Ellenszélben a német balon – Thilo Sarrazin életútja
Thilo Sarrazin közgazdász-politikus Németország közéletének fontos szereplője – gazdasági szakember és (el)ismert véleményformáló. Az utóbbi időben élesen kritizálta az európai iszlamizációs törekvéseket, a berlini kormányzat Willkommenskultur-politikáját, a korlátlan bevándorlást, és en bloc a migráció baloldali, multikulti-idealizáló narratíváját. A muszlim bevándorlás témájában megjelent könyvei bestsellerek lettek. Ám amilyen kaotikus arrafelé a politikai élet, olyan érdekes a ténymegállapítás: Sarrazin bevándorlásellenes nézetei dacára a német szociáldemokrata párt tagja volt. Ezidáig. Ugyanis az SPD pénteken kizárta a soraiból őt. Portré a német baloldal különös prominenséről, aki saját pártjával is szembeszállt az igazságkeresés érdekében.
A kezdetek
A második világégés végjátéka alatt, 1945 februárjában született Thilo Sarrazin értelmiségi családból származik. Édesapja orvos-író volt, édesanyja pedig képzőművészként dolgozott. Sarrazin 1965-ben érettségizett, majd a kötelező katonai szolgálat után jelentkezett az egyetemre. 1971-ben szerzett közgazdasági diplomát, két évvel később a doktori címet is megkapta. 1973 és 1974 között a Friedrich Ebert Alapítványnál dolgozott, amely szoros összeköttetésben állt a szociáldemokratákkal. Ekkoriban lett az SPD tagja.
A referensi poszttól a jegybank igazgatótanácsáig
Sarrazin szakmai életútja komoly ívet ír le. A berlini pénzügyminisztériumban kezdte munkáját referensként 1975-ben, majd 1978-ban átment a munkaügyi- és szociális minisztériumba, ahol 1981-ig osztályvezető volt. Ezt követően újfent első munkahelyére került, az akkori szövetségi pénzügyminiszter, Hans Matthöfer irodavezetője lett. A későbbiekben is a minisztérium alkalmazottja maradt.
A ’90-es években Rheinland-Pfalz tartomány pénzügyi államtitkáraként tevékenykedett, 2000 tavasza és 2001 decembere között pedig a Deutsche Bahn német állami vasúttársaság vezető tisztségviselője volt. 2002-től 2009-ig Berlin pénzügyi szenátoraként a főváros gazdálkodásáért felelt. A Német Szövetségi Bank igazgatótanácsának tagja 2009 és 2010 között – feladatkörébe tartozott az információs technológia, a kockázatelemzés. Jegybanki pozíciójából végül egy zsidókat érintő, szerencsétlen nyilatkozata miatt távozott.
Ám hiába nagy szakmai tekintély valaki, ha van egy óriási hibája: a mainstream üzenetek sugárzása helyett a német társadalom valódi állapotait mutatja be könyveiben.
Politikai „botlások”
Sarrazin közgazdasági pályája mellett politikailag is aktivizálta magát. Véleményvezérként már a 2000-es években kifejtette véleményét a migráció témakörében, a folyamatot mindannyiszor negatívként értékelve.
Több könyvet írt az iszlám bevándorlás hatásairól, németországi vonatkozásairól. Deutschland schafft sich ab (azaz: Németország felszámolja önmagát) című, 2010-es könyve nagy visszhangot váltott ki. A szerző ebben részletesen, statisztikai adatokkal alátámasztva taglalja azon problematikát, miszerint hazájában drasztikusan nő a nem Németországban születettek (így a muszlimok) száma, míg a német születésszám csökken. Mindez Sarrazin véleménye alapján néhány generáció múlva demográfiai katasztrófát okozhat. A „Németország felszámolja önmagát” az egyik legkeresettebb német könyvvé vált. A liberális fősodor azonban nem tudott vele mit kezdeni, így offenzívába lendült.
Az akkor még a Német Szövetségi Bank vezető testületében dolgozó Sarrazint külső és belső támadások is érték – hisztérikus hadjáratot indított ellene a média, munkáltatója pedig azzal vádolta, hogy az iszlámot érő „provokatív és diszkriminatív megnyilvánulásai” a bank jó hírnevét sértik.
Az SPD 2010 augusztusában fegyelmi eljárást indított ellene, mivel szerintük Sarrazin tézisei szembemennek a szociáldemokrata értékekkel. Végül 2011 áprilisában a párt a maradása mellett döntött. A vitás helyzetek azonban egyre rendszeresebbé váltak a két fél között. A politikus ugyanis további könyveket jelentetett meg. Fontos művei: a 2012-es Europa braucht den Euro nicht (Európának nincs szüksége az euróra); a 2014-es Der neue Tugendterror (Az új erényterror) a német gondolati szabadság állapotáról; valamint a Feindliche Übernahme (Ellenséges hatalomátvétel) című, 2018-ban megjelent, a Willkommenskulturt kritizáló darab. (Egy baloldali gondolkodó bírálja az elviekben jobboldali Merkelt a bevándorlók befogadása miatt – politikai tótágas a javából.)
Végül a legutolsó könyv megjelentével betelt a polkorrektség pohara. A Martin Schulz fémjelezte szociáldemokratáknál elszakadt a cérna, és a pártban egyre többen iszlámkritikus társuk fejét követelték. Az újbóli fegyelmi eljárás az elmúlt pénteken, 2020. július 31-én Sarrazin SPD-ből való kizárásával ért véget.
A demokraták ezzel jól példát statuáltak az elhajló párttaggal szemben.
A kizárt Sarrazin bizonyára köszöni szépen, jól van: nemcsak bestseller könyvei bevétele miatt, hanem tiszta lelkiismerete révén is. A média és a politika ellenszelében is képes volt meggyőződését képviselni, a szivárványmázzal leöntött alternatív valóságok helyett a realitás talaján maradni, tényfeltáró munkáit a nyomás ellenére is a széles közönség elé tárni. Thilo Sarrazin olyan harcos, aki egyedül, hazugságokra építő volt pártja nélkül is boldogulni fog. Sőt: így lesz igazán szabad.
