40 Nap az Életért

Az abortuszok számának hazai alakulására rányomják bélyegüket a történelem változásai. Az 1956-os forradalom után a Ratkó-korszak lezárásaképpen megszületett a világ legliberálisabb abortusztörvénye, aminek az lett a következménye, hogy a 60-as, 70-es években évente közel 200 ezer művi terhességmegszakítást végeztek a magyar kórházakban. A legsötétebb év 1969 volt, amikor majdnem 210 ezer magzati életnek vetettek véget.

Családtámogatás és abortuszok

A hároméves gyes 1967-es bevezetése és más családpolitikai intézkedések voltak az első ösztönző tényezők az abortuszok számának mérséklődésében. A művi terhességmegszakítások száma a 70-es években lépésről lépésre felére csökkent. Ezen a rendszerváltozás körüli viharok sem változtattak, mivel Antall József mereven ellenállt a világbanki nyomásnak, hogy a magyar kormány számolja fel a korábbi családtámogatási formákat. A Horn Gyula vezette szocialista–szabad demokrata kormány Bokros Lajos pénzügyminiszterrel azonban nem volt ennyire hazafias. Radikálisan lefaragták a családoknak jutó támogatásokat, megemelték az adókat és a kamatokat, az eredmény pedig az infláció és a munkanélküliség megugrása lett, mindennek mellékhatásként viszont csökkent a születések száma, és megnövekedett az abortuszoké: évente több mint 75 ezer magzati életet szakítottak meg.

Az 1998–2002 közötti családpolitikai intézkedések eredményeként az első Orbán-kormány alatt ismét fordult a trend. Lassan, óvatosan, de évről évre kevesebben döntöttek úgy, hogy nem vállalják megfogant gyermekük kihordását, felnevelését. A ciklus végére nagyjából húszezerrel kevesebb magzati élet fejeződött be néhány hetes korban.

A 2002 utáni nyolc év első fele a hitelkártyák, a devizakölcsönök, végső soron a fogyasztás bűvöletében telt el, amit a kijózanodás követett. Ebben az időszakban sokaknak nem maradt idejük, szeretetük a gyermeknevelésre: a művi vetélések száma 45-50 ezer között stagnált.

Már a 2010-es választások eredménye, a kétharmados Fidesz–KDNP-győzelem azt mutatta: a társadalom feleszmélt, és megkezdődött a lelkek gyógyulása. A terhességmegszakítások száma 40 ezer, 2019-re pedig 25 ezer alá csökkent. A KSH és a KINCS (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért) elemzése szerint 1954 óta nem mértek ilyen alacsony értéket. Mindezt úgy, hogy a csökkenés nem a törvényi szigornak, hanem a kiszámítható és egyre bővülő családtámogatási rendszernek, a tervezhető életnek és az emberi belátásnak köszönhető.

Imák a változásért

A javuló adatok mellett 2010 óta Magyarországon is évről évre növekszik az életvédő szervezetek száma, és egyre többen csatlakoznak az USA-ból indult 40 Nap az Életért elnevezésű ima- és böjtmozgalomhoz. A világon ma már egymillió főt számláló imalánc tagjai tavasszal a nagyböjt idején és ősszel szánnak negyven-negyven napot az életükből arra, hogy imádkozzanak a meg nem születő gyerekekért és azok édesanyjáért, általában az abortuszklinikák környékén. Miután ilyen intézmény Magyarországon nem létezik, a szervezők a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtti Hugonnai Vilma térre várják azokat, akik részt kívánnak venni az akcióban, egészen március 28-ig.

Természetesen a járványhelyzetben nem lehet arra számítani, hogy tömegek gyűljenek össze a cél érdekében. A résztvevők reggel hét és este hét között óránként váltva egymást, néhány fős csoportban járják a teret, és az ima erejével akarnak erőt adni az édesanyáknak, hogy visszalépjenek az abortusztól. A kezdeményezéshez a 40 Nap az Életért mozgalom honlapján vagy Facebook-oldalán lehet csatlakozni.

– Böjt, imádság és békés jelenlét, ezek az eszközeink – mondja Hajdani Józsefné, a pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet tagja, a mozgalom hazai fő szervezője. – Az a célunk, hogy segítsük az édesanyákat a helyes döntésben. Hiszen egy abortusz következtében nem csak megszakad egy élet. Egész életre szóló sérülést szenved el a döntést meghozó asszony, de az apa, és a testvérek is, ha egyáltalán tudomást szereznek a dologról. Vélhetően ebből is fakad, hogy sokan érintettség miatt csatlakoznak az ima- és böjtmozgalomhoz. Maguk estek át abortuszon, vagy a családban fordult elő. Esetleg az önhibájukon kívüli vetélés az oka annak, hogy imádsággal is ki akarják fejezni együttérzésüket a terhességmegszakításra érkezőknek.

Hajdani Józsefné hangsúlyozza, az életvédő szervezetek nem mondhatnak le arról, hogy felvegyék a harcot az élet védelmében. Keresztény emberként küzdeniük kell azért, hogy minden megfogant élet megszülethessen. Ám mint leszögezi, sokan nem tudnak feljönni Budapestre, ezért a gyülekezetükben vagy éppen otthon imádkoznak az élet védelmében.

Minden élet számít

Schittl Eszter, a CitizenGo Magyarország kampányigazgatója szintén úgy látja, az életvédőknek mindaddig dolgozniuk kell, amíg egyetlen művi abortusz is történik az országban. Az imamozgalomban részt vevő életvédő szervezetek és magánszemélyek jelenlétükkel szeretnék támogatni az édesanyákat, hogy esélyt adjanak a gyermeküknek az életre.

– Igaz, hogy 25 ezer körülire csökkent az évente elvégzett abortuszok száma, de ez is azt jelenti, hogy a megfogant gyerekek több mint ötöde nem jöhet a világra. Vagyis évente még mindig megközelítőleg annyi életet veszítünk, mint Nagykőrös lélekszáma.

Schittl Eszter leszögezi, az életvédő szervezeteknek azért is fel kell emelni a szavukat, mert Magyarországon is egyre erősödnek az életellenes hangok, amelyek az abortusztörvény további enyhítését követelik a liberális elvekre és a nők szabadságára hivatkozva. Nem lehet hagyni, hogy az élet kultúráját legyőzze a halálé. Hiszen mint mondja, minden ember tudja, hogy teremtésünktől fogva mindenkinek be van írva a szívébe az ártatlan életek védelmének parancsa.