lehet a sportnak, ezért nagyon várja, hogy legyen egy átfogó kormányzati sportprogram a nehéz sorsú fiataloknak. Támogatja továbbá az egyházi drogprevenciós programokat, az állam által működtetett szakkollégiumokat, valamint a cigányság megjelenését a közfeladat-ellátásban. Utóbbira jó példák vannak az USA-ban, ahol a fekete és hispán fiatalokat arra ösztönzik, hogy mentősnek, tűzoltónak, rend­őrnek álljanak.

– Különösen támogatom azt a kormányzati kezdeményezést, amely arra buzdítja a roma fiatalokat, hogy lépjenek be a katonasághoz és a rendőrséghez. Úgy vélem, ez segíthet abban, hogy tudatosabb és felelősséget vállalni képes emberré váljanak – foglalta össze Forgács István.