Az utolsó órában

David Attenborough a második világháború után kezdte a pályáját, és ahogyan visszaemlékszik, akkor még csodálattal tekintett a technika villámgyors fejlődésére, az emberiség jövőjét pedig rendkívül izgalmasnak képzelte. Abban az időben persze nem sejthette, hogy a mindennapi élet könnyebbé válása milyen környezeti károkat okoz majd. A 94 éves természettudós feltehetőleg utolsó, személyes hangvételű filmjében lenyűgöző képsorok segítségével idézi fel eddigi pályafutását, miközben egyre kétségbeejtőbb jelenségekről számol be: alig több mint fél évszázad alatt csaknem megháromszorozódott a Föld lakossága, az érintetlen vadon majdnem a felére csökkent, a légkör szén-dioxid-tartalma drámaian megemelkedett, a madárállomány 70 százaléka haszonállat, a földi emlősök összsúlyának 36 százalékát az emberek teszik ki, további 60 százalékát pedig a fogyasztásra szánt állatok. A tudós halk szavakkal, de annál határozottabban igyekszik felhívni rá a figyelmet, hogy ha nem változtatunk a jelenlegi életmódunkon, tíz éven belül minden korábbinál katasztrofálisabb fajpusztulás lehet az eredménye, sőt, az évszázad végére akár az egész bolygónk is lakhatatlanná válhat. A film végéhez közeledve globális megoldásokat is kínál a felborult biodiverzitás visszaállítására, de sok illúziónk nem lehet: üzenete aligha ér el a környezetet leginkább kizsákmányoló óriáscégek igazgatótanácsaiig.