Hirdetés

A közelgő országgyűlési választásra összeverbuválódott baloldali ellenzék hat pontban összegezte az „alapelveket” (helyesebben kinyilatkoztatásokat) tartalmazó kívánságlistát. A hat pont ismertetéséhez a pártok közötti összefogást jelképező hat referenst is találtak a közös sajtótájékoztatón – eszerint haladjunk szépen sorban, nézzük meg tartalmában az egyes kijelentéseket. Az egyes címekben meghagytuk az eredeti irat címeit.

Önmagával békében élő nemzet

A nemzetpolitikáról a hatpárti összefogás megrengetőt nem tud mondani, hiszen ez az Orbán-kormány egyik legsikeresebb területe. Nyilvánvalóan kényes a kérdés számukra, hiszen míg Gyurcsány és a DK már régóta a külhoni magyarok állampolgárságának visszavételével kampányol, a többi párt egyelőre még nem kötelezheti el magát nyíltan, éppen ezért közösen hallgatnak a konkrétumokról. A sajtótájékoztatón a témát felvezető Jakab Péter fő állítása („megteremtjük a társadalmi békét, betemetjük a társadalmi árkokat, egyesítjük a nemzetet”) leginkább egyszerű lózungnak tűnik. Amit pedig a szándéknyilatkozatnak az az állítása, miszerint a mindenkori kormány feladata és felelőssége, hogy „összekösse a nemzetet, hogy társadalmi békét teremtsen, a magyar társadalomban máig elevenen élő történelmi traumák begyógyításán dolgozzon, és hogy a külhoni magyarokat az általuk meghatározott célok mentén szolgálja” megfogalmaz, kitűnően működik tíz esztendeje – mint jeleztük, az Orbán-kormány talán legsikeresebb területéről beszélünk.

Demokratikus jogállam

A második téma felvezetője, Fekete-Győr András mindenekelőtt olyan új köztársaságot ígért, ahol a polgárok ellen­őrzik a kormányt, és nem fordítva, illetve ahol a hatalom szolgálja a törvényt, és nem a törvény a hatalmat. Ezzel az állítással azért nem lehet mit kezdeni, mert – hasonlatosan más európai államokhoz – Magyarország a népképviseleti rendszer alapján rendezte be mindennapjait, vagyis hatalmát a nép választott képviselői által gyakorolja. A Fekete-Győr által emlegetett ellenőrzési mechanizmus részese a mindennapjainknak: szabad és független bíróságok dönthetnek vitás ügyeinkben, végső soron pedig minden új választás megmutatja az ország többségének akaratát közös ügyeinkről. Az, hogy a Momentum elnöke szabad sajtót, oktatást, művészetet, az oligarchák hatalmának végét, illetve a korrupcióval való leszámolást ígér, és mint mondja, „egyetlen bűn sem maradhat büntetlenül”, sokkal inkább tűnik érzelmi indíttatású, demagóg ígérgetésnek, mint komoly politikai programnak. Ráadásul kísértetiesen hasonlít a Magyarország elleni külföldi támadások primitív, hazug érvrendszerére. Éppen ezért az egyezés felveti a kérdést: voltaképpen Soros vagy a baloldali ellenzék listáját böngésszük?

Jövőbe tekintő kormányzás

Ennek a témának az előadója, az LMP-s Schmuck Erzsébet nem aprózta el a feladatát. Felülemelkedett nem csak Magyarországon de Európán is, amikor úgy fogalmazott: jövőbe tekintő kormányzásra készülnek, ami figyelembe veszi a bolygó jövőjét is. Szerinte mi vagyunk az utolsó generáció, amelyiknek még a saját kezében van a sorsa. Szerintünk nem, sőt, reméljük, hogy behúzhatjuk még néhányszor az ikszet a politikai kényszerszövetkezet ellen, amely képes volt efféle mondatokat kicsiholni magából: „Megvédjük a természeti és az épített örökségünket, a közös kincseinket, a velünk és a vadon élő állatokat” – mintha éppen Áder János vagy a magyar kormány szakpolitikusai személyében hazánkban nem volna elsőrangú kérdés a környezetvédelem. Hogy „célunk a magyar demográfiai válság kezelése, a népességfogyás megállítása azáltal, hogy minél több család számára legyen reális lehetőség a felelős gyermekvállalás”, az Orbán-kormány világszínvonalú családpolitikájának tükrében megmosolyogtató állítás. De lássuk tovább: „A migráció kihívását csak a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák és az erőszakos konfliktusok megszüntetésével lehet kezelni. Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen.” Első látásra helyesnek tűnik az irány, de ha felidézzük, hogy az érintett hat párt mit tett és mit nem az illegális bevándorlás ügyében, ha visszaemlékszünk, hogyan fordultak szembe nap mint nap a magyar emberek életét és jövőjét védelmező intézkedésekkel, akkor egyszerű kampányhazugságnak tűnik, hogy nemzeti hatáskörben tartanák a bevándorlás kérdését. Eddigi működésükből valójában az következik, hogy amennyiben hatalomra jutnának, kinyitnák a határokat, és zokszó nélkül befogadnák a Brüsszel által kijelölt bevándorlókat – akár több százezer embert is.

Korábban írtuk

Gondoskodó társadalom

A téma felvezetője, Szabó Tímea azt fejtegette, hogy igazságos újraosztási rendszert hoznának létre, ahol mindenki számára elérhető a minőségi oktatás vagy egészségügyi ellátás, függetlenül attól, hogy milyen családba születik. Szabó úgy fogalmazott, hogy a gazdagoknak igenis többel kell majd hozzájárulniuk a közöshöz. Ennek az elképzelésnek már van neve és történelmi előzménye: szocializmusnak hívják. Attól függően, hogy éppen melyik államban igyekszik aláásni a társadalmi szerkezetet, a mindenkori szocialista más-más szókészlettel, de azonos célrendszerrel operál. Szabó Tímea ígérete hajszálpontosan megegyezik Joe Bidenéval, ami nem volna akkor akkora gond, ha nem egyezne pontosan Rákosi Mátyáséval is. A magyar társadalom keserű tapasztalatot szerezett 1948 ás 1990 között arról, milyen az, amikor az állam elkezdi újra elosztani a javakat, amikor a tudást, a tehetséget és a magánvagyont bűnnek és üldözendőnek nyilvánítja. Amit Szabó Tímea itt ígér, semmi más, csak a csőcselék ajnározása: nyugalom, még egy kis idő, és ti is kaptok a másokéból. Kristálytiszta szocializmus – nem jóléti, hanem felforgató program. A szövegben felbukkan a baloldali ellenzék által imamalomszerűen hajtogatott „oktatásegészségügy” is. Szabó mindenki számára elérhető szolgáltatásokat, közjavakat tenne hozzáférhetővé, egyenlő esélyekkel, valamint kiutat „az egészségügy válságából”: azokban a napokban, amikor a Schmuck Erzsébet-i értelemben vett bolygó a halálos vírus ellen küzd, benne Magyarországgal, amikor egészségügyi dolgozók tízezrei harcolnak mások életéért, a magyar kormány által idejében beszerzett, elegendő számú lélegeztetőgéppel, korszerű kórházi felszereléssel és megfelelő számú kórházi hellyel – nos, akkor ilyen politikailag motivált általános ígérgetésbe kezdeni különösen gyomorforgató.

Igazságos gazdaság

Hazánk utolsó utáni KISZ-titkára, Kunhalmi Ágnes igazán távoli, számára nehezen megfogható témát karolt fel a sajtótájékoztatón: a munkáról kellett beszélnie. Jobb híján megállapította, hogy a tisztességes munkáért tisztességes bér, később pedig tisztességes nyugdíj jár. Ebben egyetérthetünk vele. Mi mindig is a dolgozók, a munkavállalók oldalán álltunk és állunk – tette hozzá, ebben azonban már nem értünk egyet vele. A jelenlegi kormány majdnem egymillió embert kapcsolt be a munka világába, óriási siker továbbá, hogy a koronavírus ideje alatt európai összehasonlításban is nagyon jól állunk a megőrzött munkahelyek számában. Hogy a magyar munkaerőpiac nem omlott össze, az elmúlt tíz esztendő erőfeszítéseinek köszönhető. A Gyurcsány-kormány idején kifosztott állami és közszféra dolgozóinak fizetését folyamatosan, több lépcsőben emelték, ahogyan minden más területen is gyarapodtak a magyar családok. Ezen a magas színvonalú szociális hálón változtatni több mint bűn: hiba. Mi a magunk részéről ezért nyilvánítjuk közönséges demagógiának az MSZP társelnökének kijelentéseit.

Európai Magyarország

Az utolsó programpontot a vörös Cipolla, Gyurcsány Ferenc vezette fel a sajtótájékoztatón. Európai Magyarország címszó alatt Gyurcsány arról beszélt, hogy hazafias (!), egyúttal európai kormányzásra készülnek, óhatatlanul arra gondolunk, milyen szerencséje ennek az embernek, hogy gazdasági és politikai ügyleteit ügyvédekkel, strómanokkal ügyesen el tudta rejteni a köz elől. Ha ugyanis nem így lett volna, talán soha nem alakítja meg a nevére vett hatpárti koalíciót, helyette beszélőre készülődne. Egy szó, mint száz: a műsort Gyurcsány zárta, nem is lehetett volna másképp, hiszen ő – és felesége – a kiszemelt helytartó. Ő győzött az ellenzéki térfélen, az ő parancsára perdülnek táncra a többiek. Hogy Gyurcsány Ferenc kinek az utasításait hajtja végre, arra pedig már gondolni sem merünk.

Összegezve: ez a hatpárti blöffparádé nem korszakváltó program. Még csak nem is világos politikai ajánlat a választóknak. Lózungok gyűjteménye csupán, külföldről tollba mondott fogalmazás, amely semmit nem fejez ki, hacsak a mérhetetlen gyűlöletet nem a harmadszor is kétharmaddal megválasztott nemzeti kormány iránt. Hogy aztán a hazugságcunami mire elég, hogy a választók átlátnak-e a szitán, 2022 tavaszán kiderül.