Hirdetés

Nem könnyű olvasmány, nem is ajánlatos egyhuzamban elolvasni Anna Janko művét. De nem azért, mintha nem jó stílusban íródott volna, hanem a tragikus történet miatt: a szerző a második világháború eddig kevéssé ismert fejezetét tárja fel az egyéni sorstragédián keresztül. Az írónő nagyszüleit – és még sokakat – a német megszállók gyilkolták meg abban az időszakban, amikor százszámra „pacifikáltak” lengyel falvakat. A holokauszt borzalmai mellett, amelyről számtalan film és könyv beszél, elég csak a méltán híres Schindler listájára vagy Robert Merle Mesterségem a halál című regényére gondolni, az ezen a vidéken történt szörnyűségek máig alig ismertek. Sochy nevű faluról sem igen hallottunk még, pedig a község számos lakóját német katonák végezték ki, unott szakszerűséggel, még csak nem is kegyetlenül, inkább csak olyan háborúba belefáradt módon. Így maradhattak túlélők, mint az írónő édesanyja és annak testvérei is, és így mesélhette el az unoka az utókornak, milyen szörnyűségeken kellett átmennie a felmenőinek. Ezzel talán oldva azt a traumát is, amivel gyermekként maga is szembesült, amikor a sírógörcsben rángó anyukáját vigasztalva gyakran úgy érezte, ő a felnőtt, és ez a kétségbeesetten bömbölő nő a lánya.

Korábban írtuk