Hús-vér emberek

Az egyik legsikeresebb írói berobbanás után Kötter Tamás nem félt változtatni, és a felső tízezer hamis illúziókban ringatózó világától elszakadva ezúttal egy nem csak lélekben pusztító korszak mindennapjairól ad pontos látleletet. Elbeszélései középpontjában ezúttal a második világháború valósága áll, pontosabban azok a hús-vér férfiak, akik a fronton szolgálva vagy a Don-kanyar poklában csak egyet akartak: viszonylagos épségben hazajutni. A végére laza szerkezetű regényként összeálló tizenhat elbeszélés főszereplői ezért nem klasszikus hősfigurák, hanem az adott helyzethez a maguk módján alkalmazkodni próbáló, mindenféle rendű-rangú emberek, akiknek olykor a „gyávasága” is többet ér sokunk mai bátorságánál. Újszülött gyermeküket még sosem látott apák, megkínzott testvérükért bosszút kiáltó gyilkosok, magukat a végtelen hómezőkön át összefagyva vonszoló finom kezű bárzongoristák, szenzációt kereső haditudósítók, oroszlánként küzdő vagy a félelemtől megbénult tisztek, a háborúval először vagy már sokadjára találkozó potenciális hullajelöltek vonulnak fel egymás után, egyediségükben is tipikus jellemvonásokkal felruházva. Az életszerű párbeszédekkel teli pillanatfelvételekből a borzalmak ellenére is kiérződik valamiféle nosztalgia, már ami az olyan, ma már kihalófélben lévő erényeket illeti, mint a bajtársiasság vagy a gyengébbek, kevésbé rátermettek iránti érzett felelősség. Ilyen értelemben és nem feltétlenül a téma miatt férfias könyv ez, amit a néha túlontúl is precíz eszköz- és hadművelet-leírások miatt a korabeli haditechnika iránt érdeklődök is különös élvezettel forgathatnak.