Meglepetésezüst

– Valószínűleg megnőtt az irigyei száma. Nemcsak a külseje és az eredménye miatt, hanem azért is, mert a turizmust is megbénító koronajárvány kellős közepén a spanyol tengerparthoz utazhatott. Hogy tetszett a katalán kisváros, Santa Susanna?

– Sajnos nem sokat láttam belőle, a járvány miatt nem nagyon hagytuk el a szálloda épületét, a tengerparthoz is csak egy fotózás erejéig látogattunk ki.

– Mennyire befolyásolta a pandémia magát a versenyt?

– A szervezők nagy hangsúlyt helyeztek az egészségügyi előírások betartására, a rendezvény területén végig maszkot kellett hordanunk, csak a versenyszámok idejére vehettük le, és a távolságtartásra is figyelnünk kellett. De szerencsére mindez nem nyomta rá a bélyegét a hangulatra. A mezőnyt nem tizedelte meg a vírust, így is 44 országból érkeztek az eseményre.

– Több kategóriában lehetett indulni a bajnokságon. Melyikben sikerült ezüst­érmet szereznie?

– Fitnesz kategóriában, amin belül van egy gyakorlat- és egy úgynevezett testforduló. Ezek 50-50 százalékban számítanak bele a végső eredménybe. Míg előbbiben azt nézi a zsűri, mennyire vagy hajlékony, rugalmas, milyen erőelemeket, akrobatikát mutatsz be, vagyis hogyan táncolsz, addig az utóbbi során az alakodra kíváncsiak. A testfordulóra rengeteg erősítéssel és komoly diétával készülnek a versenyzők, nekem viszont ez csak mérsékelten jelent meg az életemben, így hatalmas meglepetésként ért, hogy sikerült a második helyen végeznem.

– Hogyhogy?

– Októberben indultam egy hazai táncversenyen, amin kaptam a szövetségtől egy meghívást a világbajnokságra. Tetszett nekik a gyakorlatom, azt mondták, szerintük jó helyezést érhetnék el vele a vébén. Egy hónapom volt felkészülni, álmomban sem mertem volna remélni egy ilyen gyönyörű helyezést. A 6. vagy 5. helyre pozicionáltam magam, így már akkor eltörött a mécses, amikor megtudtam, hogy dobogós leszek. Örültem nagyon, hogy a gyakorlatfordulókat magasan nyertem, de mégis arra vagyok a legbüszkébb, hogy az általam készített koreográfia „világbajnok” lett. Hálás vagyok, hogy az edzőm, Maroshévizi Krisztina szabad kezet adott.

– A versenyzők között magasnak vagy alacsonynak számít?

– Nálunk a versenyzőket magasság szerint osztják csoportokra. Vannak 163 centiméter alattiak és 163 centiméter fölöttiek. Én éppen fél centivel haladom meg az alsó határt, így a magasak közé tartozom. A húgom viszont 160 magas, így a másik tábort erősíti. Még csak 16 éves, úgyhogy nehezebb dolga volt, mint nekem, hiszen ő közel tíz évvel idősebbekkel szállt versenybe, óriási eredmény, hogy ötödikként végzett.

– Mennyire szubjektív sportág a fitnesz?

– A test értékelésénél annyira azért nem, de a táncos résznél sokat számít a személyes benyomás. Szinte minden évben változnak a szempontok. Van, hogy a lírai vonal érinti meg, máskor inkább a „dögösség”, az erő vagy épp a lazaság nyűgözi le a bírókat. Persze vannak elemek, amiket jobban értékelnek. Egy szaltó például többet ér, mint mondjuk egy kézenállás.

– A szépség számít?

– Persze. Nem állhatunk a színpadra fésületlenül, smink és barnítókrém nélkül. A megnyerő külső mellett pedig a viselkedésünk is sokat nyom a latban. Épp annyira fontos az összkép, mint amennyire a részletek.

– A versenyen készült fényképeiket nézegetve szembetűnő a különbség a 90-es évek fiteneszidoljai és önök között. Manapság a kevésbé „szétgyúrt” női test a nyerő?

– Bár a bírók előnyben részesítik a széles váll-keskeny derék testarányt, azt értékelik a legjobban, ha valaki amellett, hogy izmos, szálkás és nőies tud maradni.

– Minden nagymama szereti finom falatokkal tömni az unokáját. Az öné el tudja csábítani a süteményeivel?

– Persze, szoktam nassolni, csak tudom, hogy hol a határ, meg szerencsére az alkatom is jó, ezért nem kell aggódnom a túlsúly miatt. A világbajnokságra való felkészülési időszakban persze diétáztam. De őszintén bevallom, hosszú távon képtelen lennék tartani ezt a szigorú étrendet.