A földrengés epicentruma a közép-dalmáciai Gracacban volt, Zárától (Zadar) 51 kilométerre, mintegy 10 kilométeres mélységben. A rengést egész Dalmáciában és Likában érzékelte a lakosság, károkról nem érkezett bejelentés.

Hirdetés

Kresimir Kuk szeizmológus a sajtónak elmondta: a földrengés nincs összefüggésben az zágrábi epicentrikus területtel.

A horvát fővárost és környékét március 22-én rázta meg földrengés. A fél óra különbséggel bekövetkezett 5,6-os, majd 5,1-es erősségű földmozgásban számos épület megrongálódott és több ember megsérült. A fölmozgás Zágrábban és környékén 25 ezer épületben okozott kárt. A városmagban megrongálódott a főváros jelképének számító katedrális, a horvát parlament (szábor) és a kormány épülete, valamint több templom és a kulturális örökséghez tartozó építmény. Több kórházból is evakuálni kellett az embereket.

Az Európai Unió augusztusban 88,9 millió euróval (mintegy 31,3 milliárd forinttal) járult hozzá a Zágrábot és környékét sújtó nagy erejű földrengés utáni helyreállításhoz. A horvát szábor a múlt héten fogadta el az újjáépítésről szóló törvényt. Az állam 60 százalékban, az önkormányzat 20 százalékban támogatja a magánépületek helyreállítást, a maradék 20 százalékot a tulajdonosoknak kell állniuk. Azon károsultaktól, akik minimálbérből élnek és nem rendelkeznek jelentősebb vagyonnal, az állam és az önkormányzat átvállalja az önrészt.

Korábban írtuk

 Zágrábban a márciusi földrengés óra folyamatosak az utórengések. A szakemberek mintegy kétezer utólökést jegyeztek fel, amelyek negyede volt érezhető. Hatezer épület a mai napi nem biztonságos, köztük több óvoda, általános iskola, középiskola, egyetem, kulturális és tudományos intézet.

Horvátországban az egyik legsúlyosabb, 7,6-os erősségű földrengés 350 éve, 1667. április 6-án volt Dubrovnikban, és majdnem az egész várost elpusztította. A lakosság fele, mintegy 3000 ember vesztette életétét. Egy 6,3 erősségű földrengés 1880-ban Zágrábot is érintette. Az ezt követő egy évben 185 utórengést jegyeztek fel a fővárosban, a lakosság egy része Bécsbe, Grazba, Mariborba, Celjére, Ljubljanába és Triesztbe települt át.