Vírus és gazdaság

Július eleje óta úgy tűnik, túl vagyunk a járvány első hullámán. A megbetegedések száma tíz alá csökkent, és napokig egyetlen áldozatot sem szedett a koronavírus Magyarországon. A jó hírek hatására sokan úgy érezhették, végre hátradőlhetnek, talán még a maszkokat is a fiókba süllyeszthetik, és szabadon élvezhetik a nyár áldásait. A vírus azonban hamar jelezte, hogy még közel sem vesztette el az erejét. A megbetegedettek száma újra növekedésnek indult kisebb-nagyobb lokális járványgócok kialakulása miatt. Mindegyik felelőtlenségből fakadt, rendre az történt, hogy akadt egy-egy ember, aki lázasan, köhögve vett részt szakmai vagy családi rendezvényen.

Pedig Magyarország óriási utat tett meg a járvány megfékezésében és a karanténüzemmód miatt bekövetkezett gazdasági válság kezelésében. Érdemes felidézni, mi történt eddig a talpra állás érdekében.

Kétszer ad, aki gyorsan ad

Magyarország nem csak a járvány elfojtásában teljesített kiválóan a gyors és hatékony intézkedések, valamint az emberek fegyelmezettségének köszönhetően. A gazdasági összeomlás rémét is sikerült rövid idő alatt elűzni az átgondolt gazdaságpolitikai döntésekkel. Pedig a helyzet márciusban okkal sokkolt mindenkit, ahogy egyik hétről a másikra leálltak a gyárak, az intézmények, bezártak a szolgáltatók. A soha nem látott virágzást átélő turizmus, vendéglátás és szórakoztató-, valamint zeneipar egyik pillanatról a másikra sivatagban találta magát. A helyzet megváltoztatását szolgáló gazdaságvédelmi akcióterv megszületése nem váratott sokáig magára. Anyagi hátterét nagyjából 9200-9500 milliárd forint adta. Hatását közvetlenül érezhették a bankoknak tartozó százezrek, közel egymillió munkavállaló, több százezer vállalkozás és a felsőoktatásban tanuló hallgatók ezrei.

Emlékezhetünk rá, hogy már az első döntéseknek komoly nemzetközi visszhangja lett. Még a magyar gazdaságpolitikát eddig gyanakvással és ellenérzéssel fogadó liberális világsajtó által megszólaltatott közgazdászok is elismeréssel nyilatkoztak a bankokkal egyeztetett hitelmoratórium bevezetéséről, amely közel 2000 milliárd forintot hagy az adósok zsebében a válságos hónapokban. Hasonló elismerés fogadta a meghirdetett adóhalasztást és azokat az adó- és járulékkedvezményeket, amelyek főként a kisvállalkozóknak jelentettek azonnali segítséget, hiszen ezek révén mintegy 160 milliárd forint maradt náluk, segítve a karanténüzemmód utáni talpra állást.

A kisgyermekes családok is érezhették, nincsenek magukra hagyva: a veszélyhelyzet alatt lejáró gyed, gyet és gyes automatikus meghosszabbodása óriási terhet vett le az érintettek válláról. A munka­hely­védelmi bértámogatás bevezetésének köszönhetően pedig 260 ezer ember őrizhette meg az állását, ami persze a vállalkozásoknak sem volt mellékes, hiszen így a járványveszély elmúltával zökkenőmentesen indíthatták újra a termelést.

A gyorsan megtett lépések nyomán a gazdaság áprilisban és májusban tapasztalat zsugorodása megállt, júniustól stabilizálódni kezdett a helyzet.

Ha munka van, minden van

Már a járvány első heteiben szembesülhettünk a nyugati országokból érkező képekkel, amelyeken emberek ezrei állnak sorba az ingyenkonyhák vagy éppen a munkaügyi központok előtt. E képek azt mutatták, hogy a munkaadók először az alkalmazottaiktól váltak meg világszerte.

Magyarországon e területen is érezhető volt a társadalmi kohézió, vagyis hogy felelősek vagyunk egymásért. A vállalkozások többsége gyorsan reagált a megnyílt lehetőségre, néhány nap alatt cégek ezrei igényelték a meghirdetett munkahelyvédelmi bértámogatást, amelynek segítségével legalább részmunkaidőben foglalkoztatni tudták munkatársaikat. Az így együtt maradt csapatok pedig nekiláttak a korábban elmaradt javításoknak, nagytakarításnak vagy éppen új üzleti tervek készítésének. Sok cégnél kiadták az évi rendes szabadságot, vagy időlegesen éltek a fizetés nélküli szabadság lehetőségével.

A kormányzati és a vállalati erőfeszítések ellenére mintegy százezer ember mégis elveszítette az állását. Első körben azok kerültek a legnagyobb bajba, akik a vendéglátásban vagy az idegenforgalomban dolgoztak. A korábbi 4,5 millió főt meghaladó foglalkoztatás így 4,4 milliósra apadt. Ám bizonyos reményt nyújtottak a frissen beindított átképzési, képzési programok is, amelyek abban segítettek, hogy a válságtól leginkább sújtott ágazatokban dolgozók felkészüljenek egy esetleges pályakorrekcióra.

A legfrissebb adatok szerint az időben érkezett segítségnek köszönhetően Magyarország az átlagosan lényegesen kisebb munkaerőpiaci veszteséggel úszta meg a válság első hullámát. Júniusban ugyan még 25 ezer fővel gyarapodott a munkanélküliek tábora, ám megkezdődött a munkahelyek visszaépülése is. Július végén pedig már százezerrel többen dolgoztak, mint a válság mélypontján. Igaz, még 38 ezerrel kevesebben, mint tavaly ilyenkor. Így talán arra is van esély, hogy ne kelljen feladnunk a célt, miszerint a gazdasági visszaesés éves szinten ne haladja meg a három százalékot.

Menekülés előre

A sorscsapásként bekövetkező válság azonban új lehetőségeket is nyitott számunkra. A máskor oly rigorózus Európai Bizottság hozzájárult, hogy a tagállamok akár protekcionista eszközöket is igénybe vegyenek, hogy elkerüljék a teljes összeomlást. Ez lehetővé tette az előremenekülést, és Magyarország nem késett ezúttal sem a válasszal.

A Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Fejlesztési Bank támogatást nyújtott a cégeknek versenyképességük javítására. Napvilágot láttak azok a támogatási és hitelkonstrukciók, amelyek a csúcstechnológiájú vagy a zöldberuházásokat hivatottak segíteni. Bővültek a Széchenyi-kártya-program által kínált lehetőségek, turbó fokozatra kapcsolt a Kisfaludyról elvezett szálláshely-fejlesztési program és a strandfejlesztés. A támogatások és a támogatott hitelek pedig ezúttal úgy juthatnak el a vállalkozásokhoz, hogy az ő döntésükre van bízva, milyen irányt szabnak cégük fejlesztésének, miként akarják javítani például a hatékonyságukat vagy csökkenteni az energiafelhasználást. A gazdaságpolitikusok komoly reményeket fűznek azoknak az ágazatoknak a fejlesztéséhez is, amelyekben hagyományosan jók vagyunk, és azokéhoz is, amelyek a jövő iparágait jelentik. Utóbbi miatt fontos például az egészség­ipar, a biotechnológia, a hidrogénipar vagy éppen a mesterséges intelligencia fejlesztése. Ám a járműgyártás, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a logisztika, a turizmus és a vendéglátás is számolhat a támogatási forrásokkal. A gazdaságba pumpált százmilliók minden fillérje azt a célt szolgálja, hogy győztesként kerüljünk ki a válságból, és a magyar cégek erőteljes vállalkozásként léphessenek ki a járvány után a világ piacára.

Ebben a helyzetben minden okunk megvan a derűlátásra, de nem feledkezhetünk el az óvatosságról sem. Hiszen a gazdaságba pumpált százmilliók nem fán teremtek, és nem állnak rendelkezésre korlátlanul. A mögöttünk álló évtized tömérdek munkájának gyümölcsei azok, amire most támaszkodhatunk. A meglévő pénzt tehát jól kell elkölteni. És nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a körülöttünk lévő országokban újra felpörgött a járvány, és egy felelőtlen nyaralás vagy bulizós hétvége azzal járhat, hogy magunk is vírushordozóvá válunk. Márpedig ha nálunk is fellobban a pandémia, ha nem sikerül lokalizálni a járványgócokat a megbetegedések tömegessé válása miatt, akkor minden eddigi eredményt elveszítünk. Országos karanténhelyzetben nem tudnak kinyitni az iskolák, a szülőknek otthon kell maradniuk, és ismét leül a gazdaság. Akkor pedig nemcsak a most járványkezelésre, gazdaságélénkítésre fordított milliárdokat költöttük el feleslegesen, az utóbbi tíz évben felhalmozott tartalékaink is kifolynak a kezünkből. Ezzel pedig búcsút kellene intenünk a reményeinknek is. ν