Orbán Viktor: „a magyar férfiember archetípusa” a gazda
Nemzeti önbecsülés nem képzelhető el az agrárium nélkül – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Mindent a magyar vidék jövőjéért című könyv bemutatóján, csütörtökön Budapesten.
A kormányfő a Karmelita kolostorban tartott rendezvényen kiemelte: ha kellő távolságtartással, indulatok nélkül tekintenek vissza az elmúlt időre, az látható, hogy 2010 előtt a magyar vidék a legnagyobb vesztesek közé tartozott a forráselosztások, a fejlesztések, a beruházások és a modern szabályozás megalkotása szempontjából.
Közölte: 2010-ben Fazekas Sándor miniszterként arra kapott megbízást, hogy talpra állítsa a magyar vidéket.
Hangsúlyozta: azóta a termőföldet megvédték, a mezőgazdaság jelentős lehetőségekhez jutott, és nincs messze az, hogy azt lehessen mondani, egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban.
Orbán Viktor kifejtette: „a magyar férfiember archetípusa” a gazda. A vidéki ember ugyanis úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős – magyarázta. Hozzátette: van felelősség, de nem korlátlan, nem absztrakt.
Úgy látja, ebből a felelősségérzetből érthető meg, hogy a magyar politikának a magyar vidék miért adott olyan sok jó vezetőt, hiszen ehhez is ugyanaz a gondolkodásmód szükséges.
Közölte: az is fontos, hogy mindig a feladatra összpontosítanak ezzel a gondolkodásmóddal, mert a dolgokról nem beszélni kell, hanem el kell végezni. A feladatok valóságosak, egyértelműek, és ha nem végzik el azokat, annak világos következménye van – mutatott rá.
Megjegyezte: ezért nehéz megérteni a Lánchíd körüli szerencsétlenkedést is, teljesen idegen az a politika a vidékből építkező politikai attitűdtől.
A kormányfő szerint helyes, hogy sokan vannak a kormányban ilyen, vidékről származó emberek, mert így a vidék az életösztönével járulhat hozzá az ország vezetéséhez.
Azt is mondta, jó érzés megművelt földet látni, ahogy az is jó érzés, amikor kedvező mezőgazdasági statisztikákat lát, mert ez azt jelenti, hogy az élet legfontosabb területén tudnak nagyot alkotni, azon a területen, amelyből az élet táplálkozik, ezért nemzetpolitikai jelentősége is van ezeknek az adatoknak.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a kilencvenes évek elején arról folyt a vita, hogy hol lesz az agrárium helye a jövőben. Kiszámítható feltételekre volt szükség, és ahhoz, hogy béke lehessen az agráriumban, földbéke kellett, a földkérdést kellett rendezni, olyan viszonyrendszer kellett, amelyben mindenki megtalálhatta a számítását – mondta.
Felidézte: ezt a kérdést úgy rendezték, hogy a földtulajdon 80 százaléka a kis- és közepes birtokosoké és 20 százaléka a nagybirtokosoké. Ma Magyarországon van földbéke, és ezt érdemes megvédeni – vélekedett.
Közölte: a kormány dolga, hogy a magyar vidéknek és mezőgazdaságnak megfelelő forrásokat, technológiákat, figyelmet és jogi környezetet biztosítson, és akkor még nagyobb teljesítményre lesz képes az ágazat. Bár eddig is fontos változások történtek, dinamikus javulás következett be, még nincsenek a csúcson – fogalmazott.
Megjegyezte: a vidék képviselete mindig is egy küldetés volt azoknak, akik ebből a világból jöttek, csak egyetlen minisztériumnak volt az épülete a Kossuth téren, és ez az agrárminisztérium volt.
Kiemelte: az agrárium mindig része volt a magyar politikának, hol „letaposott”, hol elfogadott, hol pedig felemelt és élre állított része.
Fazekas Sándor, a kötet társszerzője felidézte: Orbán Viktor két éve, aktuális témákról beszélgetve azt mondta neki, írjon monográfiát a mezőgazdaságról. A munka során aztán kiváló szaktekintélyeket kért fel a közreműködésre – közölte.
Úgy vélte, a fő célnak megfeleltek, hiszen az volt kiindulópont, hogy a 2010-2018 közötti időszakról átfogó képet nyújtsanak, olvasmányos, de tudományos igényű művet készítsenek.
A kötet ismerteti a magyar mezőgazdaság rendszerváltás előtti évtizedeit, illetve a rendszerváltástól Orbán Viktor második kormányának megalakulásáig terjedő időszakot, de az új földtörvény előzményeinél visszanyúlik egészen a huszadik század közepéig, a téeszesítés időszakáig. A 2010 utáni évek történéseit áttekinthető, kronologikus sorrendben tárgyalja, majd foglalkozik az agrárdiplomáciával és az agrár-közigazgatás változásaival is.
