Gyarapodnak a nepáli tigrisek
Nepál közel áll hozzá, hogy megduplázza a területén vadon élő tigrisek számát 2022-ig – közölte szerdán Khadga Praszad Oli nepáli miniszterelnök.A kormányfő a nemzetközi tigrisnapra időzítette bejelentését, amelyet a Twitteren tett közzé.
Oli ugyan nem közölt pontos számokat, de a 2018-as adatok szerint a nepáli tigrisek száma a 2009-ben mért 121-ről 235-re emelkedett.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint ha a növekedés üteme nem változik, akkor a 2010-es szentpétervári tigrisvédelmi csúcstalálkozón részt vevő 13 országból Nepál lehet az első, amelynek sikerül megdupláznia tigrispopulációját 2022-ig.
Thaiföldön ugyancsak a nemzetközi tigrisnapon hozták nyilvánosságra, hogy négy év után először kaptak lencsevégre korábban nem regisztrált tigriseket az országban. A nyugat-thaiföldi dzsungelekben felállított kameracsapdák felvételein több tigris is látható, egyikük észre is veszi a rejtett lencséket és megszaglássza a készüléket.
Thaiföldön immár egy évtizede nagy hangsúlyt fektetnek a természetvédelmi erőfeszítésekre és az ország ma már mintegy 200 tigrisnek ad otthont. A szakemberek szerint a tigrisekhez hasonló csúcsragadozók visszatérése az erdőkbe az ökoszisztéma regenerálódását jelzi, ami a vadvilág egésze számára jó hír.
A nagymacskák jövője azonban még mindig veszélyben van.
A WWF szerint ma nagyjából 3900 tigris él vadon világszerte, míg egy évszázaddal ezelőtt még 100 ezerre rúgott a számuk.
Malajziában mára kevesebb mint 200 példány maradt a vadonban, Kambodzsa, Laosz és Vietnam mind elvesztette őshonos populációit, a mianmari példányok száma pedig nem több 23-nál.
Környezetvédők szerint a tigrisek megóvására irányuló erőfeszítéseket Délkelet-Ázsiára kell fókuszálni, mert a nagymacskák ebben a térségben vannak a legnagyobb veszélyben. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a hatékony környezetvédelmi programokhoz állami támogatásra van szükség.
Az állatokra súlyos fenyegetést jelent a bundájuk és a testrészeik iránti kereslet által táplált orvvadászat, a természetes élőhelyeik elvesztése és feltöredezése, aminek következtében az elszigetelődő kis populációkban megindul a beltenyészet, csökkentve a genetikai sokszínűséget.
