Üde, friss, új
A hazai borfogyasztási szokások az elmúlt nyolc-tíz évben is töretlenül követték a nemzetközi divatokat, ennek megfelelően a rozé mellett szakadatlanul nő a ropogós, gyümölcsös fehér-, sőt, vörösbor népszerűsége, és az újbor iránt is egyre szélesebb közönség érdeklődik.
Újbornak nevezzük a legutóbbi, tehát most például a 2020-as szüret borait. Ezeket hagyományosan a római időkben a mai Szombathely területén álló Savariában született Tours-i Szent Márton napján szokás forgalomba hozni, egyszerűen azért, mert nagyjából ekkorra, vagyis november közepére lehetett készre erjeszteni és palackozni a bort. Egykor ez is fakádakban, hordókban, esetleg kerámiaedényekben történt, az eredmény pedig néhány hónap alatt nem lett mindig olyan, amire a mai ínyencek elismerően csettintenének.
A korszerű technológia azonban sokat emelt a minőségen, és ma már ennél is frissebb piacra dobást is lehetővé tesz a legkorábban, akár már augusztusban szüretelt fajták esetében. A dupla falú, szabályozható hőmérsékletű acéltartályban, jellemzően tudományosan szelektált fajélesztővel, oxigéntől elzárva erjesztett, majd innen palackozott tételek lendületes, az elsődleges aromákat felvonultató, vagyis alapvetően a szőlő eredeti ízét idéző gyümölcsössége egyre több borkedvelőt hódít meg.
Felgyorsult ugyanis a világ, könnyen, gyorsan emészthető élményekre vágynak az emberek, az elmélyülésre egyre kevesebb idő jut. A nagy rohanásban érthetően megugrott az ilyen borok népszerűsége, persze ez annak is köszönhető, hogy nem is olyan régen még újdonságnak számított a fent említett technológia, vagyis a reduktív borkészítés. Biztonsági játék ez, de tetszetős.
Az újbor a kordivat szerint könnyen értelmezhető, illatos fehér fajtákból – például csabagyöngyéből, Irsai Olivérből, sárgamuskotályból – készül, de a rozé népszerűsége is töretlen. Az újbor piacra kerülését – ellentétben a különlegességekével – nem szabályozza külön regula, így akár már szeptember elején találkozhatunk az adott évjárat boraival.
Franciaországban viszont egy 1975-ös előírás szerint november harmadik csütörtökét megelőzően nem hozhatják ki újboraikat a termelők. A galloknál e műfajban külön kategória az azonos nevű kelet-franciaországi borvidékről márkázott Beaujolais (ejtsd: bozsolé). Ezt ma már kizárólag egy helyi fajtából, a gamay-ből készítik speciális eljárással, úgynevezett szén-dioxidos macerációval. Ez annyit jelent, hogy a szőlőfürtöket egészben, bogyózás és préselés nélkül helyezik rozsdamentes acéltartályokba. Az alul lévő fürtökből a feljebb találhatók mustot nyomnak ki, ez erjedni kezd, így szén-dioxid képződik, mely lassan elönti az egész tartályt. A szén-dioxid-felhő elzárja az oxigéntől a fürtöket, a szőlőbogyókban pedig a bennük található enzimek hatására megindul az erjedés. Négy nap múlva kíméletesen kipréselik a szőlőt, majd néhány újabb nap múlva a szükséges utókezelés után palackba kerül a könnyed, alacsony alkoholtartalmú Beaujolais. Hazánkban a Vylyan pincészet 2004 óta készíti e stílusban szellemes szójátékkal Bogyólé néven piacra kerülő újborát.
E borok erénye a vibráló gyümölcsösség, hátrányuk, hogy nagyon rövid ideig lehet csak eltartani őket – igaz, nem is a nagy ünnepekre való gigászok, hanem a mindennapok kísérői.
Ez általában is elmondható az újborról, amit egyébként húsvétig szokás így nevezni. Nem akar több, nagyobb lenni annál, ami, nem igényel elmélyült elemzést. A közvélekedés gyakorta a libalakomával társítja az újbort, ami annyiban igaz, hogy a könnyű, gyümölcsös vörösborok, esetleg sillerek valóban jó kísérői lehetnek e szárnyasnak. A fehéreket inkább gyors, könnyed ételekhez érdemes inni, például halhoz, rákhoz, esetleg csirkéhez. Az újborok persze önmagukban is megállják a helyüket, például kvaterkázás közben. Nyáron pedig fröccsnek is kitűnőek. Erre valók, ha rozék, akkor is.
Persze, mivel a borisszák is gyarlók, a különféle stílusok, műfajok hívei előszeretettel bocsátkoznak intellektuálisan érdekes, végső soron azonban kissé fölösleges hitvitákba a tökéletesnek gondolt bort illetően. Vannak, akik esküsznek a könnyed tételekre, akár az újborra, mások épp ellenkezőleg, komolytalannak tartják, ezért mereven elutasítják őket. Lehet, de nem érdemes ideológiát gyártani: a hosszú érésű, összetett íz- és illatvilágú, elmélyülést kívánó nagyágyúknak – el egészen a termőhely sajátosságainak kifejezésére összpontosító terroirborokig – éppúgy megvan a helyük és a szerepük, mint a friss, üde, virgonc gyümölcsbombáknak. Nehézlovasság és könnyűlovasság kiegészíti egymást. Mindössze arra kell ügyelni, hogy minden bort a neki megfelelő alkalomra, étkezés esetén hozzá illő karakterű fogásokkal, nem utolsósorban kellő hőmérsékleten kóstoljunk. Az újborokat és általában a reduktív tételeket, legyenek fehérek, rozék vagy vörösök, visszafogottan hűtve, véletlenül sem jéghidegre dermesztve célszerű fogyasztani, így mutatják meg legjobban értékeiket.
Melyek iránt egyre többen érdeklődnek. Ezt igazolja a Mezőgazdasági Múzeumban 2005 óta megrendezett, országos merítésű Újbor- és Sajtfesztivál, valamint a legkülönfélébb helyi hatósugarú újborbemutatók népszerűsége. A koronavírus-járvány persze idén ezeket az eseményeket is ellehetetlenítette, de az érdeklődés töretlen, sőt, növekvő e jellemzően baráti árfekvésű borok iránt. ν
