Szekszárdon jó Lösz
Mitől is jó egy bor? A termőterület mikroklimatikus adottságaihoz igazított fajtaválasztástól, a jól megválasztott termesztési módtól, az eltalált szüreti időponttól, a feldolgozás és az iskolázás mikéntjétől, egyszóval a gazda hozzáértésétől.
No de a legtöbbet mégis a termőhely talaja rejti el titkos, de megfejthető üzenetként a borban, legyen az agyag, mész, vulkanikus kőzet. Vagy lösz, ez a néha kissé alábecsült, de a világ számos kiemelkedő borvidékén, például a francia Rhône-völgyben, a rajnai német bortermő területeken, az osztrák Wagramban, az új-zélandi Central Otagóban meghatározó üledék, melynek neve is a német lose (laza) szóból ered. A magyar népnyelv pedig sárgaföldnek hívja.
De hát egy szekszárdi vörösbort mégsem nevezhet a gazda sárgának. Így lett egyszerűen Lösz a neve a Vida Borbirtok új házasításának, mellyel megteremtették a családi pincészet bikavére és La Vida nevű csúcsbora közötti átmenetet.
– Elegáns és kedves borokat akarunk készíteni, amelyek a lehető legjobban kifejezik Szekszárd völgyeinek adottságait – mondta ifjabb Vida Péter a Lösz budapesti bemutatóján.
A szándék megvalósítása tökéletesen sikerült, az új házasítás egyszerre gyümölcsös, jó ivású és lendületes, gazdag aromatikájú bor, mellyel a családi borászat elsősorban a gasztronómiát célozza meg, kiemelten fontosnak tartva Szekszárd képviseletét, a szekszárdi történet elmesélését a hazai és a nemzetközi közvéleménynek.
