Marhák tánca a birkákkal
A mezőgazdaság fenntarthatatlan, főleg az állattenyésztés környezetszennyező, át kell állni a műhúsra, legyünk vegánok – hangzik el gyakran mostanában. Tény, hogy a mezőgazdaság jelentősen kiveszi részét az üvegházhatású gázok kibocsátásából, de létezik természet- és klímabarát állattartás. Lengyel Zoltán állattenyésztő Táncoskert mintagazdaságában jártunk.
Tényleg el kell felejtenünk a vasárnapi rántott húst, ha el akarjuk kerülni, hogy a Kárpát-medence száz év múlva sivatag legyen? Noha jelenlegi formájában a mezőgazdaság valóban tarthatatlan, egy Hajdú-Bihar megyei állattenyésztő, Lengyel Zoltán úgy véli, nem kell ennek így lennie. Táncoskert nevű mintagazdaságában meg tudja mutatni, hogy néz ki az ökotudatos állattenyésztés.
– A nagyipari állattartók a lehető legrövidebb idő alatt akarják a legtöbb állatot vágóhídra vinni, ezt gyakran katasztrofális körülmények között, optimalizált takarmányokkal, intenzív gyógyszerezéssel érik el.
Ezek a módszerek, mint mondja, pusztán mennyiségileg nézve valóban impozáns számokat tudnak produkálni, de ennek a természettől elszakadt, túlpörgetett termelésnek bőven van árnyoldala is. A környezetszennyezés tipikus példája a Brazíliából hajón szállított szójatakarmány.
A természet a legjobb tanítómester
A Táncoskertben ezzel szemben a marha azt eszi, amit a természet neki szánt: füvet. Régen is így volt, az állatok sétáltak a természetben, és ha megéheztek, legeltek. Ráadásul a szarvasmarha nyálában olyan anyag található, ami serkenti a fű növekedését. Ahogy Lengyel Zoltán mondja, ezt a folyamatot szakította meg a modern mezőgazdaság megjelenése. Azóta bezárják az állatokat, hogy minél gyorsabban hízzanak, de ennek eredményeként mindenféle betegséggel küzdenek, amiért aztán teletömik őket gyógyszerrel.
Pedig a környezeti lábnyom jelentősen csökkenthető lenne. Elég a nagyipari takarmányozást nézni: csávázott vetőmagot használnak, szántani kell, ezután következik a szárítás, amivel földgázt égetnek, a tárolás, őrlés, bekeverés. Sok munkát és energiát emészt fel mindez, ráadásul a trágyát tárolni kell, továbbá ha szivárog, akkor szennyezi az ivóvízkészletet, a nyirkos betont nem bírják a tehenek, gyakran körmözni kell őket, és így tovább…
– Mi a természetes állapot, mondhatni, a több millió éves modell felé tettünk egy lépést. A tehén legel, közben meg is trágyázza a füvet. Majd jönnek a tyúkok, amik a tücsköt, bogarat, legyet, kullancsot felszedegetik, megszabadítanak a kártevőktől, megspórolva a vegyszeres védekezést, amely viszont a hasznos szervezeteket is elpusztítaná. Közben még a marhatrágyát is szétgereblyézik, amit így nem kell traktorral széthúzni. Ahogy közeledünk a természetes állapotok felé, úgy kell egyre kevesebbet beleavatkoznunk a rendszerbe, például vegyszerezéssel, gyógyszerezéssel – mutat rá a gazda. A birtokon megelőző célzatú gyógyszerezés sincs, csak akkor kapnak gyógyszert az állatok, ha betegek.
Jól felépített rendszer
– Baromfiakat, marhát és disznót tartunk, nemsokára érkezik a birkanyájunk. Viszonylag kis területet használunk, koncentráltan építkezünk. Az éppen szabad részeken pedig hagyjuk a vadont terebélyesedni. Minden állatnak szerepe van, a tyúkokat például kuvasz és őrgúnár védi a ragadozóktól. Ili, a kuvaszunk a rókát elkapja, de a ragadozó madarakkal nem foglalkozik, míg a gúnár a rókának nem lenne ellenfél, a héját viszont elkergeti. Megosztják a feladatokat – mutat rá Lengyel Zoltán.
Maga a legelő is egy rendszer, ahol szigorú szabályok szerint zajlik a legeltetés. Először a teheneket hajtják egy új legelőrészre, ahol rövid idő alatt le is legelik a magas füvet. Utánuk jönnek a birkák, amelyek az alacsonyabb füvet harapdálják. Itt minden mindennel összefügg: a marha élősködői nem élnek meg a birkában, a birkáé viszont a marhát kerüli, tehát a birka megeszi a marhában élő élősködő lárváját, és vice versa, egymásét pusztítják. Végül a szárnyasok érkeznek, egy utánfutóból kialakított „tyúkbusz” segítségével jutnak el a legelőre. Pár nap alatt elvégzik korábban említett feladataikat, aztán haladnak tovább a kérődzők után. Ez egy bonyolult tánc, emiatt vette fel a gazdálkodó a Táncoskert nevet, amelyben az állatok a táncosok, és a természet diktálja a koreográfiát.
A föld is meghálálja
Ráadásul az állatok által letaposott fű, a lelegelt növények földben elhaló gyökérzete, a talajba kerülő trágya természetes úton képez komposztot. A szaknyelv ezt regeneratív mezőgazdaságnak nevezi. Ma már tisztán látszik a sokéves fáradozás eredménye.
– Van olyan laborleletem, ami akkor készült, amikor elkezdtük a munkát. Ekkor 1-1,5 százalékos volt a talaj szervesanyag-tartalma. Pár éve újra megmértük, akkor már 4,5 százalékon állt a humusztartalom, ami kifejezetten jónak számít – magyarázza Lengyel Zoltán, hozzátéve, hogy ami jó a földnek, az jó a növényzetnek, hosszú távon pedig az állatoknak is. Végső soron pedig a gazda is jól jár, hiszen ahogy a kizsigerelt talaj elkezd regenerálódni, egyre több állatot képes eltartani. Ráadásul a jobb minőségű talajnak nagyobb a vízmegtartó képessége is, ami azt jelenti, hogy aszályos időben kevésbé szárad ki, azaz nagyobb az ellenálló képessége. És ha mindez nem lenne elég, a javuló föld egyre több szenet köt meg, vagyis a klímaváltozás szempontjából is jelentős haszna van a fenntartható mezőgazdaságnak. A gazdálkodó szerint mindent arra kell használni, amire való. Például egy vizenyős területet, ahol jól nő a fű, kaszálónak; azt felesleges kiszárítani és bevetni. Télen, amikor nincs fű, szénát adnak az állatoknak, és nem tesznek hozzá silót, takarmánykeveréket. Ő úgy látja, megjelentek Európa-szerte az övéhez hasonló gazdaságok, de közel sincsenek még elegen.
– Szembemegyünk azzal, amit most tanítanak, a megszokott metodikák még nagyon elterjedtek, sokan nem tudják még elképzelni a mezőgazdaságot vegyszerezés nélkül. Amikor azt mondom, hogy nemcsak fenntartható lehet, hanem regeneratív is az állattartás, akkor sokan felhúzzák a szemöldöküket – teszi hozzá. – Pedig ez a rendszer bővíthető lenne, idővel akár a nagyipari tenyésztést is kiválthatná. Igaz, hogy időarányosan feleannyi csirke kerül ki belőle, mint egy nagyüzemből, de cserébe az ökológiai lábnyoma is jóval kisebb, és a minőség is jobb.
A gazdálkodó úgy véli, a regeneratív mezőgazdaság meghonosításához sok tanulás és kísérletezés szükséges, de megéri belevágni. Ő maga például korábban programozóként dolgozott Budapesten, hat évvel ezelőtt érezte úgy, hogy karriert akar váltani, ekkor költözött haza Polgárra, és kezdett bele az állattenyésztésbe. Először a család tizenhárom tyúkjának készített vándorólat, ebből nőtte ki magát a Táncoskert.
– Korábban is rendszerekben kellett gondolkodnom, így könnyebben ment a tervezés – mesél a gondolkodásmód hasonlóságáról. – Csak az a nehéz, hogy minden sokkal lassabb, mint a programozásban, később jön a visszacsatolás. Időt kell adni a természetnek, nincs mese.
