Újjászületik a Citadella
A Buda védelmére és a városi lakosság megfélemlítésére az 1850-es évek közepén épült Citadellát számtalan, egyre méltatlanabb funkcióváltás után 2014-ben végleg elzárták a közönség elől. A leromlott állapotú világörökségi helyszín felújítását egy közelmúltban hozott kormánydöntés értelmében, Fodor Gergely kormánybiztos irányításával hamarosan elkezdi a Várkapitányság.
„Gellérthegy. Ajánlatos kora tavasszal, vasárnap délután. A Gellérthegy tetején egy rom épült, a Citadella. Kicsi lőrésszerű nyílások láthatók a falon, időnként egy ló dugja ki rajtuk a fejét” – írja Szerb Antal az 1935-ben megjelent Budapesti kalauz Marslakók számára című kötetében. A XXI. század embere azonban már egészen más képet lát, ha egy kora nyári nap idelátogat. A rom és a lőrés ugyan stimmel, de nincs ló, és kiránduló is csupán néhány lézeng a környéken. A jelenleg funkció nélküli, elzárt erődítmény pusztulófélben van, és noha a kilátás valóban turistacsalogatóan pazar, a környék szemetes és elhanyagolt. A Citadella felújítása évtizedek óta várat magára, annak ellenére, hogy az építmény már az 1960-as évek eleje óta műemléki védettséget élvez, 1987-ben pedig a világörökség része lett. Hasznosítására számos, gyakran a realitásoktól távol álló terv készült a nemzeti panteontól kezdve a monumentális világítótornyon át a több száz méter magas piramisig, ezek közül végül egy sem jutott el a megvalósulásig. A Citadella így ma nemcsak esztétikailag siralmas látvány, de szerkezetileg is muszáj megerősíteni. Ez, illetve a méltó funkció megtalálása a következő három év feladata, köszönhetően annak, hogy a terület rendezése kiemelt kormányzati beruházás lett.
Tudomány kontra hadászat
A Gellért-, vagy ahogy egykor nevezték, a Kelen-hegyen már a honfoglalás előtt is álltak épületek. A legenda szerint az államalapítás után innen lökték a mélybe a hittérítő Gellért püspököt a Vata vezette pogány lázadók. Jóllehet a történet valóságtartalma megkérdőjelezhető, a XV. században a hegyet Gellértre keresztelték, és kápolnát építettek rá. A törökök később ennek helyére palánkvárat húztak, a hegy lábánál pedig fürdőket létesítettek, melyekhez a vizet az itt feltörő hőforrásokból nyerték. A Citadella szempontjából a budai vár visszafoglalása, vagyis az 1686-os ostrom a lényeges, hiszen ekkor mérték fel a legalaposabban a vár körüli magaslatok hadászati jelentőségét, majd megkezdődött azok stratégiai elemzése is. Mindenekelőtt azonban József nádor kezdeményezésére a Gellért-hegyre építették fel az egyetemi csillagvizsgálót, a Csillagdát, melyet I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében avattak fel 1815-ben.
– Az épület sorsát az 1849. májusi Budavár elleni ostrom pecsételte meg. A honvédség ágyúit ugyanis közvetlenül a tövében állították fel, ahonnan a vár már lőtávolságon belülre került. Az osztrákok azonban visszatámadtak, így az ágyúállások mögötti Csillagda jelentősen megsérült – vázolja a múltat Deák Zoltán, a Várkapitányság műemlékvédelmi szakértője. – A szabadságharc leverése után az osztrák haditanács javaslatára merült fel egy Gellért-hegyi erőd megépítésének gondolata. A munkálatok Emanuel Zitta hadmérnök tervei alapján kezdődtek el az 1850-es években, ám ekkor a Csillagda igazgatójának még sikerült elérnie, hogy az épületet helyreállítsák. Az erőd az 1852-es császárlátogatásra úgy-ahogy elkészült, a katonák 1854-ben költözhettek be a falai közé. A katonai létesítmény és a benne lévő polgári intézmény között azonban elkerülhetetlen volt a konfliktus, és ez rányomta a bélyegét az itt zajló tudományos munkára is. Jóllehet a Csillagda a korabeli feljegyzések szerint az egyik legkorszerűbb csillagvizsgáló volt, feltehetően a belső viszályok miatt mindössze egyetlen tudományosan is jegyzett eredményt tudott felmutatni. Az obszervatóriumot így jogilag 1852-ben megszüntették, maradványait 1867-ben végleg elbontották.
Bűntanyából szálloda
A császári parancsra végül 1856-ban befejezettnek nyilvánított Citadella impozáns számokkal dicsekedhetett ugyan, hiszen a 220 méter hosszú és 46-60 méter széles épület négy méter vastagságú és 12-16 méter magas falai közé 60 ágyút helyeztek el, hadászati jelentősége mégsem volt soha. A benne állomásozó tüzérség mindössze egyszer kapott munkát: Ferenc József születésnapját kellett díszlövésekkel köszöntenie. A katonaság ugyan a Gellért-hegy Bastille-jának is nevezett erődöt még 1897-ig használta, ám hadászati jellegét az 1867-es kiegyezés után végleg elvesztette. A hadsereg kivonulásakor az épület a fővárosé lett, és mivel a lakosság az osztrák elnyomás szimbólumának tekintette, a városi tanács az elbontása mellett határozott. A pestiek nagy lelkesedéssel neki is kezdtek a rombolásnak, ami elsősorban az erőd harcképtelenné tételét célozta. A munka pénzhiány miatt félbemaradt, így alapvetően ezek a belebontások okozzák a máig fennálló műszaki problémákat és a beázásokat.
A XIX. század végén kiürített erőd a későbbiekben már nem találta meg valódi funkcióját. Előbb bűnözők tanyája lett, a két világháború között szükséglakásokat hoztak létre benne. A II. világháború alatt ismét katonai célra használták, légvédelmi bázis, illetve sebesültellátó központ volt, majd az 1950-es években először magyar, majd 1956 után magyar–szovjet laktanya lett. Az 1960-as években szállodaként és étteremként működött, a szobákat a kilövőkamrákból, az ablakokat a lőrések helyén alakították ki, az üvegfalú társalgóból pompás kilátás nyílt a városra.
Az ágyútoronyban létrehozott szálloda ma éppúgy romokban van, mint a Citadella egésze, hiszen az épület állagával és rendbetételével nem foglalkozott senki. Udvarán ma is ott éktelenkedik az a vasbeton doboz, amelyet a köznyelv ugyan bunkernek nevez, de nem óvóhely volt, hanem alig használt II. világháborús harcálláspont. Ágyúállásaiban a hatvanas években Magyarország történetét bemutató kiállítást rendeztek be, illetve turistacsalogató vitrinsort húztak fel elé – szintén vasbetonból, hogy legyen hol árulni a szuveníreket.
Közpark és múzeum
A Citadellát hat évvel ezelőtt, 2014 tavaszán ürítették ki végleg, 2015-ben a Várgondnokság, majd jogutódja, a Várkapitányság kezébe került. Idén pedig kiemelt kormányzati beruházásként végre megkezdődhet a régóta esedékes felújítása.
– Ezzel több évtizedes adósságot törlesztünk, célunk, hogy visszaadjuk az embereknek ezt a Budapest látképéhez tartozó különleges erődöt. A fejlesztések 2022-ig tartó első üteme az erődnek és környezetének a rendezésére koncentrál, az állapotfelmérési, régészeti és tervezési munkák után kezdődhet el a külső falak rekonstrukciója és a belső udvar felújítása. 2023-ig, vagyis a fejlesztések második szakasza során a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató állandó tárlatot rendezünk be a nyugati ágyútoronyban. Célunk az, hogy Budapest egyik legszebb közparkját építsük ki, és olyan korszerű közösségi teret, új és szerethető találkozási pontot hozzunk létre a főváros csúcsán, amely méltó egy világörökségi helyszínhez – vázolja a jövőbeli terveket Fodor Gergely, a beruházásért felelős kormánybiztos.
Akik Budapest egyik „jelképéért”, a Citadella előtt álló Szabadság-szoborért aggódnak, azok is megnyugodhatnak: Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felavatott alkotása a helyén marad. Az állapotfelmérést és egy esetleges restaurálást követően továbbra is a hegy tetején hirdeti majd mindazok emlékét, „akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”.
