Hirdetés

A címszereplő negyvenes Fúsi magának való, túlsúlyos, introvertált férfi, akinek még soha nem volt barátnője. A repülőtéren dolgozik csomagkezelőként, munkatársai folyamatosan piszkálják, szabadidejében pedig a helyi rádió kívánságműsorába telefonál be heavy metal számokat kérni, és második világháborús csatákat játszik le saját, kézzel festett makettjeivel. Anyja aktuális barátja, megelégelve a szerencsétlenkedését, születésnapjára táncórákkal lepi meg, és Fúsit értelemszerűen igencsak kizökkenti a komfortzónájából. A hozzá hasonló karakter a tengerentúli mozifilmekben általában elrajzolt mellékszerepekben tűnik fel, esetleg egy altesti poénokra épülő, kommersz vígjáték szánalmas figurájaként. De mivel ez esetben izlandi alkotásról van szó, borítékolható, hogy a mosoly hamar az arcunkra fagy. A rendező Dagur Kári mély humanizmussal és természetességgel ábrázolja korunk típusfigurájának állandó vergődését, a főszerepet alakító Gunnar Jónsson visszafogott alakítása lehengerlő, egészen apró gesztusokkal képes felvillantani a létezés minden nyomorúságát. A Fúsi a 2015-ös Berlinalén debütált, majd a New York-i Tribeca Filmfesztiválon a fődíj mellett a legjobb színésznek és forgatókönyvnek járó elismerést is elnyerte, de az ennek ellenére is szerény szakmai és sajtóvisszhang miatt a mozi hamar feledésbe merült. Talán most, az online forgalmazásban végre méltó figyelmet kap.

Korábban írtuk