„Ragyogjon emberméltóság sugára”

„Vörösmarty Mihály született 1800. dec. 1-jén délután négy órakor, Puszta-Nyéken, Fehérmegyében […] Atyja, szintén Mihály, szegény, de nemes családból származott, valamint anyja is, Csáty Anna. Boldog házasságukat kilencz gyermekkel áldotta meg isten: négy leánynyal és öt fiuval. A fiuk között Mihály volt a legidősb, s egyszersmind atyja és anyja képmása, nem csak testben, hanem lélekben is: atyjától örökölte egyszerüen nemes jellemét, anyjától az élénk képzelődést és költői kedélyt” – olvashatjuk Gyulai Pálnak a költőről írt életrajzában. A Vörösmarty család ekkor még nem ebben, a gróf Nádasdy Mihály által építtetett és csak 1801-re elkészült, egykor fazsindelyes, egyszerű, földszintes gazdatiszti házban lakott, de mivel a kis Mihály itt ébredt öntudatára, és itt töltötte gyermekkorának jelentős részét, mindig is ezt tekintette szülőházának. 1811-ben azonban édesapja visszamondta a gazdatiszti hivatalt, a család Velencére költözött, az alig tíz éve épült kúriát pedig az új ispán, Kolozsváry Mihály vette használatba. A nyéki birtok több mint százholdnyi területét és vele együtt az udvarházat végül 1884-ben adták el a Nádasdyak Ott Károly miniszteri tanácsosnak, aki nejével szinte azonnal hozzáfogott az átalakításához. Három szobával L alakúra bővítette az épületet, áthelyezte a bejáratot, verandát és hátsó tornácot épített, valamint egy látványos fasor telepítésével megkezdte a park kiépítését is. Nem feledkeztek el Vörösmartyról sem, kultuszát őrizték és ápolták. Tiszteletére emlékszobát hoztak létre, születésének centenáriumára pedig nagyszabású ünnepséget rendeztek, emléktáblát is avattak. Ottéknak nem volt egyenes ági örökösük, a tulajdonjog így Ottné unokatestvérére, id. Kresz Gézánéra szállt, aki családi nyaralóként használta a kúriát. Az épület következő, igazán jelentős tulajdonosa Kresz Géza hegedűművész lett, aki zongoraművész feleségével, Norah Drewett-tel valóságos kulturális központtá változtatta a házat, miközben Ottékhoz hasonlóan szívén viselte Vörösmarty emlékét is. Olyannyira, hogy a Színházi Magazin 1939-es júliusi száma dicsérő kritikában számolt be arról a kápolnásnyéki amatőr Csongor és Tünde-előadásról, ahol az egyik rendező, illetve főszereplő a házaspár lánya, Kresz Mária volt: „Két külön autóbusz indult Kápolnásnyékre, ahol […] Kresz Géza, a ház mostani tulajdonosa fogadta a vendégeket. Frisszöld pázsit, tarkálló virágágyak fogadtak bennünket és lucfenyők, cserfák susogtak a kertben, amerre mentünk. Az alkonyuló napban, a virágillatban, amely a kert fölött áradt, szinte érezni lehetett a multat. De minden talpalatnyi hely, minden fűszál, falomb poézist árasztott a Vörösmarty-ház udvarán. Kilenc órakor már teljesen besötétedett. Bent a kert mélyén megszólalt egy csengő. Kezdés. […] Kresz Mária, a ház kis úrnője játszotta a boszorkány szerepét. Kétségtelenül ő érdemli meg a legszebb babérágat…”

A színésznőként is tehetséges, később néprajzkutatóként ismertté vált Kresz Mária a II. világháborúban súlyosan megsérült épületet végül a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta azzal a feltétellel, hogy abban emlékmúzeumot rendezzenek be Vörösmarty Mihály tiszteltére. Az első Vörösmarty-kiállítást így 1950-ben, a költő születésének százötvenedik évfordulóján nyitották meg a látogatók előtt. Mindössze három helyiségből, egy fogadótérből és két szobából állt, az épület többi részét a szocializmusban szolgálati lakásként hasznosították. Nem meglepő, hogy az azóta eltelt csaknem hét évtized során alig foglalkoztak a ház karbantartásával, mindössze egyszer javították a tetőszerkezetét. Az Irodalmi Emlékházprogram keretében 2018-ban elkezdett felújítás során így jócskán akadt tennivaló. A szakemberek legfontosabb feladata az volt, a részekre szabdalt, toldozott-foltozott épületnek egységes arculatot adjanak, miközben olyan korszerű és esztétikus teret hoznak létre, ami Vörösmarty egykori otthonának hangulatát sugározza. A külsejében-belsejében és kiállítási tartalmában is újjászületett emlékház ugyan már a nyár közepétől fogadja a látogatókat, a hivatalos átadóünnepségre csak 2020. szeptember 11-én került sor.

– A fogadóteréből balra nyíló két szobában a látogatók megismerkedhetnek a kúria utóéletével, bemutatjuk az Ott és a Kresz családot, amelyek tagjai valóságos kultúrszalont varázsoltak a házból, miközben ápolták és őrizték Vörösmarty kultuszát is – kalauzol végig bennünket az emlékházban a házigazda, Mester Ildikó. Megmutatja azt a XIX. század első éveit idéző konyharekonstrukciót is, amely egyszerre utal a Vörösmarty család egyik hétköznapi színterére, illetve az édesanyára, Csáty Annára, aki legendás háziasszony és a gyógyfüvek avatott ismerője volt.

– A költő életművét feldolgozó „Ragyogjon emberméltóság sugára” kiállítás címét Vörösmarty Hymnusából kölcsönözték, tartalmát dr. Kovács Ida irodalomtörténész, főmuzeológus és Kemény Gyula látványtervező, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai úgy állították össze, hogy a tárgyi emlékek, dokumentumok és az interaktív elemek a legnagyobb harmóniában legyenek egymással.

A korhangulatot egy hatalmas kivetítőn futó animációs film teremti meg, amelyben Vörösmarty pályájának indulásától az 1830-as évek elejéig terjedő időszak legfontosabb eseményei és személyiségei elevenednek meg. Az időutazás folytatódik aztán a második teremben is, ahol a biedermeier férfiszoba enteriőrjét megidéző térben ott áll a költő íróasztala; a falat mások mellett a Szózat kézirata, illetve Orlai Petrich Soma – az MNB Értéktárprogram keretében a közelmúltban megvásárolt – Szép Ilonka festménysorozatának egy másolata díszíti. A harmadik szoba a szabadságharc időszakát, illetve Vörösmarty abban betöltött szerepét eleveníti fel, az utolsó teremben képekkel illusztrált idővonal segíti a költői életmű tágabb összefüggésben való vizsgálatát. Ugyanitt az interaktív verspárbajjátékban próbára tehetjük Vörösmarty-versismeretünket, majd egy egyedi tervezésű médiainstalláció segít bennünket, hogy jobban elmélyüljünk a Csongor és Tünde világában, valamint néhány versében, neves színművészek előadásában.

Az emlékház felújításával párhuzamosan bővült és megújult az azt körülvevő kert, parkolót is kialakítottak, a hátsó bejáratnál felavatták Pető Hunor alkotását, a költő feleségének, Csajághy Laurának a mellszobrát, és egy Csongor és Tünde-előadással júliusban megnyílt a szabadtéri Csajághy Laura Színpad is. A szeptember 11-i átadóünnepség alkalmából Vörösmarty-emlékérmeket bocsátottak ki, illetve felavatták az L. Simon László és Tessely Zoltán országgyűlési képviselők kezdeményezésére közadakozásból létesült Apponyi Albert-szobrot, annak emlékére, hogy a gróf a Tanácsköztársaság idején, híres trianoni védőbeszéde előtt éppen e ház kertjében bujdosott.

A Vörösmarty-emlékház hosszú idő után, Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának a megnyitón elhangzott szavaival élve, valóban „őrtűz” lett. „És az őrtüzekben az a jó, hogy nemcsak melegítenek, hanem világítanak is.”