Fotó: MTI/Mónus Márton
Hirdetés

A kutyákat az 1960-as évek végétől alkalmazzák terápiás célokra. Egy szociális viselkedési zavarral küzdő kisfiú amerikai kezelőorvosa az egyik foglalkozásra magával vitte Jingles nevű házi kedvencét. A szakembernek egészen addig nem sikerült szóra bírni a gyereket, ám a kutya felkeltette a fiú érdeklődését: beszélni kezdett hozzá, történeteket mesélt neki, ezzel pedig önkéntelenül is olyan információkat árult el magáról, amik támpontként szolgáltak a gyógyításban. Tulajdonképpen ez a véletlen vezette rá a szakmát arra a felismerésre, hogy érdemes ezt a módszert hivatalosan is alkalmazni.

Barát a bajban

A kutyával asszisztált foglalkozásoknak három típusát különböztetjük meg. Az egyik a résztvevő életminőségét hivatott javítani, célja a jó közérzet és kedély­állapot megteremtése. A szakemberek az ilyen találkozók menetét nem tervezik meg előre, a lényeg, hogy a kliens az adott helyzetben jól érezze magát. Gyakran visznek például idős, ágyból kikelni képtelen emberekhez állatot ezzel a céllal. Az illető simogatja a kutyát, beszél hozzá, amitől ellazul, feloldódik, átadja magát a pillanat örömének. A másik típusú foglalkozás már terv szerint zajlik: a terapeuta meghatározza, hogy adott időn belül honnan hova szeretne eljutni páciensével. Míg ezt a módszert főként testi vagy értelmi fogyatékossággal élők fejlesztésére használják, addig a foglalkozások harmadik típusa inkább az óvodás- és iskoláskorú ép gyerekeket érinti, és a tantervben éppen aktuális témához illeszkedik.

– Felhívott egy tanítónő, hogy segítsek neki, mert képtelen megtanítani másodikos osztályának az óra működését. Vittem magammal három óriási zsírpapírt, amiket beszámoztam. A kutya volt a kismutató, a gyerek pedig – kezében a pórázzal – a nagy. A foglalkozás végén már senkinek nem okozott problémát, hogy megmondja, mennyi a pontos idő – meséli Lakos Judit gyógypedagógus, az Azúr Segítőkutyás Egyesület munkatársa, aki Varázsmancsok néven kutyaterápiás foglalkozásvezető képzést is szervez. Mint mondja, szinte nincs olyan tantárgy, aminek megértésében ne tudnának segítséget nyújtani. – Egy három kilogrammos yorkshire terrierünk volt már atommag is – teszi hozzá mosolyogva.

Bár Lakos Juditékat többnyire sajátos nevelési igényű gyerekekhez hívják, végeznek kutyás terápiát pszichiátriákon, bántalmazott nők és anyák körében, családok átmeneti otthonában, sőt még börtönökben is, ahol jó magaviselet esetén a kutyával való játékkal jutalmazzák a rabokat, vagy arra kérik őket, hogy kutyakiképző segítségével tanítsák meg a menhelyi kutyáknak azokat az alapvető viselkedési formákat, amik elengedhetetlenek az örökbeadáshoz.

Korábban írtuk

Az alkalmazási területek köre egyébként folyamatosan bővül, nemrégiben kezdték vizsgálni például azt, hogyan hat az államvizsga előtt álló, szorongó fiatalokra az állatok jelenléte. A tapasztalatok szerint az óvodába készülő kisgyerekeknek például egyértelműen segítséget nyújtanak a szőrös jószágok a beszoktatás során. Azok a kiscsoportosok, akik kutyus társaságában rugaszkodtak neki a nevelési évnek, sokkal könnyebben birkóztak meg a szüleikről való leválás traumájával.

A kutyák motivációs erejének titka nem más, mint az a pozitivitás, ami sugárzik belőlük. Olykor hibáznak is, ami azt bizonyítja az érintetteknek, hogy senki sem tökéletes. Az állat jelenléte elfeledteti a páciensekkel, hogy terápián vesznek részt, a foglalkozásokra könnyed, játékos találkozóként tekintenek. Ám nem minden kutya alkalmas erre a feladatra.

– Elsősorban a temperamentum számít, nem a fajta, de persze valamelyest összefügg a kettő. Kamaszokhoz nem való például tacskó, mivel akkor sem éri el a fiatalok ingerküszöbét, ha zsámolyra rakjuk. Fizikai adottságaik miatt az ilyen blökiket inkább bölcsibe, oviba visszük. A labrador sokkal jobb választás terápiához, az egyik leggyakrabban alkalmazott kutyafajta. Termetesebb és hajlandó még a háromszázadik gyerekkel is türelmesen foglalkozni egy darab virsliért cserébe – mondja Lakos Judit.

Gyógyulás szőrmentén

Az állatasszisztált foglalkozások másik napjainkban felkapott ága a lovas terápia, már hazánkban is rengeteg helyen vehető igénybe. A terápiás kutya általában házhoz jön, a lóhoz azonban a páciensnek kell ellátogatnia, ez pedig lehetőséget nyújt rá, hogy természetközeli élményben legyen része.

– A lovas terápia gyűjtőfogalom, amely magába foglal minden olyan tevékenységet, amit a ló körül, a lóval végzünk annak érdekében, hogy a résztvevők képességeit, fizikai és érzelmi állapotát, életminőségét javítsuk – mondja Bozori Gabriella, a Fóti Lovasterápiás és Oktató Központ vezetője. Hozzáteszi, a módszeren belül három területet különítenek el. A hippoterápia során gyógytornász végzettségű szakemberek a terapeuták, ők főleg mozgásukban akadályozott páciensekkel foglalkoznak. Bozori Gabriella szakterülete a második kategória: a gyógypedagógiai lovaglás és a lovastorna, amelynek szakemberei, mint ahogy ő is, gyógypedagógusok. Járnak hozzájuk érzelmileg és tanulásban akadályozottak, autizmussal élők, látás- és hallássérültek, valamint hiperaktív, figyelemzavaros, illetve magatartás- vagy beszédproblémákkal küzdő gyerekek is. A harmadik terület pedig a pszichológiai lovasterápia, amelynek szakemberei mentális problémákkal foglalkozó pszichológusok. Nagyon sok szorongó, súlyos viselkedési gonddal, hangulatzavarral, depresszióval, teljesítménykényszerrel, kötődési problémákkal küszködő fiatallal találkoznak, de akadnak olyanok is, akik a családi egyensúly felbomlása, a szülők válása, testvérféltékenység vagy bántalmazás miatti stressz következtében kerülnek hozzájuk.

– A terápiás folyamat minden esetben felméréssel kezdődik. Összegyűjtjük a rendelkezésre álló információkat, az eddigi vizsgálati eredményeket, gyerekek esetében kikérdezzük a szülőket, aminek során elmondhatják, miben látják a fő problémát. Ezek alapján egyéni fejlesztési tervet készítünk, hogy aztán megkezdődhessen a munka – meséli Bozori Gabriella.

Hogy mi a titok nyitja, vagyis miért hat pozitívan a lóval való érintkezés az ember szellemi és testi állapotára, azt nehéz megfogalmazni, a motiváció, amit a ló és a lovas környezet nyújt, egyértelműen az okok között említendő. Ingergazdag légkörben ugyanis sokkal könnyebben fogadunk be dolgokat, könnyebben tanulunk, hajlandóbbak vagyunk nagyobb erőfeszítést tenni egy-egy cél érdekében. Mivel azonban a három ágban különböző problémákkal foglalkoznak, a ló jó hatásai közül is mást és mást használnak fel.

A hippoterápiában kimondottan a ló által közvetített háromdimenziós mozgásimpulzusokat alkalmazzák a mozgássérült lovas testi állapotának és mozgásának javítására, azok ugyanis stimulálják a központi idegrendszerét. A pszichológiai lovas terápia ezzel szemben az állat egy különleges képességére épít. Aki lovagolt, tudja, hogy a lovak nagyon érzékenyen reagálnak az emberre, sok esetben visszatükrözik a lovas lelkiállapotát, félelmeit vagy akár a magabiztosságát. Gyakran ez a funkció segít a probléma meghatározásában, felismerésében és feldolgozásában.

– A gyógypedagógiai lovaglásnál és a lovas tornánál inkább a kommunikáció és a tanuláshoz szükséges szociális készségek fejlesztése a cél. A foglalkozásokon rengeteg eszközt használunk, játékos feladatokat alkalmazunk, a ló pedig ebben nagyon jó társ tud lenni. A szem és kéz összehangolását segíti például a lóhátról történő célba dobás, a finommozgás-kooordinációt pedig az állat felszerszámozása, ápolása, sörényének a befonása. Ilyenkor gyakran észrevétlenül azok a területek fejlődnek, amelyben a résztvevők elmaradást mutatnak.

A továbblépés lehetősége

Ha valaki kacérkodik a gondolattal, hogy kutyás felvezető legyen, két lehetősége van. Amennyiben kutyatulajdonos, megkeresheti a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség Egyesület (Matesze) egyik szervezetét, amelyik felméri, alkalmas-e az állat terápiás asszisztensnek. Letesztelik, milyen az idegrendszere, hogyan reagál az emberre, mennyire játékos, mennyire motiválható. A másik út, hogy az illető választ egy fajtát, keres egy kennelt, megvárja, amíg megszületnek a kiskutyák, majd egy rehabilitációs kutyakiképző segítségével kiválasztja az alomból azt a kölyköt, amelyik alkalmasnak tűnik a munkára. Bármelyik verziót választják, hivatalos gyakorlati vizsgát kell tenni, terápiát ugyanis kizárólag olyan páros végezhet, amelyik a Matesze által kiadott tanúsítvánnyal rendelkezik.

A csoportvezetői feladatra különböző végzettségű szakemberek jelentkezhetnek: tanító, tanár, gyógypedagógus, kutyás terápiás fejlesztő szakember, kisgyermekgondozó, gyógytornász, konduktor, pszichológus, pszichiáter vagy szociális munkás. A leendő terapeutának kétnapos képzésen kell részt vennie, amelyen először hozzáértők segítségével tervet készítenek azzal kapcsolatban, hogyan kívánják majd beépíteni a kutyát a munkájukba, majd egy kemény gyakorlati nap következik, amikor szimulációs feladatokat kell végrehajtani.

A lóval asszisztált foglalkozások pedig akkora élvezetet nyújtanak a páciensnek, hogy sok kisgyerek azután is vágyik a négylábú barátai közé, amikor már nincs szüksége további terápiás alkalmakra. Ők a terápia végeztével is megkapják a lehetőséget, hogy részt vegyenek a fogyatékos személyek szabadidős lovaglásán, vagy akár bekapcsolódjanak a lovassport valamelyik ágába.