Hirdetés

– Az őszi közgazdász-vándorgyűlésen azt mondta, hogy már eleve borús közgazdasági kilátások jellemezték a 2020-as évet, ezen rontott még nagyobbat a koronavírus-járvány. Mik utaltak erre a borúra?

– Világgazdaságunk hosszú ciklusok mentén fejlődik. Vannak rövidebb, 8-10 évente egy-egy válságban kicsúcsosodó reálgazdasági ciklusaink, néhány évtizedes kifutású pénzügyi és technológiai ciklusaink és olykor több évszázados hosszúsággal bíró geopolitikai ciklusok is. A 2010-es évtized végén egyre inkább érzékelhetővé vált, hogy ezen ciklusok közül több is egyszerre fut ki. Egyszerre zajlik egy tektonikus erejű geopolitikai mozgás Ázsia és Kína felemelkedésével, valamint egy minden korábbinál gyorsabb és általánosabb technológiai forradalom. A világgazdaság az egyik leghosszabb növekedési periódusát élte át 2010 és 2019 között, miközben a tartósan egyre magasabb szintre kerülő adósságokkal már látszott az egyensúlytalanságok felhalmozódása. Minél inkább érezhetővé vált a vihar előszele. Bár azt sejteni sem lehetett, hogy ennek forrása egy száz éve példátlan módon tomboló világjárvány lesz. 

– Miért nem számolt tavasszal a ma­gyar gazdaságpolitika a koronavírus-jár­vány második hullámával?

– Az első hullám alatt mindenki Kínát figyelte, ahol a szigorú korlátozások mellett jól kezelték a folyamatokat. Nyárra Európában is jelentősen lelassult a vírus terjedése, és úgy tűnt, hogy a járvány kordában tartható. Kiderült azonban, hogy egy annyira individualista kultúrában, mint az európai, nem tarthatóak fenn huzamosan a kínaihoz hasonló korlátozások, amelyek hiá­nyában viszont a második hullám az elsőnél is erőteljesebb volt. A második hullám kialakulása mindvégig ott volt a lehetséges forgatókönyvek között. Épp ezért tartotta a nyár során mind a kormányzat, mind a jegybank szárazon a puskaport. Amikor a második hullám megjelent gyorsan és hatásosan tudtunk reagálni. Ezt immár az adatok is visszaigazolják: a második hullámot az elsőnél lényegesen kisebb veszteségekkel teljesítette magyar gazdaság.

Korábban írtuk

– Miután a járvány második hulláma újra leállította a gazdaság egy részét, mennyi haszna volt az első hullám utáni újraindítást szolgáló Növekedés Hitelprogram Hajrá! fejezetének? A vállal­kozások egyébként mennyire éltek a le­hetőséggel?

– A Növekedési Hitelprogram Hajrá! és a hiteltörlesztési moratórium bevezetése a sikeres válságkezelő eszközök közül is kiemelkedik. A 2008–2009-es gazdasági világválság során a hosszan elnyúló kilábalás egyik fő oka a hitelpiacok befagyása volt. Ezt most sikerült teljes egészében megelőznünk, sőt a jegybanki intézkedéseknek és a hitelmoratóriumnak köszönhetően egész Európában Magyarországon nőtt az egyik legnagyobb mértékben a vállalati hitelezés. A Növekedési Hitelprogram Hajrá! egyik nagy előnye a széles körű felhasználhatóság mellett az volt, hogy már április 20-án elindult, és szükséghelyzetben különösen igaz, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Az­óta több mint 25 ezer vállalkozás jutott alacsony és kiszámítható kamatozású hitelhez ennek keretein belül, mintegy 1700 milliárd forint összegben. A nagy érdeklődésre tekintettel novemberben a Monetáris Tanács 2500 milliárd forintra emelte a konstrukció keret­összegét, így az előttünk álló hónapokban is tudja támogatni a hazai vállalkozások stabil működését és növekedését. 

– Mintha a koronavírus-járvány egy sor gazdasági axiómát felülírna, csakúgy mint egy háború. Mennyire meghatározóak most egy ország megítélésében a korábban egyeduralkodó tényezők, mint költségvetési stabilitás, alacsony államadósság? Hisz a korábban e téren engesztelhetetlen nyugati államok elképesztő lazaságot engednek maguknak.

– A válság valóban számos szabályt felülír, illetve felszínre hoz új normákat. Ilyen lesz például a piac és az állam új egyensúlya vagy a digitalizáció széles körű alkalmazása. Látni kell azonban azt is, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Az adósság a jövőben is adósság marad. Válságokban szükségszerű, hogy az vállalja magára a költségeket és kockázatokat, akinek a legnagyobb teherviselő képessége van, ezek jelen esetben az államok és a jegybankok közösen. Helyes volt 2020-ban a költségvetési hiány növekedése és kivételesen az adósságnövekedés megengedése. A túlzott mértékű adósság és azon belül is főként a külső devizaadósság azonban hosszú távon is megköti a kezünket, és korlátozza cselekvési szabadságunkat. Ezért a gazdasági növekedés helyreállítása után prioritássá kell tenni az egyensúly újbóli helyreállítását is, és folytatni a 2010-es évek sikeres receptjét, az egyensúly és növekedés kettősét. 

– Átírhatja-e a koronavírus-járvány, például, hogy sok ország hosszú időre teljesen leállt, továbbá, hogy ki milyen mértékben kénytelen eladósodni, a világ gazdasági erősorrendjét?

– Igen, azok sokat nyernek, akik a legjobban kezelik a válságot. Kína az egyetlen globálisan is jelentős ország, amely az első becslések szerint 2020-ban is gazdasági növekedést volt képes elérni, és ennek révén egyes elemzőházak szerint a korábban vártnál 5 évvel korábban, már 2028-ban átveheti a világ legnagyobb gazdasága címet az Egyesült Államoktól. Hasonlóan sikeres lehet a nehézségekkel való küzdelemben szintén fegyelmezettséghez szokott Izrael, amely élen jár a lakosság beoltásában. Sajnálatos, hogy az Európai Unióban a lassan haladó oltás ismét tükrözi azt a bénultságot, amelyet az EU az elmúlt évtizedben a gazdaságpolitikai újítások terén és ennek nyomán a XXI. századi technológiai versenyben is mutatott. 

– Merre mozog ezen a pályán Magyarország, vagyis a járványügyi, illetve gazdaságot terhelő intézkedések kedvezőbb összhatásúak-e a más országokban bevezetetteknél?

– A magyar gazdaság ellenállónak bizonyult a járvány második hullámával szemben, így 2020 egészében a GDP 5 százalék körüli mértékben csökkent, ami kedvezőbb, mint az EU átlaga. A sikeres válságkezelés kulcsa a kormány és a jegybank együttműködése volt. Különösen sikeres volt a munkahelyek védelme, hiszen 2020 decemberében lényegében ugyanannyian dolgoztak, mint egy évvel korábban, és a magyar munkanélküliségi ráta a negyedik legalacsonyabb az Európai Unióban. Most azonban a feladat már a közelgő rajt jó elkapása lesz. Mivel a 2021-es növekedés megközelítheti a 6 százalékot, ezért már ez év végére elérhetjük a gazdaság járvány előtti teljesítményét. Így 2021 az egymást követő kilencedik esztendő lehet, amikor a magyar gazdaság teljesítménye meghaladja az EU átlagát. Az a sebesség, ahogyan kijövünk a járványból, 10-20 évre is meghatározhatja a felzárkózásunkat. Célunk a fenntartható felzárkózási pálya elérése, ami csakis a versenyképesség átfogó javításán keresztül biztosítható.

– Magyarország komoly tapasztalatokra tett szert az elmúlt évtizedben az unortodox gazdaságépítés tekintetében, mely tapasztalatok voltak különösen használhatóak a járvány elleni gazdasági intézkedések megalkotásánál?

– Tanulni kell másoktól, de nem szabad a recepteket készen átvenni. A 2010 előtti eredménytelen megszorító politikával szemben a 2010 utáni és az aktuális válságkezelést is a gazdasági növekedés aktív ösztönzése jellemzi. Csakis adócsökkentő, beruházásélénkítő gazdaságpolitikával lehet kikerülni egy ilyen mély válságból. 2010-ben ennek szellemében végeztük többek között a foglalkoztatást élénkítő adóreformot, 2013-tól pedig a monetáris politikai fordulatot. 2020-ban minden más országnál szélesebb körben és hosszabb időre vezettük be a másutt is alkalmazott hitelmoratóriumot, mert láttuk, hogy társadalmi és gazdasági értelemben is milyen pusztító hatású volt az adósok magukra hagyása 2009-ben. A Magyar Nemzeti Bank követte és meg is előzte a nemzetközi trendeket. A jegybank 5900 milliárd forrást juttatott a gazdaságba, ami GDP-arányosan a legmagasabb az eurózónán kívüli uniós jegybankok között, és ezzel az MNB minden korábbinál nagyobb mértékben vette ki részét a válságkezelésből.

– Az MNB többször is kiadványt jelentetett meg az Ausztriához való felzárkózás esélyeiről, a legoptimistább pálya szerint a 2030-ra az osztrák életszínvonal közelébe érhettünk volna. Ausztriát hazánknál mélyebben sújtotta a vírusválság, tartható tehát ez a dátum?

– A sikeres gazdasági felzárkózás ritka jelenség. Az elmúlt fél évszázadban a több mint száz közepesen fejlett gazdaság közül alig minden tizediknek sikerült elérnie a fejlett gazdaságok státuszát. A sikeres felzárkózáshoz kell egy jól azonosítható vízió. Ezt leggyakrabban az utolérni kívánt szomszédos ország vagy régió adta meg. Ilyen volt az ázsiai kis tigrisek számára Japán, Finnország számára Svédország, Ausztria számára Németország vagy épp Írországnak Nagy-Britannia. Számunkra történelmi adottság, hogy időről időre Ausztriával hasonlítjuk össze magunkat. Nem látok olyan tényezőt, amely miatt hosszú távon kizárható lenne Ausztria utolérése. Korábbi elemzéseinkben 2030-ig nem az utolérést, hanem Ausztria életszínvonalának megközelítését tűztük ki. Ez is ambiciózus, de amennyiben Magyarország képes tartani a válság előtti növekedési többletét, akkor teljesíthető. Ausztriában 7 százalék körüli volt tavaly a GDP visszaesése, míg Magyarországon enyhén 5 százalék feletti, tehát a válság alatt is közeledtünk az osztrák életszínvonalhoz. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, hogy ezt a sebességkülönbözetet a gyorsításkor is fenntartsuk, sőt növeljük. 

– Újra megjelent Egyensúly és növekedés című könyvének alcíme ezúttal: Sereghajtóból újra éllovas. A kötet azt mutatja be, hogy miként sikerült gazdaságelméleti szempontból rendhagyó, ha úgy tetszik, unortodox alapokra támaszkodva előbb stabilizálni, majd jelentős növekedésbe fordítani a magyar gazdaságot. Mennyire zilálta szét a koronavírus-járvány ezt a rendszert? Új világ kezdődik a magyar gazdaságpolitikában?

– Az elmúlt tíz év gazdaságpolitikájának köszönhetően a járvány erős és ellenálló állapotban, a régió élmezőnyében találta a magyar gazdaságot. A siker 2010 óta használt képletén, amely szerint a teljes foglalkoztatás a fenntartható felzárkózás és egyensúly alapja, nem kell változtatni. A körülményeknek megfelelően változtatni kell azonban az eszközökön, amelyekkel a képletet érvényre juttatjuk. Rövid távon a gazdasági helyreállást kell minél erőteljesebben támogatni a beruházások élénkítésével, a családok vásárlóerejének növelésével, a lakásépítések ösztönzésével és a vállalatok munkaerő-keresletének támogatásával. Ezt követően pedig azonosítani kell azokat a kitörési pontokat, amelyek révén sikeresen tudunk csatlakozni a XXI. század új megatrendjeihez.

– A legjelentősebb eredmény, a munkaalapú gazdaság ugyanakkor sértetlennek látszik. Ez elegendő lesz ahhoz, hogy visszaálljon a 4-5 százalék körüli gazdasági növekedés?

– Szükséges, de nem elegendő. Gazdasági felzárkózást az Európai Unió átlagát 2-3 százalékkal meghaladó gazdasági növekedéssel lehet elérni, aminek az alapja a termelékenység növelése, a vállalatok tőkével és korszerű, digitális, zöld technológiákkal való ellátottságának a növelése. Ehhez csak teljes versenyképességi fordulaton keresztül vezet az út. A Magyar Nemzeti Bank már 2019-ben letette az asztalra a 330 pontos versenyképességi programját, és azóta is követjük és a rendelkezésünkre álló eszközökkel ösztönözzük a versenyképességi reformokat. Szükséges lenne, hogy minél több állami és gazdasági szereplő kiálljon emellett, és nemzeti üggyé tegye a versenyképességet. Láthatjuk Írország vagy Észtország példáján, hogy milyen eredményeket hozhat a felzárkózást célzó összefogás és egységes vízió.

– Versenyképes lehet-e Magyarország a koronavírus-válság tapasztalatait integráló új gazdasági világrendben? Jelenlegi elemzések szerint a most nyitó korszakban még inkább előtérbe kerül a digitalizáció, a személyes munkakötöttségek csökkenése, a kreativitás, a helyi megoldások felértékelődése. Egyetért ezekkel a kulcsszavakkal?

– Gazdasági korszakváltás zajlik a világban, és arra kell törekednünk, hogy az emelkedő hullámokat lovagoljuk meg. A digitalizálódás és a zöld gazdaság a jövő útja, de mint minden strukturális változás, egyben teremtő rombolást is okoznak a gazdaságban. Új törésvonalak alakulnak ki, és aki nem digitalizál, vagy az ökológiai lábnyomát nem csökkenti, az menthetetlenül lemarad. A gazdaságpolitikának ezt az átmenetet kell támogatnia az adórendszeren, a foglalkoztatáspolitikán, a zöld pénzügyeken és minden más rendelkezésre álló eszközén keresztül. Az azonnali átutalás bevezetésével Magyarország a digitális pénzügyekben a világ élvonalába lépett, és a Magyar Nemzeti Bank a zöldprogramjában felvállalta a pénzügyi szolgáltatások zöldebbé tételét hazánkban. 

– Úgy tűnik, a járvány politikai válságot is okoz, a rossz közérzet miatt sorra buknak a kormányok. Nagyon különbözhet a felálló új politikai világrend a jelenlegitől?

– Minden válságnak van politikai következménye. Már az előzőnél is láttuk, hogy ahol jól kezelték a válságot, ott a kormányok megerősödtek, és a politikai és gazdasági stabilitás egymást segítette. Ahol viszont hibás volt a válságkezelés, ott gyakran teljes váltásra került sor a politikai elitben, mint egyes mediterrán országokban. Az új politikai világrendet részben ez, részben az új gazdasági erőviszonyok fogják meghatározni.

– Ön többször szóvá tette, hogy a 2020-as évtized a globalizáció helyett Ázsia térnyeréséről és a lokalizáció terjedéséről szól. Jó ez Magyarországnak?

– Már az elmúlt ötven év is Ázsia térnyeréséről szólt, több hullámban. Magyarország ezt időben felismerte és kitűnő kapcsolatokat alakított ki, így ebből az átalakulásból mi is profitálunk. Az elmúlt években az ázsiai országok lettek az egyik legnagyobb tőkebefektetőink, így 2018 óta a közvetlen tőkebefektetések közel harmada Ázsiából érkezett. Nyerhetünk a gazdasági tevékenységek áthelyezéséből is. A járvány felhívta a figyelmet arra, hogy a földrajzilag túlságosan széttagolt termelési láncok mennyire törékenyek, így a nagyvállalatok várhatóan közelebb telepítik gyártásukat a felhasználókhoz. Mivel az EU még mindig a világ egyik legnagyobb piaca, de számos terméket tekintve behozatalra szorul, ezért a gyártás áttelepítése Magyarország számára is nagy lehetőség, amelynek kihasználásához jól kell tudnunk élni a tőkevonzó képességünkkel. A közelmúltban bejelentett beruházások azt mutatják, hogy jó úton vagyunk. Előrelépési lehetőséget abban látok, ha sikerülne még több magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységet, kutatást és fejlesztést hazánkba vonzani.