A rituális gyilkosságokról
A nyilvánosságban megszólaló szakértők folyamatosan terroristákról beszélnek, sőt kijelentik, akik ezeket a cselekményeket végrehajtják, katonai kiképzést kaptak. Ehhez képest a nizzai és a Conflans-Sainte-Honorine-i merénylőkről bebizonyosodott, hogy semmiféle katonai kiképzést nem kaptak, mégis borzalmas gyilkosságokat követtek el. És soha senki nem beszél e merényletek lehetséges kiváltó okairól.
Vajon miért kezdtek el gyilkolni a különböző származású, muszlim hitű emberek Európa városaiban? Mi váltotta ki ezeket a gyűlölet-gyilkosságokat? Mi volt a közös ok?
Vajon hány embernek kell még meghalnia, hogy feltegye valaki a kérdést: például a Charlie Hebdo nevű francia vicclap vérlázító pimaszságai, amelyek mögé a „szabad szólás” jegyében felsorakozott, vagyis azonosul vele a fősodratú nyilvánosság és politika, milyen mértékben felelős ezekért a merényletekért?
Tényleg demokratikus jog a blaszfémia? És ha igen, vajon még hány ártatlan ember haláláig legyen jog az istenkáromlás? Meddig legyen jog a vallásos emberek gúnyolása és kirekesztése? Meddig tehesse szóvá valaki hátrányos következmények nélkül akár Magyarországon is, hogy egy közszereplő a nyakában vallási jelképet hord?
Mikor jön el az ideje annak, hogy istentagadó (szekuláris) és hívő (keresztény, muszlim, zsidó, buddhista és más vallást követő) politikusok végre elkezdjenek beszélni egymással – a lényegről.
Hogy mi az, amit kölcsönösen tisztelniük kell, és melyek azok az értékek, amelyeket tilos megsérteni. Kinek mi a célja, mit tekint értéknek, mit akar elérni? Mit gondol a másikról, annak ténykedéseiről?
Hogy segítsek e diskurzus témakörét meghatározni, javaslom például kiindulásnak ezt a kérdést: ön hogyan értékeli az úgynevezett arab tavasz eredményeit?
És akkor talán ezt a kérdést is föl lehet majd tenni: ön miért haragszik rám? Aztán ha a válaszokat kölcsönösen túlélik, akkor talán el lehet kezdeni beszélni a békés egymás közelében élés feltételeiről. Már amennyiben ez még lehetséges, amennyiben még nem keveredett össze a népesség úgy, hogy már nincs miről beszélni, mert a gyorsulva fogyatkozó őslakók sorsa már megpecsételődött.
Mert ebben az esetben az őslakók jó, ha megértik, hogy nem merénylőket látnak, hanem az első önkéntes takarítókat. Akik épp teret nyitnak egy új rendnek.
