Trump nélküli trumpizmus

Felmentette a szenátus február 13-án Donald Trumpot az alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) alól. A képviselők 57:43 arányban úgy találták, hogy a volt elnök nem bűnös „lázadás szításában”, azaz nem ítélhető el amiatt, hogy január 6-i beszédét követően a hallgatóság egy része a Capitoliumhoz ment, majd egy radikális kisebbség betört az épületbe.

Noha a felhők ezzel elvonultak a Donald Trump feje felől, politikai ellenfelei nem nyugszanak. A felfokozott hangulatot jól mutatja, hogy még az egyik legnevesebb agytröszt, a Brookings Institution elemzése is reális lehetőségként kezeli, hogy az elnök „folytatja az erőszakos lázadás szítását”, börtönbe kerül, „külföldi barátaihoz”, Oroszországba, Izraelbe vagy Szaúd-Arábiába menekül a felelősségre vonás elől, vagy legjobb esetben is polgári perek sora elé néz. Mások azt remélik, hogy a Twitterről, Instagramról és Facebookról végleg letiltott volt elnök a jövőben nem tudja kivédeni a támadásokat, így marginalizálódik, esetleg visszasodródik a show business világába.

Nem csak a demokraták fenik a késeiket. Donald Trump szokatlan stílusával és formabontó politikájával a republikánus párton belül is sok ellenséget szerzett magának. Az impeachment-szavazáson hét konzervatív szenátor is ellene voksolt, az eredmény kihirdetése után a szenátus republikánus elnöke, Mitch McConnell úgy fogalmazott, hogy Donald Trump „gyakorlatban és morálisan felelős” a Capitolium ostromáért. A volt elnök persze felvette a kesztyűt, és sajtóközleményben „keserű, mogorva és soha nem mosolygó politikai viccnek” nevezte Mitchet, aki „soha nem fogja megtenni, amit kell, vagy ami a haza javát szolgálja”. Azt is megígérte, hogy „ahol szükséges és helyénvaló”, ott támogatni fogja „az esélyes vetélytársakat, akik kiállnak Amerika újra naggyá tétele és az Amerika mindenekelőtt politika mellett”.

Ahogy a fenti pengeváltás is mutatja, a hagyományos neokonzervatív republikánus elit, amelyhez Mitch is tartozik, csakúgy, mint a hozzá közel álló, az elmúlt négy év be nem avatkozó külpolitikájával elégedetlen fegyver- és olajlobbi, szeretne végleg leszámolni a pártpolitikán kívülről érkező Donald Trumppal. Ez azonban nem lesz egyszerű. 2020-ban 74 millió amerikai szavazott az elnökre, ami 11 milliós növekedés 2016-hoz képest. Idén januárban a YouGov Donald Trump 2020-as szavazói körében készített felmérése is azt mutatja, hogy a volt elnök megkerülhetetlenné vált: a megkérdezettek 66 százaléka jobban támogatja őt, mint a Republikánus Pártot általában, 54 százalékuk pedig igennel felelt arra, hogy rá szavazna-e, ha 2024-ben újra megméretné magát. A lehetséges jelöltek listájának második helyén messze lemaradva Trump alelnöke, Mike Pence végzett 14 százalékkal.

De Donald Trump erejét mutatja az is, hogy a választások óta több mint 250 millió dollárt szedett össze támogatóitól politikai pályájának folytatására, amivel a legsikeresebb republikánus adománygyűjtők egyikévé vált.

Hogy mihez kezd az elkövetkezőben a volt elnök, arról egyelőre csak találgatások vannak. Donald Trump korábban már felvetette, hogy saját pártot alapít. Noha a kétpólusú amerikai pártrendszerben egy ilyen platform politikai sikere erősen kérdéses, megalakulása arra pont elég lenne, hogy a republikánusokat is magával rántsa. Reálisabb az esélye annak, hogy Donald Trump a 2007-ben alakult Tea Party mintájára épít majd új politikai mozgalmat. Ezzel a republikánus párton belül erősítené meg pozícióit, és frakciója erejének köszönhetően 2024-ben újra indulhatna a választásokon, de legrosszabb esetben is királycsinálóvá léphetne elő.

Egy ilyen politikai mozgalmon keresztül, a Twitter, Facebook és Instagram tiltását megkerülve formálisan és hatékonyan építhetné ki saját médiarendszerét az olyan kisebb, hozzá a végsőkig lojális szereplők bevonásával, mint az OANN televízió, a Newsmax hírportál vagy a korábban a Google és Apple által időlegesen blokkolt Parler közösségi platform, amelyen szavazói nagy számban vannak jelen, és amelynek tulajdonosa 40 százalékos részesedést kínált Donald Trumpnak cserébe azért, ha őket választja kizárólagos kommunikációs csatornájaként.

Miközben a régi republikánus elit fortyog, egyre több konzervatív politikacsináló ismeri fel, hogy Donald Trump immár megkerülhetetlen politikai tényezővé vált. Ted Cruz texasi szenátor, aki az öt évvel ezelőtti előválasztások során még gyávának és beteges hazudozónak nevezte, az impeachment-eljárás során már védelmébe vette egykori riválisát. A pártvonalon erős és 2016-ban szintén elnökjelölt Lindsay Graham észak-karolinai szenátor ugyancsak határozottan kiállt Donald Trump mellett: elmondása szerint telefonon beszélt a volt elnökkel, akit a MAGA (Tegyük újra naggyá Amerikát!) mozgalom folytatására kért fel, ami szerinte az egyetlen lehetőség arra, hogy a republikánusok 2022-ben újra megszerezzék a többséget a képviselőházban.

2022 valóban nagy esély lenne a konzervatívoknak arra, hogy visszahódítsák a képviselőházat a demokratáktól. Az amerikai elnökök népszerűsége ugyanis jellemzően félidőben van mélyponton, ráadásul Joe Biden az alsó- és felsőházbeli demokrata többséget kihasználva az elkövetkező két évbe fogja besűríteni a fontosabb és társadalmilag megosztóbb intézkedéseit, ami borítékolhatóan rontja majd pártja esélyeit.

A republikánusoknak azonban csakis a volt elnök támogatásával van esélyük a győzelemre. Az impeachment-eljárás során Trump felelősségre vonása mellett szavazó vidéki republikánusok zömét delegáló szervezeteik megrovásban részesítették, és szinte biztosra vehető, hogy el fogják őket távolítani a politikából. Közben a 2022-es választásokra készülve egyre több helyi politikus ölti magára a Trump-brandet. Ohióban Josh Mandel, a korábbi állami kincstárnok, aki a nyugdíjba vonuló republikánus szenátor székére pályázik, tweetüzenetben ígérte, hogy „Trump elnök America First programjának megóvásáért” fog harcolni. Az előző kormány sajtótitkára, az arkansas-i Sarah Huckabee Sanders pedig már most Donald Trump hivatalos támogatásával készül a választásokra.

Donald Trump a vidéki, magára hagyott Amerika hangjaként robbant be a politikába, elnöksége alatt pedig csak megerősítette pozícióját a csalódott munkásosztály körében. Ha ő ki is szállna a politikából, a szavazói nem mennek sehova. Így ha Trump végül úgy dönt, hogy nem indul 2024-ben, a már említett Ted Cruz, Lindsay Graham vagy más bizonyára az ő jelszavaival, legalábbis azok egy részét átvéve fog kampányolni. A „sleepy” (álmos) becenevű Joe Biden kihívója ugyanis aligha lehet egy másik unalmas karakter. A trumpizmus Trump nélkül is tovább él.