„A csőcselék iszonyú, undorító. Olyan, akár a farkas, csakis élő hússal lehet lecsillapítani.”
(Lev Tolsztoj)

Hirdetés
Fotó: MTI/EPA/Samuel Corum

Úton-útfélen beleakadok azokba a véleményekbe, melyek szerint az Amerikai Egyesült Államokban tomboló, s más földrészekre is átgyűrűző vandalizmus korántsem a többség véleménye, így abból nem nőheti ki magát egy esetleges polgárháború. Egyáltalán nem vagyok annyira derűlátó, mint e vélemények hangoztatói. A csőcselék hatalmát sosem lehet alábecsülni. 

Történelmi példa

A legnagyobb példa előttünk van, nemrég történt, ráadásul a mi földrészünkön. Kicsivel több mint száz évvel ezelőtt a németek úgy gondolták, hogy bármi áron, de le kell választani a hadviselő országok csoportjáról Oroszországot. Többmillió birodalmi márka, valamint egy Vlagyimir Iljics Uljanov nevű, karizmatikus vezető révén sikerre is vitték tervüket. Ám ez a bizonyos „bármi ár” embertelenül sok volt. A nevük ellenére kisebbségben lévő bolsevikok egy olyan fals ideológiának a tömeggyilkos megvalósulását hozták el korunkra, amely százmilliók életébe került, s amelynek negatív hozadékait (pozitívok nem lévén) évtizedekig nyögtük mi, magyarok is.

Korábban írtuk

Arról nem is beszélve, hogy a kommunista diktatúrák fenyegető volta mindmáig érezhető, s „hála” a globalizmusnak, nemcsak Indokínában, hanem bárhol a világon. Azt sem árt megemlíteni, hogy a kommunista kollaboránsok tanítványai máig itt élnek közöttünk, mi több, aktívan tevékenykedő véleményformálók: befolyásos politikusok, üzletemberek, vagy épp a kettő sajátos kombinációjával mérgezik a társadalmat. Mindez pedig egyetlen, jól meghatározható céllal kezdődött, hatalmas tőkebefektetéssel, ám elenyészően kicsiny számú tényleges résztvevő segítségével. S ha mindez ismerős lenne valahonnan, az nem a véletlen műve.

A mostani terv

A mostani terv az USA területén belül világos és egyértelmű: megbuktatni Trumpot. Vagy egy előre hozott választás kierőszakolásával, vagy a zavargások fenntartásával egészen a választásokig. Persze mindezt az Államokban tomboló rasszizmus miatt, ami akár igaz is lehetne, csak éppen fordított előjellel. Ugyanis mostanra (minő véletlen) a létszámukat tekintve sokkal kisebb fekete közösség diktál szinte az élet minden területén. S ha ez valakinek nem tetszik, azonnal rásütik a rasszista avagy náci billogot. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Obama egykori alelnöke, Trump első számú kihívója, a demokrata Joe Biden ennek szellemében már most megkezdte kampánykörútját.

Biden 2020. május 22-én egy rádióműsorban a következő kijelentést tette a máskülönben afroamerikai műsorvezető kérdéseire reagálva:

„Még több kérdése van? Figyeljen ide, ha még mindig nem tudja eldönteni, hogy engem válasszon, vagy Trumpot, akkor maga nem is igazán fekete.”

Három nappal később – egy szerencsétlen rendőri intézkedés során – életét vesztette egy George Floyd nevű, egyébként többszörösen elítélt bűnöző. Csupán három nap kellett tehát ahhoz, hogy a sokak számára megdöbbentő és érthetetlen kijelentés, ami a fekete közösség Trumphoz húzó nem csekély számú részét mélységesen felháborította, egy casus belliben manifesztálódjon. Persze az amerikai társadalom sosem szeret visszatekinteni, mert akkor egyhamar rájönne arra, hogy ismét csak egy olyan csúf manipuláció áldozatává vált, aminek előkészítése évek óta folyik.

A legborzalmasabb forgatókönyv

Márpedig a manipuláció megtörtént. Az irányítás át lett adva a kisebbség kezébe. A kisebbség pedig továbbadta egy még csekélyebb számú kisebbségnek az irányítást, így került a megvalósítás forgatókönyvének összes szerzői joga az antifákhoz. Az, hogy időközben Trump elnök terrorszervezetté nyilvánította az antifát, nem volt más, mint látszatmegoldás. Az antifa ugyanis nem egy szervezet, hanem egy ideológia. Így büntethetősége is erősen korlátozott. Ezért fordulhat elő, hogy mindeközben az amerikai rendőrök is két csoportra oszlottak. Egyik felük letérdel és bocsánatot kér a feketéktől, másik felük pedig némán asszisztál a rendbontásokhoz, ugyanis nem mer, épp ezért nem is akar közbeavatkozni.

Amennyiben a zavargások tovább folytatódnak, vagy urambocsá’ erősödnek, Trumpnak nem marad más választása, mint bevetni a Nemzeti Gárdát. Ha pedig ez sem elegendő a status quo ante basishoz, akkor a hadsereget is kénytelen lesz mozgósítani. Első lépésben a kritikus területeken kijárási tilalmat rendelnek el, s ha szükséges, ezzel egyidőben statáriális bíróságokat is létrehoznak. Második lépésben (esetleg az első lépéssel egyidőben) a katonák tűzparancsot kapnak. Az antifák pedig el fogják érni, hogy oda is bevigyék a zavargásokat (például a legészakibb államok legészakibb megyéibe), ahol a feketék száma elhanyagolhatóan kevés. A kijárási tilalom és a statárium egyéb fajtái aztán egy olyan nagyarányú elégedetlenségi hullámot fognak kirobbantani, amiben már azok is a kormányt fogják hibáztatni, akik szimplán csak rendre és nyugalomra vágynak.

***

Abszurd korunk abszurd történéseinek legváratlanabbika, s egyben legborzalmasabbika lesz, ha netán az Amerikai Egyesült Államokból indul ki egy újfajta kommunista világrend. Bizony, erre az eshetőségre talán még maga J. Edgar Hoover se számított. S akár még néhány hónappal ezelőtt is ellehetetlenítette volna magát hivatásában az a politológus, aki ennek a veszélyét próbálta volna felvázolni. 

Amíg nem születik erre a problémára ütőképes, határozott megoldás, addig nem tehetünk mást, mint hogy nézzük azokat a videókat, amikben a béke és igazságosság, valamint a társadalmi egyenlőség jegyében szülőket és gyerekeiket ítélnek tűzhalálra, háborús veteránok torkát vágják át, vagy éppen BLM-párti fehér antifák vernek agyon fekete rendőröket.

S közben elgondolkodhatunk Szijjártó Péter azon nyilatkozatain, melyekben a CNN hírcsatornán hosszasan sorolta az okokat, amiért Magyarország polgárai nem akarnak multikulturális társadalomban élni.