Hirdetés

Vannak olyan produktumok, amelyek valamilyen okból lényegesen nagyobb jelentőséget kapnak, mint ha „normál” körülmények közt jöttek volna létre. A zseniális zongoraművész és improvizatőr Keith Jarrett bármely koncertje a zeneművészet nagy eseménye, nem csoda, hogy kiadója az összeset rögzíti, sokszor évekkel későbbi megjelentetés céljából. Most azonban annak ismeretében, hogy a hetvenöt éves művész fizikai állapota lehetetlenné teszi pályájának folytatását, még inkább felértékelődik a 2016-os Müpa-beli szólókoncertjének kiadása, különös tekintettel rajongóinak milliós táborára világszerte és itthon is.

Jarrett szólózongora-játéka értelemszerűen a legnagyobb szabadságot biztosítja számára. Az első hangtól az utolsóig mindent improvizál. Nemcsak hogy nem írja meg a részeket, de nem is gondol arra, hogy mit fog játszani, a hallgatónak mégis az az érzése, hogy rögzített kompozíciókat hall. Nem véletlen, hogy tizenhárom cím nélküli improvizációból és két sztenderdből épül fel a lemez zenei anyaga. Jarrett végig hipnotikus erővel játszik, szinte önkívületi állapotban, páratlan szuggesztivitással és teljes oda­adással, mintha csak médiuma lenne az ismeretlenből hozzá érkező hangoknak. Nekünk, magyaroknak pedig külön szívmelengető a lemez borítóján Budapest Duna-parti panorámájának képe.

Korábban írtuk