Ezek…

EZEKET azok választották meg – akik megválasztották…

Ma már alaposan feltehető, hogy (lásd ellenzéki irányítású önkormányzatok botrányai, élén a fővárosival) nem annyira gyönyörködnek bennük, tévés jelenlétüket nézve különösen.

DE KIK  IS EZEK?

EZEKNEK nincs közük a mi időnkhöz, amit éppen itt, éppen nagy többségben, esendőn, de kitartóan, erősen megélünk.

EZEK között vannak élharsogók. Bárgyúság virít az arcukon, a sötét együgyűség az égbe kiált. A régen elfeledett hittételeket szajkózzák, amiket a század eleje már lassan eltemet. EZEK nem.

Ez a fajta minden héten többször fellép a vérpadra (tévék, a T. Ház ülései), alig várja a „munkát”, hogy kielégülhessen. EZEK nem bakók, EZEK nem orvlövészek, EZEK előrántják a gimnasztyorka alól dobgitárt, s a bőséges konyhapénzből könnyen megvesznek egy-egy tárra való golyócskát. Guillotine-t ígérnek ugyan, de a golyót garantálják. Mint ítélethozók és mint végrehajtók.

Egy személyben. Ahogy láttuk s megszenvedtük EZEKET – évtizedekig.

EZEK nem tudnak kegyvesztettek lenni, nem tudnak exek lenni: villogó szemek, fegyelmezetlen gesztusok, féktelen arcjátékukat a színpadias düh mozgatja. EZEKNÉL nincs tisztaság, belátás, tisztelet, európai modor, s a vörös fejből magas C-vel röpöd ki azorbán azorbán, ..azorbán… EZEK politikai ágyrajárók.

EZEK vörös hazugságfonala nem tud elfogyni, mert a Vörös Fővezér (D., de nevét nem írjuk le) száz év után visszaábrándozza kedvenc vörös színét, s kiterítettsége közepette vajas kaláccsal eteti a hozzá ajánlkozókat vagy egy-egy elkapottat. Pénz nem számít.

EZEK kalandorságát a hatalmi téboly és harácsolás vágya hajtja, hisz sötét bumfordiságukból ki sem kandikál az értelem s ha megszólalnak a T.Házban, szavaik súlytalanul fellebbenve kizúgnak a kupola ablakain.

Ebben az „osztályharcban” ők maguk tüntetik el magukat, „megbeszélni valónk” nincs tehát.

Ez egy tipikus politikai mésalliance (mint az ilyen házasságok), ahol a rangon aluliság előbb vagy utóbb felbontja az együttlétet.

Az őket választóknak EZEK maradnak hát: az izgékonyak, fészkelődők, sértődöttséggel, fals hangú, rikácsolással „számonkérők”. 

A vérpadról lassan-lassan, de biztosan csúsznak lefelé, egészen a poklokig.

Tanács: jó lesz hamarosan odébbállni. Brüsszeltől jó messzire és túl Moszkván is. A tengereken túli részeket – nem ajánlanánk.

EZEKRE szabad hát haragudni, 70 – 80 kiló furcsa hámsejtre, fehérjére, „egy rakás romlékony agyvelőre, amely… önmaga felől örökre tudatlan marad”? (Márai Sándor: Napló 1947).

Nem szabad.

Hisz EZEK már politikai preparátumok, legfeljebb mellékdarabok egy sötét múzeumi folyosóhajlatban.

EZEKNEK – talán – Ciceró hihető név, ide írjuk tehát egyik bölcsességét: „Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi insipientis in errare perseverare”.

„Bárki tévedhet, de egyedül csak az ostoba tart ki tévedése mellett.”