Annyi meg egy Bambi

Annyi meg egy Bambi… Az ismert szlogen hallatán nem feltétlenül a magyar származású író, Felix Salten Bambi névre keresztelt, viszontagságos életű őzgidájára asszociálunk, hanem az első  magyar szénsavas, narancsízű, csatos üveges cukros üdítőre. Bár a nedű gyártása a 70-es években megszűnt, a márkanév – köszönhetően a szlogennek is – máig élénken él a hazai köztudatban. Éppen ezt a szocializmus évtizedeihez kapcsolódó nosztalgikus életérzést igyekszik piaci előnnyé kovácsolni az Art Water Zrt., amikor megújult külsővel és modern tartalommal dobja piacra az italt, több mint hetven évvel első megjelenése után.

Mi lehet az oka, hogy egyes szép reményekkel induló termékek, mint például a Traubi, a Som-Gyöngye vagy a Négercsók mára a feledés homályába vesztek, míg mások – köztük a Sport szelet, az Utas­ellátó/Utast Ellátó vagy a Pöttyös Túró Rudi – napjainkban is népszerűek?

Külföldi gyártás

Duna kavics, Francia drazsé, Macskanyelv, Melba kocka… – íme néhány termék azok közül, amelyek a rendszerváltás előtti élelmiszeripar aranykorát fémjelezték. 1989 után a magyar édesipari márkák egy jelentős részét külföldi multinacionális cégek vásárolták fel. Az új tulajdonosokat nem feltétlenül hatja meg a nemzeti nosztalgia, ha valami nem hozza az elvárt eladási adatokat, vagy nem gazdaságos az itthoni előállítása, esetleg nem illeszkedik a vállalat magyarországi fejlesztési terveibe.

Így járt a Nestlé-termék Balaton szelet és a Boci csoki is, amelyek bár nagyon is jelen vannak a hazai élelmiszer-áruházak polcain, gyártásuk már nem itthon teremt munkahelyeket.

Kalandosan alakult a Negro története is, amely több mint 90 éve őrzi hagyományait. A torok kéményseprője online önvallomása szerint: „Olyan maradt, amilyennek megismertük, megszerettük. Büszkén vállalja eredetiségét.” Nem véletlen, hogy 2012-ben, amikor a parlament napirendre tűzte a hungarikumokról szóló törvényjavaslatot, Simicskó István képviselő a csabai kolbász, az ágyaspálinka, a konyakos meggy és a libatepertő mellett a védendő termékek közé sorolta a közvélemény által gyógyhatásúnak tartott cukorkát. Kiváltképp a fekete, ánizzsal ízesített originál változatot, amelyet feltalálójáról, Pietro Negróról neveztek el. (Negro néven egyébként a szerbek is gyártanak cukorkát, méghozzá szintén kéményseprő grafikával és ugyanazzal a szlogennel [Odžačar grla – A torok kéményseprője], a zacskó felirata szerint 1917 óta – a szerk.)

Változatlanság ide vagy oda, a klasszikus ízvilág mellett ma már többféle variáció hordozza a márkanevet, amelyet 2012-ben a híres amerikai repper, 50 Cent egy Twitter-posztban a rasszizmus hamis vádjával illetett.

És mintha mindez nem lenne elég, a Győri Keksz Kft. sokadik tulajdonosa, az amerikai Mondelez International – a világ legnagyobb snackgyártója – tavaly nagy kapacitású törökországi üzemébe költöztette az itthon már nem rentábilis gyártást.

Hasonló sorsra jutott az 1953-ban a Népstadion megnyitására bemutatott Sport szelet is, amelyet ma már Pozsonyban állítanak elő. Megúszta viszont a „kitelepítést” a Pilóta keksz, a vaníliás karika, a háztartási keksz, az Albert és a Győri Édes is.

– Cégünknél nem létezik kettős minőség! – jelenti ki Kertész Péter, a Mondelez kommunikációs vezetője. – Itthon és külföldön gyártott magyar márkáink a korábban megszokott ízélményt nyújtják a vásárlónak. Fontos megjegyezni, hogy az EU tavalyi kutatása nem támasztja alá, hogy a Közép- és Kelet-Európában piacra dobott élelmiszerek szisztematikusan gyengébb minőségűek lennének, hozzátéve, hogy a vizsgált termékek egyharmadánál a hasonló címkézés ellenére eltérések voltak az összetevőkben a különböző országokban. Egyes Mondelez-termékek eredeti összetétele módosulhatott ugyan a transzzsírsavak csökkentéséről szóló 2013-as jogszabály miatt, de a Negro változatlan tartalommal kerül az üzletekbe. A cukorka iránti kereslet egyébként tovább növekedett a Covid-járvány kitörése óta.

A brand önmagában nem elég

Hazai kézben maradt viszont a Bambi, amelynek 1947-es első piacra dobásakor szó szerint nem akadt párja Magyarországon. Éppen ezért státusszimbólumnak számított, a nyugati világ életszemléletét tükrözte, ugyanakkor mégis hazai volt. Mint ahogyan A tanú című filmben mondja a magyar narancsról Bástya elvtárs: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

Az 50-es évektől gombamód szaporodtak a konkurens hazai termékek, a Som-Gyöngye, a csatos üveges Hüsi, majd a Traubisoda (eredetileg osztrák – a szerk.) és a Márka, de a magyar piacot a 70-es évektől uraló Coca-Colával és Pepsivel nem tudták tartani a versenyt.

– A tömegtermelésre szakosodott külföldi cégek elárasztották a sokszor valóban jobb minőségű termékeikkel a fogyasztókat. A 70-es évekre a Bambi egyszerűen kiment a divatból – magyarázza Dorogi Éva, az új Bambi gyártását elindító Art Water Kft. ügyvezetője. – Mára megjelent egy igényes fogyasztói réteg, amely kifejezetten a prémium kategóriás kézműves termékeket keresi, köztük a partiitalokat is. A kezdetektől egyértelmű volt, hogy az ikonikus Bambi márkanevet használjuk, amit a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala közreműködésével védettünk le, a jogtulajdonos a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. volt.

Dorogi Éva hangsúlyozza, a hazafias nosztalgiát idéző márka birtoklása önmagában nem elegendő a dicsőséghez, és akár kockázatot is jelenthet. Éppen ezért a kádári korszak életérzésére kevésbé fogékony fiatalokat a minőséggel szeretnék meggyőzni. Az alacsony cukortartalmú erjesztett üdítő, elődjétől eltérően, száz százalékban természetes alapanyagokat tartalmaz. A frissesség jegyében négyféle ízben kerül a boltok polcaira, 439 forintos egységáron. A gyártás bázisa a kiszsidányi földből feltörő Cher­nel-forrás, amelynek kristálytiszta vize közvetlenül az Alpokból érkezik.

– A kutatásokkal is igazoltan egyre növekvő itthoni üdítőital-piacon számos gyártó vetette meg a lábát. De kevés közöttük az olyan magyar kézben levő vállalkozás, amely úgy kíván egyedi élményt nyújtani a fogyasztónak, hogy egyszerre tartja szem előtt az egészséges magyar alapanyagok használatát, a hazai feldolgozóipar erősítését és egy népszerű márka újjá­élesztését. Ez a mi missziónk.

A magyar alapanyagokra esküsznek a Várhalmi és Fia Kft. érdi üzemében is, ahol kézzel készítik a vezértermékeknek számító Utas Rolót és a Párizsi Rudat. A hagyományos ízvilágú Utast Ellátó termékeket a hajdani, szinte azonos nevű édességek inspirálták. A legfontosabb változás az eredetihez képest, hogy az új technológiai eljárással előállított rudak 180 napig is eltarthatók hűtés nélkül. Az ügyvezető Várhalmi István arról tájékoztat, élénk cégen belüli viták után úgy döntöttek, megtartják a termékek eredeti cukortartalmát, és a vásárlói visszajelzések őket igazolták. Ugyanakkor azt is megemlíti, jelenleg is folynak termékfejlesztések az üzemben a korszerűség jegyében, energiaszegény rolóra is.

– A MÁV-pályaudvarokon és az étkezőkocsikban 1992-ig lehetett Utasellátó-termékeket vásárolni, én még emlékszem az élményre, amikor a vonaton bontogattuk a celofánba csomagolt, könnyen olvadó édes, kakaós rudat. Régóta dédelgetett vágyam volt a finomság feltámasztása. Büszke vagyok arra, hogy az eredeti receptúrák megszerzését követően elkezdtük a gyártást, így a termék nem tűnt el a piacról. A MÁV sem mondott le a brandről, mert megújult külsővel ismét piacra kívánja vinni. Nagy örömünkre szolgál, hogy az új Utasellátó-termékeket is mi készíthetjük majd.

Vagyis egyszerre lesz forgalomban több eltérő energiatartalmú, de hasonló elnevezésű termékcsoport. A mestercukrász maga is kíváncsi arra, hogyan teljesítenek majd a piacon.

A magyar márka tisztelete

Igazi sikertörténet a Pöttyös Túró Rudié is, amely a holland FrieslandCampina Hungária Zrt. tulajdonosi hátterével Mátészalkán készül. A Pöttyös hosszú idő óta Magyarország legerősebb márkái között szerepel a kutatásokban. A Túró Rudi eredete az 50-es évekre nyúlik vissza, amikor élelmiszeripari mérnökök a Szovjetunióba utaztak tanulmányútra. Ott figyeltek fel a szocialista tejipar remekére, a túrómignonra. Hazánkban 1968-ban kezdték el gyártani, és bár az illetékes hivatal kezdetben erkölcstelennek nyilvánította a pajzán elnevezést, az ötlet túlélte a szigorú ítészeket, és a túrós édesség mára hungarikummá vált. Az eredetvédett Pöttyösből a legnagyobb hazai gyártó kelet-magyarországi üzemében naponta egymillió darab készül.

Nyeste-Kállay Dániel, a FrieslandCampina marketingigazgatója szerint a siker titka a folyamatos, hosszú távú márkaépítés és innováció.

– A Pöttyös ma már számos izgalmas és változatos ízvilágot kínál a fogyasztóknak, a natúr mellett a gesztenyéstől a sós-karamelláson és a szatmári szilva­lekvároson át a mogyorókrémesig. Az idő hívó szavát szem előtt tartva folyamatosan ápoljuk a kapcsolatot vásárlóinkkal a közösségi médián keresztül is. A tulajdonos pénzügyi befektetései a kezdetektől arra irányulnak, hogy Magyarországon tartsa a hazai márkát.

A retró élelmiszeripari termékek sikerének titka összetett kérdés. A továbbélési stratégiák között megtaláljuk a múltidézést, az eredetihez hű ragaszkodást és a teljes megújulást is, valamint a magyar tulajdonú hazai gyártást, vagy a szintén itthoni, de külföldi hátterű előállítást, esetleg a határon túlra telepítést. Van azonban egy tényező, amely minden jól menő márkára egyformán jellemző. Az, hogy finom.