A seriff visszatér

Mikor 2015-ben bejelentette indulását, Donald Trump a globális folyamatokat ösztönösen megérezve hirdette meg a „hazatérés” politikáját. Ígérete mellett kitartva, elnökként is úgy gondolta, hogy Amerikának ideje a saját dolgaival foglalkozni, a globális vezér szerepének megőrzése helyett pedig a nagyhatalmak közötti stratégiai versenyben kívánta kivívni az Egyesült Államok elsőségét. Elődeivel szemben Donald Trump az amerikai érdekeket nem katonai-politikai, hanem gazdasági-politikai eszközökkel, így például a kereskedelmi és vámháborúk kiélezésével, valamint szankciókon keresztül akarta érvényesíteni. Ez a politika azonban az establishment ellenállása miatt nem tudott teljes egészében kibontakozni, és az Egyesült Államok globális térvesztése már visszafordíthatatlan.

Joe Biden adminisztrációja várhatóan mégis igyekszik majd visszaterelni az Egyesült Államokat a Trump előtti világba, és elhitetni, hogy Amerika újra erős. Ez azonban már nem lesz könnyű, és nem azért, mert – mint sulykolják – Trump mindent elrontott. Hanem azért, mert a világrend az amerikai elnök személyétől független okokból egyre inkább többpólusúvá válik.

Joe Biden ígérete szerint idén Washingtonba hívja össze a „világ demokráciáinak” vezetőit, hogy együtt vegyék fel a harcot a „populista rezsimekkel”, no meg persze az Egyesült Államok stratégiai ellenfeleivel, Oroszországgal és Kínával. Ez is mutatja, hogy Biden csapata erős ideológiai küldetéstudattal van felvértezve, és nem kizárt, hogy ismét előhúzza azt a politikát, ami az ezredforduló környékén Afganisztánban és Irakban már igencsak súlyos következményekkel járt. Ha így lesz is, Amerika régi fénye már annyira megkopott, és a világ is úgy megváltozott, hogy a globális hegemónia helyreállítása irreális cél, hiszen szembemegy az objektív folyamatokkal, és a többi országot is arra készteti, hogy a történtekből okulva megvédje magát a külső beavatkozástól.

Az Egyesült Államoknak azonban nem egyszerű megbékélnie a számára kedvezőtlen globális változásokkal, hiszen az lerombolja identitásának alapját, Amerika különlegességének a mítoszát, amelyet a hidegháborús győzelme óta senki nem kérdőjelezett meg igazán. A kivételesség génekbe ivódott tudata miatt volt igazán sokkoló a közvélemény és politika számára a Capitolium „ostroma” is. Amerika nehezen tud szembenézni azzal, hogy amit eddig csak a harmadik világból érkező képsorokon láthattak, náluk is megtörténhet.

A különlegesség tudata adja Joe Biden csapata gondolkodásának mozgatórugóját is. Fontos azonban leszögezni, hogy elnöksége alatt Donald Trump is az amerikai érdekeket tartotta szem előtt. Ahogy az elnökváltással kapcsolatban Vlagyimir Putyin a francia Le Figarónak fogalmazott, „a rossznál nagyon rosszabb nem jöhet”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit vár az új amerikai államfőtől, az orosz elnök azt mondta, hogy az amerikai elnökök csak az uralkodó oligarchiát kiszolgáló bábok, a „mélyállam” (deep state) nem teszi lehetővé a politikai irányítás semmilyen értelmes változását. „Az elnökök jönnek és mennek, de a politika ugyanaz marad” – véli az orosz elnök.

Az érdekérvényesítés módja, a külpolitika stílusa persze mindenképp más lesz, mint az elmúlt négy évben. Ha a külügyi vezetésben tervezett személyi változásokat nézzük, akkor Obama 2.0-ként is jellemezhetjük Joe Biden mandátumát. Mint az új elnök a Foreign Affairs külpolitikai magazinban fejtegette, Amerikának be kell bizonyítania, hogy készen áll a vezetésre „nem csupán az erőnk példájával, de a példánk erejével is”. Ezzel vélhetően arra utalt, hogy az amerikai modell és értékek tiszteletben tartását fogják elvárni az Egyesült Államok érdekszférájába tartozó államoktól. Biden szándékai szerint a Fehér Ház lesz ismét a demokratikus értékek védelmezője, aki pedig ezeknek az értékeknek nem felel meg, szembe fog kerülni Washingtonnal. Ezzel Joe Biden nem csupán a tekintélyelvű rendszereket figyelmeztette, de az Egyesült Államoknak a tekintélyelvűség irányába forduló szövetségeseit is. A már említett „demokraták csúcstalálkozója” tehát seregszemle és egyben hadüzenet is lesz.

Az Obama-kormányzat alatt megismert politikához történő visszatérést erősítik Joe Biden nyilatkozatai is. Az elnök még a kampányban előrebocsátotta, hogy győzelme esetén az Egyesült Államok visszatér a 2016 előtti multilaterális politikájához. Többször is beszélt arról, hogy újratárgyalná a nemzetközi szerződéseket, amelyeket Donald Trump felmondott, és bezárkózás helyett ismét a nyugati világrend vezetőjeként lépne fel. Ebben a szellemben folytatná a tárgyalásokat Észak-Koreával, Iránt pedig visszaterelgetné egy megújított atomalkuba. Biden a diplomácia mellett a katonai erőfölény megtartására, így a NATO erősítésére is nagyobb súlyt fektetne.

Joe Biden azt sem rejtette véka alá, hogy az első számú ellenségnek Oroszországot tekinti, míg Kínát a legfőbb vetélytársnak, ami kétségkívül elmozdulást ígér Donald Trump politikájához képest. Kínát az új elnök különleges esetnek tartja, amellyel szemben keményen fel kell lépni, különben az ázsiai ország uralja majd a jövő technikáját és iparát. Egy egységes, az amerikaiaknak kedvező kereskedelmi szövetséggel azonban, úgy véli, lehetne korlátozni Kína globális ambícióit. Ezzel párhuzamosan, reményei szerint a közös érdekek alapján együttműködésre bírná Pekinget. Az EU vezetői arra számítanak, hogy Biden nagyobb figyelmet fordítana Európára is. Donald Trump vámháborús fenyegetései helyett inkább a kereskedelmi tárgyalásokkal erősítené az amerikai pozíciót, és inkább abban bízik, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió egymást támogatva lehet erősebb Kínánál.

És hogy mire számíthat a magyar kormány? Az eddigi megnyilatkozásokból ítélve nem sok jóra. Joe Biden egy nyilatkozatában Belarusszal egy sorba állítva totalitáriusnak nevezte a magyar politikai rendszert. Persze mivel az amerikai külpolitikában Közép-Európa súlya csekély, továbbra sem ez a térség áll majd a figyelme középpontjában. Arra azonban a Magyarországot korábban élesen kritizáló Victoria Nuland és mások visszatéréséből következtetni lehet, hogy a Budapestre nehezedő nyomás a következő években növekedni fog. Mégpedig nem csak azért, mert Orbán Viktor egyértelműen Donald Trumpot támogatta.