Hirdetés

A sors iróniája, hogy a kiváló tudós és feltaláló Kempelen Farkas nevét ma is szinte csak az 1769-ben készített Török nevű sakkautomatája miatt őrzi a közemlékezet. Gárdos Péter történetének is e furcsa találmány áll a középpontjában, a könyv nagyobbik részében azt a hajszolt utazást követhetjük nyomon, ahogyan Kempelen, a gépbe rejtett, hányatott sorsú sakkozózseni törpe, Dragóner Arnold és válogatott svindlerekből álló kíséretük keresztül-kasul utazik egész Európán. Persze nem önszántukból, hanem II. József parancsára, aki abban bízik, hogy a Török fényes győzelmei elterelhetik a figyelmet a birodalom egyre sokasodó belső problémáiról. A rossz utakon való zötykölődés közben nemcsak a két főszereplő közti ellentmondásos viszonyra közelít egyre jobban a szerzői kamera, a mindenkori hatalom mocskos praktikáiba és az annak kiszolgáltatott kisemberi tehetetlenség rétegeibe is beleláthatunk.

A filmes hasonlat szándékos, hiszen Gárdos ebben a művében ugyanúgy nem tagadja meg mozgóképes múltját, mint ahogyan nagy sikerű bemutatkozó regényében, a szülei megismerkedésének történetét feldolgozó a Hajnali lázban sem tette: a Királyi játék rövid fejezetei mintha egy forgatókönyv részei vagy fel-felvillanó snit­tek lennének. Ez egyszerre hasznos és zavaró is, a rövid mondatok, a könnyű olvashatóság elveszi a karakterek mélységét. Mindenképpen megemlítendő viszont a remek, gyakran iróniába hajló humor, ami a szereplők külső jellegzetességeinek fel­skiccelésére ugyanúgy vonatkozik, mint az egyes szituációk életszagú és szórakoztató leírására, legyen szó a portugál királyi udvarban tartott sakkpartitól a Goethe weimari házában tett látogatásig bármiről.

Korábban írtuk