Hirdetés

Pszichológusnál:

– Nézze, uram, az ön számára az lenne a legjobb, ha visszamenne a feleségéhez.

– Nem találhatnánk egy rosszabb megoldást!?


Az intenzíven kérdi az orvos.

– Hogy történt a baleset?

– Nyugodtan ültem a telómmal a tévé előtt, a feleségem meg egy sorozatot nézett mellettem. Megkértem szépen, hogy hozzon be nekem egy sört, de ő erre nemet mondott. Egyszer csak megcsörrent a telefonja, ami a konyhában volt. Azonnal felugrott, és kiszaladt megnézni, ki keresi. Az én üzenetem volt, ami így hangzott: ha már úgyis a konyhában vagy, kérlek, hozz már be nekem egy sört… Ettől kezdve nem emlékszem semmire.


Mondja mérgesen az orvos Mózsi bá’nak:

– Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!

– A’ nem lehet, doktor úr. Akko’ én má’ tíz éve e’ lennék temetve!


A hetek óta székrekedéssel küszködő férfi bemegy a patikába:
– Segítsen, patikus úr! Hetek óta szörnyű székrekedéssel küszködöm. A patikus kérdezősködni kezd:
– Gyalog, busszal vagy kocsival jött?
– Busszal.
– Hány megállót?
– Négyet.
– Hányadik emeleten lakik?
– A harmadikon.
– Mennyi a távolság a lifttől a WC ajtóig?
– Tizenegy méter.A patikus számol, végül kikever egy port, átadja a betegnek, aki ott azonnal beveszi. A férfi másnap lelkendezve rohan be:
– Maga egy zseni! Ilyen távolságon mindössze másfél métert tévedett!


– Doktor úr, valahogy úgy érzem, engem semmibe vesznek – panaszkodik a beteg a pszichiáternek.
– Aha… – néz fel az orvos. – Mit is mondott?


Az Etióp iskolaorvos méri az etióp gyerekek súlyát:
– Hm, ez igen, 40 kiló! Kérem a következő osztályt!


Falun csak kétféle gyógyszer van. Pálinka és leukoplast. Ami nem vérzik, arra pálinka. Ami vérzik, arra leukoplast.


– Doktor úr, kérem, segítsen! Valami baj van a memóriámmal.

– Mióta?
– Mit mióta?


– Doktor úr, úgy érzem, hogy engem semmibe vesznek – mondja a beteg a pszichiáternek.

– Nagyszerű. Kérem a következőt.


– Hé, mit csinál? – üvölt a beteg a fogorvosnál. – Ez nem a fájós fogam!
– Nyugalom – mondja az orvos. – Arra is sor kerül.


– Hogyan előzhetjük meg a rákot?

– Szívinfarktussal.


A beteg a mérlegen áll, ami 120 kilót mutat. Az orvos megütközve kérdezi:

– Mennyi volt a súlya, amikor legutóbb mérték?

– Három kiló húsz. De akkor még kicsi voltam.


– Doktor úr! Életemben először ettem osztrigát, és most nagyon fáj a gyomrom.

– Mondja, friss volt az osztriga, amikor felnyitotta?

– Szent ég! Fel kellett volna nyitni?


Teltkarcsú nő elmegy a dietetikushoz.

– Doktor úr, milyen magasnak kéne lennem a súlyomhoz képest?

– Úgy négyméteresnek.


Egy idős úrnak éveken át komoly hallási nehézségei voltak. Végül orvoshoz fordult, és az ellátta őt egy hallókészülékkel, amelynek segítségével ismét százszázalékosan hallott. Egy hónap múlva az úr visszament az orvoshoz, az megvizsgálta, és így szólt:

– Tökéletes a hallása. A családja boldog lehet, hogy maga megint hall.

– Oh, még nem mondtam meg nekik. Csak üldögélek és figyelem, mit beszélnek. Már háromszor változtattam meg a végrendeletemet.


A páciens elmegy a szemorvoshoz:

– Doktor úr, romlik a látásom, messzire nem látok jól.

– Jöjjön ide az ablakhoz, és nézzen ki! – mondja a doki.

– Mit lát?

– A napot.

– Ember, hát annál messzebb hová akar nézni?


– Nem értettem, mint mondott a doktor úr, elmehetek vagy elmebeteg?


Orvos kérdi a betegét a kezelés végén.

– Pista bácsi! Ezt az ötezer forintot maga tette ide az asztalomra?

– Nem, doktor úr.

– De miért nem?


Az orvos megvizsgálja a beteget, majd így szól:

– Mit szeret jobban? A nőket vagy a bort?

– Az az évjárattól függ, doktor úr!


Szó szerinti idézet bírósági jegyzőkönyvekből:
– Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
– Minden boncolást hullákon végzek.


Kohnt kérdezi a bíró:
– Emlékszik, mikor vizsgálta meg a holttestet?
– A boncolás nagyjából fél tízkor kezdődött.
– És Grün úr halott volt ebben az időpontban?
– Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott, hogy miért boncolom.


– Hiányzik egy év az önélet- rajzából. Mit csinált 2020-ban?

– Kezet mostam.


Korábban írtuk