Szerencsés vándor
Tatár Imre: Fogságból fogságba – Utam a Baross utcától a Blaha Lujza térig, Szilvia és Társa Kft. – Zimber-könyvek, 2020
Száz év tulajdonképpen nem nagy idő – ha az emberiség történetének egészét nézzük. Egy ember életében viszont száz év szinte felfoghatatlan időtartam; megélése igen ritka ajándék, kiváltképp olyan viharos időszakban, mint az előző évszázad. Tatár Imre újságírónak ez az ajándék megadatott: idén ünnepelhette századik születésnapját.
Terjedelmes életpályájából ezúttal a háborús esztendőket emelte ki, amelyek számára különösen eseménydúsak voltak. Ahogy a cím is utal rá: gyakorlatilag egyik fogságból a másikba kényszerült. A külső-józsefvárosi zsidó festékkereskedő édesapa boltjából készült költőnek és újságírónak, 1938-ban mégis autószerelő-inas lett, majd egy-két év elmúltával érkezett a behívó Komáromba, munkaszolgálatra. Végül Ukrajna következett, és a hadifogság, fagyás okozta sebek, lágernek berendezett kolostor, flekktífusz, később a zenekar és tábori színház. 1947. július 11-én érkezett haza, először Debrecenbe, majd Pestre, ahol az egykori cserkésztárs, a Szabad Nép egyik munkatársa segítségével bekopoghatott a Blaha Lujza téri szerkesztőségbe, ahol még két évig ő volt az egyetlen, aki eredetiben olvasta a Pravdát…
Az olvasót mindezeken végigkalauzoló, sajátos történelmi útleírás nagy értéke, hogy a szerző nem a borzalmak hű ecsetelését tartja elsődlegesnek, hanem az embernek maradást, „minden körülményben”. Tatár Imre azt vallja, hogy a múlt tisztességeseinek dicséretével növelni lehet a ma és a holnap tisztességeseinek számát és jó hatását másokra. Saját magát pedig így minősíti a könyvben: ő csupán egy szerencsés vándor, akinek módja van emlékezni.
