Kozárd, a kiskapu
Kozárd egy kicsi cserháti település, százhetven lakóval. A térképen alig venni észre, a falusi turizmus képzeletbeli térképén viszont azonnal szem elé ugrik, mert a térségben Kozárd a központ, a hajtómotor. Húsvétra minden kozárdi szállást lefoglaltak az érdeklődők, pedig akkor még javában járványidőszak volt.
Újra lendületet kapott a falusi turizmus. Egyrészt mert annyi óvatosság maradt a járvány idejéből, hogy az idegenforgalomban a belföldi utazásokra és a szeparáltabb szálláshelyekre került a hangsúly. Másrészt pörög a kormány által meghirdetett Kisfaludy-program aktuális fejezete, amelyben szobánként egymillió forintra pályázhatnak a magánszállásadók. A július közepén lejáró határidejű kiírásra már most 43 ezer szálláshely-tulajdonos jelentkezett.
Elvándorlás helyett ideköltözés
Ha van veszély, ami Kozárdon fenyeget, az a részletekben való elveszés. Ez egyébként a turisztikai szakembereknek kifejezetten ajánlott, mert ezernyi érdekes részlet adódik itt, jönnek is a szakmabeliek, a lengyelektől a bolgárokig majd mindenki Kelet-Európából.
– Azért érezni a járvány hatását, a fesztivál például nagyon hiányzik – mondja Válócziné Jancsó Judit, a szállások egyik gondnoka. Arra az Almavirág Fesztiválra gondol, amelyet mindig tavasszal tartanak Kozárdon, ezt az őszi Magyar Ízek – Magyar Színek nevű, hagyományokban gazdag forgatag követi, a kettő közé pedig beékelődik a Muzsikál az erdő elnevezésű kis helyi, nyári Woodstock. Nem feltétlenül rockmuzsikával, de azért tudni kell, hogy itt, Kozárdon mutatkozott be először a nagyközönségnek az Ismerős Arcok zenekar. Rendes körülmények között ezek a fesztiválok az egész régiót megmozgatják gazdálkodóival, kézműveseivel, jeles művészeivel együtt. Ezeket az idén egy augusztusra tervezett Kárpát-medence-találkozó helyettesíti majd, Trianon okán.
A nyugdíjas Válócziné szerint így a járvány végén egyre több a turista Kozárdon. A falu életének nagy fordulópontja volt, hogy a helyiek általában is elfogadták az idegeneket, nem „utálták ki” őket. De ha már járvány, akkor volt itt olyan család, amely éppen a fertőzésveszély elől menekült Kozárdra, és töltött itt két hónapot, teszi hozzá Válócziné.
Jelenleg négy-öt szállásadó ház működik Kozárdon, a fénykorban tíz volt. Most magánszállásadók és egy vendéglátó kft. gondozásban vannak az aktív szálláshelyek.
– A négy-öt ház negyven ágyat jelent, de már dolgozunk a régi parasztportából születő Levendula Házon, abban hat újabb ággyal számolhatunk – magyarázza Hajas Pál professzor, címzetes egyetemi tanár, volt mezőgazdasági újságíró, aki az ENSZ-FAO munkatársaként bejárta a világot, számtalan tapasztalatot gyűjtve a vidékfejlesztés, benne a falusi turizmus terén is. Neki köszönhető, hogy a debreceni egyetemnek kihelyezett tanszéke is működik Kozárdon. A professzor még az 1990-es évek elején költözött vissza ide Budapestről, családjával együtt. Felesége Kozárdon született, szülőháza ma négy napraforgós szállás. Több távozni készülő kozárdi is maradt végül, példát véve Hajasékról. Sőt, másokat is rábeszéltek az ideköltözésre. A százhetven lelket számláló településen ma húsz gyerek él.
Ötletekből értékek
Úgy tűnik, 2002-ben kezdődött Kozárdon a fejlődés, amikor Hajas Pál felesége, Márta asszony lett a falu polgármestere. Jöttek a közműberuházások, szinte az egész falut felölelő, annak munkát adó vállalkozások. Jött a több tulajdonossal rendelkező helyi, 70-80 hektáros gyümölcsös felfuttatása, aztán az erre épülő lekvárüzem és egy bioméhészet, ahol a megtermelt méz ízében hasonló lett alpesi társához, majd jött a mangalicafarm is, és így tovább.
– Sajnos utolért bennünket is a munkaerőhiány – szögezi le Hajas professzor. Meg az alapítók öregedése, elfáradása. A malacfarmot azért kellett bezárni, mert már nem volt, aki a hétvégén inni adjon az állatoknak. Ma ott tart a falu, hogy a közmunkásokat is a szomszéd településről kell „importálnia”. A híres Vadvirág étterem két szakácsa is eltűnt egyik napról a másikra, az egyik megunta a szakmát, a másik meg talán visszament Ausztriába. Pedig nemcsak húsvétkor, de pünkösdkor is teljes foglaltsága volt már a kozárdi szálláshelyeknek.
A falusi turizmus egyik problémája, hogy alapvetően csak kiegészítő jövedelmet nyújthat a családoknak. Errefelé – hisz ez nem a Balaton – hat-hétezer forintba kerül egy vendégéjszaka, a szálláshellyel pedig van munka bőven. Nagyobb léptékben persze minden más lenne. Hajas professzor például húsz évvel ezelőtt négycsillagos szállodát álmodott a falu végére, a termálkút mellé. Szép terv, sok új munkahely, de „nem kaptuk meg rá a fejlesztési forrást”, mondja Hajas Pál.
Kozárdon egymás után születnek az értékek. Nem is lehet mindet felsorolni. Ragadjuk ki talán azt a haranglábat, amely a XIV. században épült templomból maradt meg a törökdúlás után. Mellette áll a szép és modern faluház, konferenciateremmel. Fölötte gyönyörű, szintén modern, faburkolatú kápolna, a tetején pedig egy kilátó. Kápolna, illetve templom építésére nem lehetett pályázni, faluházra igen. Ezt a kiskaput nyitotta ki a szemfüles Kozárd.
– Még 2003-ban történt, hogy helyi védelem alá vontuk a régi kozárdi palóc házakat – magyarázza a polgármester asszony. – Nemcsak a szokásos falusi turizmussal foglalkozunk, de az úgynevezett szakmai turizmussal, sőt hazai és külföldi gazdálkodók, településfejlesztő szakemberek képzésével is. Ráadásul a falu konferencia-helyszínnek is számít, ezenkívül pedig itt vezet át a Međugorjéból Częstochowába tartó kék Mária-út, aminek Kozárd az egyik megállítópontja. Adja magát, hogy a zarándokturizmussal is foglalkozzunk majd.
Hajas beszél a bővítésekről is, például arról, hogy még a régi iskolában lévő könyvtár fölé is zarándokszállás kerülne, és tudni olyan Kozárdra költöző családokról is, amelyek házat vásároltak a községben, és idővel beszállnának a falusi turizmusba. A járvány végével pedig most várhatóan meglódul a turisztikai látogatóközpont építése is. Ez jól kiegészíti majd a helyi kultúra festett bútorait és egyéb jellegzetes tárgyait bemutató Palóc Kulturális Galériát. A formás kis ház egykor a helyi suszteré volt, az önkormányzat megvásárolta, a kertje most tele gyógynövénnyel.
A táj és az ízek
Az elmúlt tizenöt évben a turistaközponttá váló Kozárd kezdett felzárkózni az osztrák, a francia, az olasz vidéki turisztika színvonalához. A siker egyik kulcsa a szerveződés. Például a 25 környékbeli községet hálózatszerűen összefogó Cserhátalja Vidékfejlesztési Egyesület. De más, kisebb csoportosulásokról, például a Palóc Út Kulturális Egyesületről is beszélhetnénk, a lényeg, hogy a szerveződések mindig hatékonyabbak a pályázati kiírásokon, mint a magányos indulók.
A kozárdiakat immár külföldi kiállításokra is invitálták, sőt, Hajas professzort 2017-ben az orosz dumába is meghívták egy agroturizmussal kapcsolatos tapasztalatcserére. Putyin elnök ugyanis fejleszteni akarja az orosz vidéket. Amúgy minden utazás fontos. A Svájcba tett vizit során például azt látta a professzor egyes helyeken, hogy a vendégek az istálló szalmájában alszanak. Próbálta ezt itthon is bevezetni, de nem tetszett senkinek sem. Vagy: ott prémium áron kínálták a magas fákra épített szállást, itthon viszont nem engedélyezett hasonlót az építési hatóság. Pedig a Vadvirág étterem mögött elő is készítette már a helyét a professzor. Azt mondja, az olasz falusi turizmus az ételekre és a farmra, az ottani gazdálkodás bemutatására épít, a francia a borra, a borvidékekre, a magyar a tájra, az ízekre meg a borra és a pálinkára is, de a szállást kiszolgáló saját gazdaság gyakran hiányzik mögüle. Mert felnőtt az a generáció, amelyik már nem akar a kertben kaparászni vagy a baromfiakkal bajlódni. A polgármester asszony azonban reménykedik. Ő direkt azért gazdálkodik a Vadvirág étterem mögötti területen, hátha ragadós lesz a példa.
Sok mindent kínálhat a falusi turizmus. Például Kozárd közelében fodrozódik egy 4,5 hektáros horgásztó is. Hajas Péter Pál, a professzor fia – aki egyébként gazdasági agrármérnök és vadgazdálkodási szakmérnök – keresi a lehetőségét, hogy a növénytermesztést és a vadgazdálkodást is valamilyen formában a falusi turizmus rendszerébe kapcsolja.
A helybéli gazdák többsége még mindig az egykori téeszszisztéma szerint tevékenykedik, ez a nagy terménygyárak filozófiája – mondja Hajas Péter Pál. Ő viszont feldarabolta nagy tábláit, és élőhelyes sávokat hozott létre közöttük. Ezek a kívülálló számára csupán vadvirágos gaznak tűnnek, de valójában éltető alkotások a méhek, a beporzó rovarok és az apróvad, a fácánok, a foglyok és a nyulak számára. Később sövények is lesznek a táblák között. Mindezt például meg lehetne mutatni a vendégeknek, egy tanösvény is vezethetne e táblák felé.
Hajas Péter Pál a táj, a minőségi vendéglátás és a színvonalas szállás egységében látja a falusi turizmus jövőjét. A professzor talán ezért sem szereti a falusi turizmus kifejezést. Több ez, mint egy falu meg egy szálláshely. Sokkal több.
