Az édenkert virága
Százhetvenféle molekulából áll, ezért egyszerre képes felvenni a harcot a fertőzések, a gombák, a vírusok és a baktériumok ellen, miközben stressz- és görcsoldóként is kiváló. Az egyik legsokoldalúbb gyógynövény, melyet az egyiptomiak balzsamozásra, a rómaiak fürdésre és illatosításra is használtak. A levendula hazai központja Tihany, ahol már javában folyik a szüret, és a lepárlás is elkezdődött.
Ha levendula, akkor Provence – vágják rá még ma is sokan, pedig a történelmi visszatekintések szerint a gyógy-, illat- és fűszernövény termesztésével az arabok már Krisztus előtt foglalkoztak. A növény Görögországon keresztül jutott el Európába, gyógyító hatásáról a katonaorvos Pedaniosz Dioszkoridész már az első században beszámolt. Aztán egy középkori szerzetes receptet is ajánlott a felhasználására, mely szerint „a borban, vagy víz és méz keverékében főtt levendula langyosan fogyasztva csökkenti a májban és a tüdőben érzett fájdalmat és a mellkasban fellépő szorító érzést, valamint tisztítja az értelmet”. Merthogy a levendula, azon belül is a Lavandula angustifolia, vagyis az orvosi levendula az egyik legértékesebb és legtöbbféleképpen hasznosítható gyógynövény, jó hatással van a központi idegrendszerre, görcsoldó, bőrgyógyító és az egyik legjobb fertőtlenítő is, nem véletlenül használták a világháborús években műtéteknél és amputációknál.
Hazai termesztésével jóllehet a kolostorkertekben már a középkorban is foglalkoztak, igazi karrierje csak 1926-ban kezdődött. Bittera Gyula gyógynövénykutató ekkor telepítette az első, Provence-ból hozott orvosilevendula-töveket a tihanyi Belső-tó partjára, a Csúcs- és a Nyereg-hegy vonulatára. A 30-40 hektáros ültetvény kiváló befektetésnek bizonyult. A párás, mediterrán klímát kedvelő növény ugyanis olyannyira jól érezte magát a félsziget vulkanikus talaján és a napos hegyvonulaton, hogy volt olyan időszak, amikor olaját az idelátogató francia parfümőrök jobb minőségűnek ítélték, mint a provence-iét. Sikerét és elismertségét bizonyítja, hogy ekkoriban a tihanyi levendulaolajat Németországba exportálták, a tőzsdén is jegyezték, sőt, az egyik legnagyobb luxuskozmetikumokat előállító cég, a Coty is vásárolt belőle, miután gyárának főszakértője, Henry Malliac elragadtatással nyilatkozott róla: „Próbálja kiszagolni, kérem, azt az illatot, amit itt érezni. Innen a kopaszodó erdőből jön valami fanyar illat, amit még nem tudok megfogni s a vízről, a Balatonról is jön valami könnyű, páraszerű, amit valószínűleg sosem lehet üvegbe zárni. Ha ezt a hármat össze tudnám hozni, az őszi erdő, a levendula és a Balaton illatát, olyan illat lenne, hogy meghódolna előtte a világ.”
A levendula tihanyi sikerszériájának a kommunizmus és vele az államosítás vetett véget. Ezekben az évtizedekben a levendulás nagy részét beszántották, helyére szőlőt ültettek, vagy egyszerűen csak parlagon hagyták. Ám a 2000-es évek környékén egyre többen ismerték fel újra a gyógynövényben rejlő lehetőségeket, és kezdtek újabb ültetvények telepítésébe. Nekik köszönhetően Tihanyban ma ismét reneszánszát éli a levendula, és ha nem is 30-40, de 12-14 hektáron újra folyik a termesztése.
Bármerre jár is tehát a félsziget június végi, július eleji látogatója, szinte bizonyosan lila virágtenger és a levendula semmivel össze nem téveszthető, jellegzetes illata fogadja. A látogatásra egyébként is ez a legjobb időpont, hiszen ekkor zajlik a levendulaszüret, általában hagyományos módon, kézi sarlóval. Persze csak akkor, ha alkalmas az időjárás. Merthogy szüretelni kizárólag napsütésben lehet, hiszen a virágok a napfény hatására telítődnek a legjobban illóolajjal. Ennek molekulái azonban nagyon illékonyak, így a levágott virágot a lehető leghamarabb a lepárlóba kell vinni, mert az időveszteség egyben minőségi romlást is jelent, mégpedig óránként egy százalék illóanyag-tartalom veszteséget. 2019-ig azonban a levendulának hosszú utat kellett megtennie, a legközelebbi lepárlóüzem ugyanis Pannonhalmán volt. Mivel az évek során a levendula egyre markánsabb védjegyévé vált Tihanynak, az önkormányzat egy magánadomány segítségével megalapította a Tihanyi Levendulaolaj Kft.-t, és közel 200 millió forintból lepárló manufaktúrát hozott létre a Belső-tó partján. Ottjártunkkor éppen nagyüzem volt, a két, egyenként kétezer literes üstben az Apátsági Majorság levendulájának lepárlása folyt.
– Az olajat vízgőz-desztilláció segítségével nyerjük ki, mégpedig úgy, hogy fél órán keresztül mintegy 115 fokos gőzt áramoltatunk a lezárt üstökbe, ahol a nyomás és a forró gőz hatására a levendula tulajdonképpen szétrobban, az olaj kicsapódik. A folyamat végén az üst kosarába került mintegy 350-400 kilogramm levendulából átlagosan 3 liter olaj és hasznos melléktermékként 200 liter virágvíz keletkezik – mesél a lepárlásról Bittman Eszter, és a Lavender Tihany látványműhely egyik tulajdonosaként már mutatja is, hogyan és mi készül az így nyert tihanyi levendulaolajból. Az üvegfallal elzárt műhely egyik munkaasztalán a még meleg, folyékony állapotú ajakbalzsamot porciózzák gondos mérlegelés után a tégelyekbe, miközben a másikon szappanszeletelés zajlik.
– A szappan 24 óra alatt szilárdul meg, ekkor vesszük ki a formából, és látunk neki a szeletelésnek. Az azonos nagyságúra vágott szeleteket százéves fagerendákból készített szappanszárító fiókokba tesszük, ahol négy hét alatt szabadul fel belőlük a lúg, és párolog el a felesleges víz. Az ajakbalzsam és a szappan mellett mintegy tizenháromfajta natúrkozmetikumot, köztük arc- és kézkrémet, testápolót, sampont, illetve tusfürdőt készítünk, melyekhez a levendulaolaj mellett kizárólag természetes alapanyagokat, így például sheavajat, kókusz-, ricinius- vagy mandulaolajat használunk fel. A levendula-virágvíz pedig nemcsak alapanyagként, de önmagában is kitűnő arcfertőtlenítő, arclemosó, mint ahogyan napozás utáni hűsítőként, nyugtatóként is jól alkalmazható az irritált bőrön.
Bittman Eszter hamarosan arról is meggyőz bennünket, hogy a levendula valóban csodanövény, nem véletlen, hogy egy ókori keresztény hiedelem az Édenkert virágjának tartotta. Számtalan gyógyhatása mellett ugyanis az íze sem utolsó. Készülhet belőle levendulás keksz, csokoládé, lekvár, szörp, kávé, de akár levendulás-bodzás mézbor vagy gin is. Ezek minőségére pedig garancia a Tihanyi Levendulaolaj védjegy, amelynek bejegyzése már folyamatban van, és minden olyan levendulás termékre rákerül majd, amelyhez a virágot helyben szüretelik.
