Kásler Miklós: évtizedes adósságokat pótol a kormány
Száz év múlva úgy fognak fogalmazni, hogy a magyar egészségügy előtt új jövő, új perspektíva nyílt ki – mondta Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere az Életközelben legújabb adásában. A miniszter évértékelő beszédében kitért a kormány legfontosabb eredményeire, a járványok emberekre gyakorolt hatására és a hit erejére.
A miniszter elmondta: az EMMI vezetőjeként nehéz esztendőnek élte meg az idei évet. A kormány indulásakor nagyon szép célokat fogalmazott meg, melyek közül egyetlen egyet sem tettek félre, és számos eredmény született. Erre példának Orbán Viktor miniszterelnök brüsszeli győzelmét említette, melyet a rendkívül nehéz helyzet ellenére is történelmi győzelemnek nevezett.
Kásler Miklós emlékeztetett: a kormány évtizedes adósságokat pótol, utalva itt az egészségügy 70 éves elmaradására. Ide sorolta az új egészségügyi törvény megszületését, amivel kapcsolatban elmondása szerint „száz év múlva úgy fognak fogalmazni, hogy a magyar egészségügy előtt új jövő, új perspektíva nyílt ki”. Kijelentette: a Nemzeti Kulturális Tanács létrejöttével a kormány megfogalmazta az esélyegyenlőséget, a nagy nemzeti intézmények körüli hálózatok megerősítésével pedig egy új szemlélet meghonosítására törekedtek.
A Magyar Nemzeti Alaptanterv létrehozását korszakalkotó eredménynek nevezte, ide sorolva a Magyarságkutató Intézet létrejöttét is. Megerősítette, hogy a magyar sportélet a járvány után is biztosított, hiszen a sport identitásunk része.
A járványok emberekre gyakorolt hatásáról elmondta: a nagy pestisjárvány átalakította az emberi szemléletmódot, a járvány morális kérdéseket vetett fel, befolyással volt az egyházra, az iskolákra, a tanításra, a szolidaritásra. Leszögezte: a világjárványoknak mindig következményei voltak, és most is következményei lesznek. Az embereknek egy része viszont megpróbálja elvontabb módon megítélni a járvány kitörését, és számot vet életmódjával, életszemléletével, szokásaival – emelte ki. Erkölcsi kérdésként a járványügyi szabályok betartását említette, hogy ki mennyire tartja be a maszkviselést, hiszen a maszk hordása köztudottan a járvány terjedésének egyik alapkérdése.
Az emberek fegyelmezettségét rapszodikusnak nevezve kifejtette: a járvány első fázisában a lakosság fegyelmezetten viselkedett, majd a hazai kedvező adatok fényében lazult a szabálykövetés.
Az emberek nem tartották veszélyesnek a járványt az alacsony halálozás miatt. Most viszont, amikor a járvány az egész világban tombol, amikor nem lehet az országot izolálni, ilyenkor látjuk ennek a következményét – hangsúlyozta.
Sajnálatosnak nevezte, hogy még mindig vannak vírustagadók, akik még mindig a gondolkodás szabadságára, a vélemény szabadságára hivatkoznak. Meglátása szerint ideológiai kérdés, hogy az ember szabadsága meddig terjed ki: „az én megközelítésemben addig terjed, amíg a többi ember szabadságát, ne adj Isten az egészségét vagy az életét veszélyezteti. Ez egy jogi és etikai kérdés” – szögezte le.
A hit erejéről elmondta: a járvány alatt az emberek egy része egészen biztosan Istenhez fordulva keres válaszokat. A hit, a remény és a szeretet nyilvánvalóan nagyon sok ember viselkedését befolyásolja. A hit és a betegség kapcsolatáról elmondta: halálos betegséggel foglalkozott negyven évig, és ha nagyon röviden kellene összefoglalnia a tapasztalatait, akkor így értékelné: Isten nélkül lehet élni, de meghalni nagyon nehéz.
Karácsony közeledtével, a szentestére vonatkozó szabályok kihirdetésével kapcsolatban leszögezte: a szeretet megszületését ünnepeljük, ami nem függ össze az ajándékokkal. A szeretet önzetlen, az idei karácsony alkalmával ne testileg öleljük meg egymást, hanem lelkileg – hangsúlyozta.
