A sárkánytól kérni ne féljetek
Nyugaton és keleten is vannak már engedélyezett vagy engedélyezés alatt álló koronavírus elleni oltóanyagok. Egyelőre úgy tűnik, hogy az amerikai és európai gyárak nem fogják tudni azonnal kiszolgálni az összes nyugati igényt, így szóba jöhet, hogy a Kínából származó vakcinát is alkalmazni fogjuk. De bízhatunk-e a minőségében?
A magyar társadalom átoltása valószínűleg úgy fog lezajlani, hogy többféle helyről többféle oltóanyag érkezik majd hozzánk kisebb-nagyobb adagokban, különböző időpontokban. Az Európai Unió által lefoglalt, kétszázmillió adag Pfizer–BioNTech-vakcinából a népesség arányában négymillió adagot kaphatunk, ami kétmillió embernek lesz elegendő. Mivel minden uniós országban egységesen, december 27-én kezdik meg az oltást, a szállítmányokat szétporciózzák. Az amerikai Moderna első körben deklaráltan az Egyesült Államokba szállít, az Oxford–Astrazeneca esetében pedig most kezdték újra a harmadik klinikai fázist, tehát az engedélyezése húzódni fog. Viszont az átoltottság eléréséhez hatmillió magyarnak lesz szüksége vakcinára, és még nem tudjuk, melyik oltóanyag meddig jelent majd védelmet, illetve kell-e ismételni egy év múlva. Így nem kizárt a kínai oltóanyagok beszerzése sem, sőt, észszerű fontolóra venni, nyilvánvalóan az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) vagy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) engedélyével. A baj csak az, hogy a kínai termékekkel szemben az átlagember bizonytalan, hiszen készül ott Iphone-alkatrész, űrszonda, Adidas cipő, de azok hamisítványai is.
Kína ugyanakkor már nemcsak a gyártást és a másolást űzi a legkorszerűbb minőségben, hanem a kutatás-fejlesztést is. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) adatai szerint 2019-ben Kínából érkezett a legtöbb nemzetközi szabadalmi bejelentés, az Egyesült Államok négy évtized után a második helyre került, ráadásul e lista csak a bejelentő cégek székhelyeit mutatja, nem a feltalálók nemzetiségét: az amerikai nagyvállalatok szabadalmainak negyede már 2010-ben is kínai vagy indiai származású feltalálókhoz volt köthető.
Nem várnak
– Az engedélyeztetés és a kutatások szabályozása Kínában is hasonlít a nyugati világ normáihoz, a mieinknél pedig jóval felszereltebb, hipermodern laboratóriumaik és gyáraik vannak – mondja Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének vezetője.
Öt kínai vakcina jár a tesztelés harmadik fázisában, ebből az állami tulajdonú Sinopharmé a legelterjedtebb, ez egy inaktivált, elölt koronavírust tartalmazó oltóanyag. Alkalmazását Kínán kívül már az Egyesült Arab Emírségekben is engedélyezték, ahol elkezdték oltani vele az egészségügyi dolgozókat, sőt, maga az egészségügyi miniszter is kérte a beadását. Kínában egymillió ember kapott már inaktivált vírusokból álló oltást, részben a Sinopharm kétféle termékét, részben a Sinovac Biotech fejlesztését.
A tesztelés alatti engedélyezés szokatlan, a látszólagos lazaság oka az, hogy ez a fajta technológia régi és ismert. Mivel Kínában nincs már járvány, a hatékonyságot a hagyományos módon nehezen tudják vizsgálni belföldön, helyette tizenhat másik országban, például az Emírségekben, Mexikóban, Brazíliában tesztelnek, ami viszont lassítja a folyamatot. A kínaiak mindezek miatt úgy döntöttek, nem várnak tovább, hiszen a mellékhatásokat maguk is meg tudták vizsgálni – szakembereik szerint nincs belőlük számottevő, a beoltottak vérében pedig ki lehetett mutatni a kiváltott immunválaszt.
Sokan tartanak a kínai cenzúrától, abban azonban bízhatunk, hogy Brazíliában vagy Mexikóban napvilágra kerülnek az esetleges mellékhatásokról szóló hírek.
Salát Gergely szerint a nyugati világ sokszor a saját piacát féltve igyekszik háttérbe szorítani a kínai farmakológiai készítményeket, ennek eszköze a negatív tartalmú kommunikáció és az engedélyeztetés indokolatlan megnehezítése. Ezért kerülnek ki a kínaiak partnerei elsősorban a harmadik világból.
Kettősség
Miközben a kínai gyógyszerekkel óvatos a Nyugat, a kínai hatóanyagokkal a legkevésbé sem az: a világszerte használt, generikus gyógyszeralapanyagok 80 százalékát Kínában és Indiában gyártják, így a paracetamol 60-70, a penicillin 90 és az ibuprofén 95 százalékát. Ott ugyanis olcsóbb az előállítás. Ez viszont azért kockázatos, mert koncentrálódik a gyártás, a vásárló pedig kiszolgáltatottá válik. 2016-ban például hiánycikk volt a piperacillin nevű antibiotikum, miután robbanás történt egy kelet-kínai üzemben. Emellett nemzetbiztonsági kockázata is van annak, hogy az Egyesült Államokba szinte csak Kínából érkezik az ibuprofén, és nincs már penicillingyártó üzemük. Az Európai Unió szintén küzd a függőséggel, a francia Nemzeti Gyógyszerészeti Akadémia szerint már elvesztettük az ellenőrzést a gyógyszergyártás fölött. A helyes kérdés nem az, megbízunk-e Kínában, hanem az, hogy képesek vagyunk-e tudatosan bánni a kialakult helyzettel. Úgy néz ki, Kína egy csodálatos lehetőség, de tudni kell jól használni.
Rossz megítéléséről persze maga Kína is tehet, már csak azért is, mert a koronavírus is onnan származik, és a terjedése kezdeti szakaszában a helyi járványügy manipulálta az adatokat, ami hozzájárult az elszabadulásához.
– Kínára érdekes és végzetes kettősség jellemző. Egyszerre ősi és hipermodern kultúra, így történhet meg, hogy egy ember félig sült denevért fogyaszthat egy higiéniai szempontból megkérdőjelezhető kínai piacon, hogy aztán felszálljon egy repülőgépre, és Európa fővárosaiban teremjen 8-10 órán belül. Ugyanez jellemző az egészségügyre is, a hagyományos kínai orvoslás szépen együtt él a legmodernebb nyugati medicinával; egy leendő orvos választhat, hogy melyiket tanulja az egyetemen, és a beteg is dönthet a kezelés módjáról. A hagyományos kínai gyógyászatnak azonban a valóságban csak körülhatárolt, szűk területeken van létjogosultsága, ebben az esetben a nemzeti identitás részeként indokolatlanul értékelték fel – mondja Salát Gergely.
A gyógyszer- és élelmiszeripari téren előforduló hamisítások ellen rendre igyekszik felvenni a harcot a kínai állam, egyelőre több-kevesebb sikerrel. A szellemi tulajdonhoz viszont már másként viszonyulnak, az ipari kémkedés államilag támogatott hackereken keresztül is zajlik, illetve nemrég kiszivárogtak azon párttagok adatai, akik nyugaton többek között gyógyszeripari cégeknél dolgoznak jelentős beosztásban, így a Pfizernél és az AstraZenecánál is. Bizonyos etikai kérdéseket is lazábban kezelnek a humán kísérletek során, jóval kevesebb a tabu a génszerkesztés terén is, így gyorsabban haladnak a kutatásokban.
Persze más kérdés az, hogy bízhatunk-e az államban, és más az, hogy bízhatunk-e az egyes emberekben. A kínai kutatók régóta jelen vannak a nyugati intézményekben, és fordítva is. Ez egyben információszerzési lehetőség is a kínaiaknak, ugyanakkor remélhetjük, hogy a nyugati működési minta és rendszer is terjed keletre. A természettudomány területén működő hazai és külföldi kutatók egyaránt elismeréssel beszélnek kínai kollégáikról és az ultramodern kínai intézményekről. A kapcsolat élő, és ezen keresztül van némi betekintésünk az ottani viszonyokba.
Kína a kutatás-fejlesztés terén is jelentős mértékben fejlődik, a 2018-ban a kínai egészségügyi startupok összesen 2,7 milliárd dollárnyi befektetést vonzottak, ami a globális volumen több mint hét százaléka. Ez 2019-ben megduplázódott, 4,5 milliárd dollárra, a globális egész 11,6 százalékára.
Ellenőrzés
– Számunkra a termékek minőségbiztosítása a kulcskérdés – vonja le a végső következtetés Salát Gergely. – Egy nagy, ismert gyógyszergyár jellemzően nem hamisít, probléma inkább akkor állhat elő, ha valami kisebb cégtől vásárolunk. A kínai részvénytársaságok hasonlóan működnek nyugati társaikhoz, a befektetők érdekei kapcsán szükség van bizonyos fokú átláthatóságra. Az állami intézménynél más a helyzet, de magának a kínai államnak nem érdeke, hogy akár egy kisebb probléma esetén is a CNN vezető hírei közé kerüljön egy kínai vakcina. Ha tehát megfelelő szinten, államközi kapcsolatokon keresztül vásárolunk, akkor ki tudjuk szűrni a hamis termékeket.
– Bízzunk a magyar és az európai gyógyszerészeti hatóságokban, nem fogják átengedni, ami ártalmas – mondja Kacskovics Imre immunológus, az MTA doktora, az ELTE Természettudományi Karának dékánja. – Azt kellene megérteni, hogy magának a betegségnek és szövődményeinek jóval nagyobb a kockázata, mint egy védőoltásnak és mellékhatásainak. Ez potenciálisan halálos betegség, hosszan tartó szövődményekkel. Az is világos, hogy egyetlen ország sem nagyon bírja tovább ezt az életformát, emberek tízezrei veszítették el a munkájukat, vállalkozások mentek tönkre. Idővel valószínűleg egyre többféle oltás lesz, ezért a felelősségteljes gondolkodásmód az, ha megvizsgálunk minden lehetőséget.
