Szent István kardja a Szent Vid-székesegyházban
A magyarság a kezdetektől fogva megőrizte azokat az ereklyéket, amelyek igazolták, hogy eleink magas kultúrájú, egyistenhívő, ősöket tisztelő emberek voltak. Különösen az Árpád-házi uralkodókhoz kötődő emlékeket őrizték. Szent István kardja nemcsak kegyeleti tárgy, hanem korának kimagasló alkotása. A prágai Szent Vid-székesegyházban őrzik évszázadok óta.
Szent István, Szent Imre, Szent Erzsébet és Szent Margit hagyatéka ma is erőt ad nemzetünknek. Szent István napja már a korai idők óta ünnepnek számított. Ezen a napon tartották a magyar királyok a törvénynapokat, ezen a napon emelték ki sírjából a szent királyt, hogy Krisztus előtt szószólónkká válhasson; 1083-ban ekkor emelték oltárra Szent Istvánt, Szent Imrét és nevelőjét, Szent Gellértet. Három olyan kivételes egyéniség került a szentek sorába, akik ma is példát mutathatnak magyarságból, tisztaságból és bölcsességből.
Szent István kardjáról nem mindenki tud, mert a prágai Szent Vid-székesegyház kincstárának mélyén várakozik. 2000 márciusában a Nemzeti Múzeumban először láthatták az érdeklődők a Prágában őrzött kardot. A prágai székesegyházban már 1368. augusztus 18-a óta biztosan ott van, mivel a leltárkönyvben attól az időponttól szerepel a következő bejegyzéssel: „Gladius S. Stephani Regis Ungariae cum manubrio eburnio”, azaz Szent István magyar király kardja elefántcsont markolattal. Ez az a kard, amellyel 997-ben az ifjú Istvánt övezték fel, midőn a Koppány elleni viadalra készült. Ez a kard lehet az, melyet Gizella királyné kísérete, a német lovagok hoztak a fejedelemnek.
Hogyan került a kard Prágába? Több feltételezés van. Az egyik szerint Nagy Lajos király adta IV. Károlynak. Nagy Géza szerint Anna hercegnő – Ratiszláv cseh herceg özvegye, IV. Béla magyar király lánya – vitte magával, amikor apja halála után a magyar kincstár nagy részét vejéhez, II. Ottokárhoz menekítette. Egy kardról az egykorú, 1271-es békeoklevél is beszámol. A cseh változat szerint viszont III. Vencel cseh király – akit korábban Magyarországon is megkoronáztak – vitte magával Prágába.
A kard 75 cm hosszú, 6,2 cm széles pengéjű fegyver, markolata és egy darabból álló, kiváló vasból készült fémrésze ma is jó állapotban van. A penge két lapjának szimmetriatengelyében vércsatorna húzódik, a vércsatorna felső részében mindkét oldalon halványan a kardot gyártó műhely neve olvasható. Fahüvelyén kései vésett felirat: „S. Stephani / Reg. Ungar / renov. Ann / 1791”. A markolatgomb és az ellenző helyenként kissé megsötétült, egy darab faragott csontból, feltehetően elefántcsontból készült.
A Szent István-kardhoz hasonló fegyverek a Kárpát-medencében nagy számban fordulnak elő (Nyíregyháza-Felsőpázsit, Gégény, Szob, Vác-Csörög, Kecel stb.). A honfoglaló magyarság már etelközi hazájában ugyanúgy jól ismerte a nyugati, illetve az északi kardtípust, mint a varégok útján Etelközbe érkezett skandinávok a magyar szablyákat, amelyekkel tele vannak a skandináv múzeumok. A Szent István-kard tehát nem egyéb, mint ennek a jól ismert észak-európai kardtípusnak egy finomabb, markolatának csontrészei miatt könnyebb példánya.
