Nacsa Lőrinc: a hetvenes évek hangulatát idézte Z. Kárpát Dániel

Varju László (DK) az előterjesztésről kijelentette: a kialakult válsághelyzetben a lépés nem elfogadható.

Szerinte a kormányoldal a saját szabályait sem tartja be, amikor társadalmi és gazdasági hatástanulmány nélkül terjeszt be egy nagyobb szabású előterjesztést.

Kijelentette: a létrehozott lakástámogatási rendszer jelentős lakásár-növekedést hozott, lakhatási válság van Magyarországon, a gazdasági válsághelyzet kezelésére pedig „önmagában ez így nem lesz elég”.

Az mondta: a devizaválság a Fidesz-KDNP bűne és azé a Járai Zsigmondé, aki jegybankelnökként hagyta azt elhatalmasodni.

Közölte azt is: az előterjesztés a válságkezelés miatt született, a lobbisták érdekét szolgálja, a családok nagy részét azonban nem segíti.

A politikus bérlakásépítési programot szorgalmazott.

Csárdi Antal (LMP) azt mondta: a csomag több eleme szükséges, de mélységét és következményét tekintve kevés és rossz irányt mutat. Emlékeztetett: a csok miatt jelentősen növekedtek a lakásárak, „és most a kormány kénytelen futni a pénze után”.

A csomagnak leginkább megkérdőjelezhető része szerinte az 5 százalékos áfa visszahozatala, mert, mint fogalmazott, a véletlenszerű családpolitika nem teszi tervezhetővé a jövőt.

Csárdi Antal is úgy ítélte meg, hogy a Fidesz-KDNP kormánynak rendkívüli felelőssége van a devizahitel-válságban. Felháborítónak és „emberiességellenesnek” nevezte, ahogyan a kormányzat kezelte azt.

A javaslat szerinte egy társadalmi csoportnak és egy gazdasági csoportnak kedvez: az építőiparban érdekelt vállalkozások értékesítését támogatja, és segítséget nyújt a társadalom felső tíz százalékának. Rámutatott: a kormányoldal felszólalói 50 millió forintos lakással példálóztak, miközben egy átlagos családnak erre nincs pénze.

Az előterjesztés ráadásul „agyonvágja” a rozsdaövezeti fejlesztésekről szóló tavaszi kezdeményezést is – mondta. Azt javasolta: csak olyan területen csökkenjen az új építésű lakások áfája, ahol nem természetes terület átminősítésével kezdődhet az építkezés. Kifogásolta, hogy a fenntarthatóság nem jelenik meg az előterjesztésben.

Nacsa Lőrinc (KDNP) azt mondta, sokszor a valósággal egyáltalán nem találkozó állításokat hallottak a felszólalásokban az ellenzék részéről. A 70-es évek hangulatát idézte Z. Kárpát Dániel (Jobbik), „echte kommunista tempó”, amit előadott arról, hogyan kellene megregulázni a magántulajdont, a magánszemélyek közötti szerződéseket az albérlet tekintetében – közölte.

Kiemelte: míg 2010 előtt a gyermekek vállalása egyet jelentett a szegénységgel, mára ez nincs így. Családbarát fordulatot valósított meg a kormány, és ez azóta is tart. Azt szeretnék, ha valaki gyermeket vállal, ne járjon rosszabbul, mint aki nem vállal – mutatott rá. Hozzátette: mindenkinek szeretnének családtámogatási támogatást biztosítani, és mindenkinek a voksára számítanak.

Kitért a baloldal és a mostani kormány válságkezelési gyakorlatának különbségeire. Hangsúlyozta: most, a válság kellős közepén a kormány nem megszorít, vagy adót emel, hanem bővíti a családtámogatási program elemeit.

Nacsa Lőrinc részletezte a baloldali kormányok adóemeléseit, és rámutatott: 2008-2009-ben – szintén egy válság közepén – 12-féle adó nőtt. Értékelése szerint a baloldal válságkezelése a folyamatos adóemelés. 15-ször emelték a villany és gáz árát, majd nem támogatták a rezsicsökkentést – rögzítette a KDNP-s politikus.

Tordai Bence (Párbeszéd) arról beszélt, hogy a Fidesz lakhatási politikája mindig a leggazdagabbakat támogatja. Azokat kellene segíteni, akik maguktól, saját erejükből erre nem képesek – mondta.

A magyar családok kétharmadának továbbra sincs megtakarítása, a fiatalok többségének nincs reális esélye még az önrész befizetésére sem – mutatott rá.

Kitért arra: ma több mint 300 ezer ember él nyomortelepeken, háromezer családot lakoltattak ki a családok évében. Súlyos a lakhatási válság, és erre a kormánynak semmilyen megoldási javaslata nincs – közölte.

Javaslataikat ismertetve kiemelte, hogy a lakhatáshoz való jogot garantálni kell, szociális bérlakás-építési programra van szükség. Egy ciklus alatt 100 ezer ilyen lakást lehetne megépíteni.

Hozzanak létre szociális lakásügynökségeket, több tízezer lakás áll ugyanis üresen ma Magyarországon – említett egy másik pontot elképzeléseik közül. Azt is mondta, minden új építésnél a lakások egy bizonyos hányadát bérlakássá kellene alakítani. A párbeszédes politikus lakbér-plafont állapítana meg, szerinte ugyanis egyszerűen nem lehet megfizetni az albérleti díjakat. A rövid távú kiadást nagyon szigorúan meg kell regulázni, mert a lakás nem szálloda – jegyezte meg.