Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Az érintett mintegy 2400 hazai községből jelenleg csaknem 300-ban nem működik élelmiszerbolt. A szerencsésebb falvakban ugyanakkor nem úgy kell elképzelni a kínálatot, mint egy régi fekete-fehér filmben, ahol foghíjas polcokon egyféle kenyeret választhatunk az üvegpult mögött tárolt párizsihoz. A vidéki kisboltok ugyanis élénken reagálnak a kihívásokra, és a színes árukínálat mellett egyéb piaci szolgáltatásokat is vállalva kényeztetik vásárlóikat.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei, ezerlelkes Tiszasason egyetlen nagyobb, ám igen széles választékú vegyesbolt szolgálja ki a vevőket, míg a szomszédos Bács-Kiskun megyei 1900 fős Szentkirályon több, részben különböző profilú üzlet is jól megfér egymás mellett.

A boltok tulajdonosai egyöntetűen úgy nyilatkoztak a Demokratának, hogy a Covid-járvány nem vetette vissza a forgalmukat. Mindannyian élénken érdeklődnek a vidéki kisboltok fejlesztését célzó pályázati támogatás iránt, mert úgy vélik, hogy a helyieket kiszolgáló és számukra munkahelyet is biztosító vállalkozásaikkal meggyőzően igazolják a vidéki üzletek létjogosultságát.

Egyedi igények

Szentkirály község központjában a Kossuth Lajos utcában működteti saját tulajdonú csemegeboltját Faragóné Vékás Anikó. A tiszakécskei járásközpont Fejedelmi Pékségének termékei mint főprofil mellett a csinos kis üzletben az alapvető élelmiszerektől a háztartási vegyszereken és az állateledelen át a papíráruig sok minden megtalálható. A mintabolt igazi kis közösségi térré nőtte ki magát a helyiek körében, ahová a törzsvásárlók szívesen térnek be friss pékáruért, hiszen biztosak lehetnek benne, hogy az üzletvezető soha nem tesz ki másnapos kenyeret a polcokra.

Korábban írtuk

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Faragóné Vékás Anikó

A szomszédban lakó Szurok Lászlóné Mária szinte mindennap benéz az üzletbe, ahogy mondja, szívesen jár ide, az alkalmazottak mindig nagyon kedvesek.

– Elmúltam nyolcvan, igen-igen fáj már a lábam, de ha elfelejtek valamit, akkor fogom magam, és átszaladok. A három gyerekemből már csak egyetlen lányom él, de ő sem Szentkirályon, és mivel le van százalékolva, nem tud gyakran meglátogatni. Nekem óriási segítség a kisbolt, szoktam is mondani a lányoknak, milyen jó, hogy vagytok!

Faragóné Anikó tulajdonos arról mesél, hogy a húsz kilométerre levő Kecskemét diszkontjaiba átjáró vevői gyakran panaszkodnak a városi nagyáruházak személytelenségére és a termékek sokszor kifogásolható minőségére. Itt, Szentkirályon azonban közvetlen, baráti kapcsolatot ápolnak a vásárlókkal, ami a teljes bizalomra épül. Ahogy Faragóné Anikó mondja, az elmúlt évek során folyamatosan bővítették a választékot, mert a vevők növekvő száma megkövetelte a fejlesztést.

– Az első pillanattól fogva figyelem az igényeket, és igyekszem minél gyorsabban beszerezni azokat az árukat, amikre szükség van. Ugyanakkor az árképzésnél is szem előtt tartom a helyiek anyagi lehetőségeit. Mindenképpen szeretnék indulni a pályázaton. A támogatásból többek között modern szeletelőgépet és nagyobb fagyasztó hűtőt vásárolnánk, szívesen bővítenénk a már meglevő kínálatot hiánypótló konyhai felszerelésekkel, de elkelne egy új polcrendszer is a pékárunak. Gondolkodunk azon, milyen pluszszolgáltatásokat tudnánk még elindítani, telefonkártya-feltöltést például már most is vállalunk.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Holló János

Sokfunkciós élelmiszerbolt

Pár száz méterrel odébb, szintén a község fő utcájáról nyílik Holló János élelmiszerboltja. Az üzlet, amelynek vezetését a szüleitől vette át, összesen 11 embernek nyújt munkalehetőséget. A családi vállalkozás története csaknem harminc évre nyúlik vissza. Hollóék ugyanis akkor alapították a kezdetben 40 négyzetméteres kisboltot, amely mára a jelenlegi helyszínen, száz négyzetméteren üzemel. Holló János elmeséli, hogy a világjárvány őket is sújtja, hiszen a szomszédos telken levő játéktermük és kávézójuk ajtajáról november óta nem tudták levenni a Zárva feliratot. A legnagyobb válságot azonban fennállásuk óta mégsem a Covid-járvány idején, hanem 2008-ban élték át, amikor nagyon sok devizahitelt fizető szentkirályi veszítette el a munkáját, így érezhetően csökkent a bolt vásárlóereje.

– Küzdünk az elemekkel, a vásárlók igényeivel, a környező településeken megjelenő konkurenciával és a multikkal – kezdi beszámolóját az üzletvezető. – Lottóterminált működtetünk, kávét és helyben sütött termékeket is kínálunk. Figyelünk arra, hogy ki tudjuk szolgálni az ételallergiával küzdő vásárlóinkat, ezért glutén-, cukor- és laktózmentes, valamint vegán termékeket is tartunk. Folyamatosan figyeljük a modern trendeket, keressük a kapcsolatot új gyártókkal és beszállítókkal is. Nagyobb léptékű fejlesztésekre már nemigen jut pénz, ezért tartom jó iránynak a vidéki boltoknak kiírt pályázatot.

Majd a távlati terveivel kapcsolatban hozzáteszi, hogy mivel a legnagyobb költségük a termékek hűtéséből származik, napelemek telepítésével szeretnék kompenzálni a magas villanyszámlát. De látnak fantáziát egy postacsomagpont kialakításában, valamint abban is, hogy padokkal bővítsék az üzlet előterét, hiszen amint fogalmaz, egy ideális vidéki bolt legalább annyira találkozó-, mint bevásárlóhely.

– Sokat beszélgetünk arról, hogy a környező városokban működő multinacionális diszkontok magasabb munkabért tudnak ugyan fizetni, de cserébe szigorú munkabeosztást és több műszakos munkaidőt követelnek meg, nem is beszélve az ingázás kényelmetlenségeiről. Mi családbarát módon igyekszünk a lehető legrugalmasabban kezelni a dolgozók egészségi vagy éppen gyermekneveléssel kapcsolatos problémáit.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Horváth Ádám

Tiszasasi büszkeségfal

Lakiteleken és Tiszaugon át a szomszédos megyében levő kisközségbe, a tiszasasi Falunk Kincse Vegyesboltba indulunk. A falu határát átlépve azonnal szembeötlik, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei település lehetőségei szerényebbek, mint a kétszer nagyobb lélekszámú Szentkirályéi. Tiszasas legnagyobb vegyesboltja három állandó munkaerőt foglalkoztat, köztük Bolla Barbarát és testvérét, akik Budapestről költöztek ide nagyszüleik házába.

– Érettségim van, és kitanultam a fodrász-, sminkes-, műkörmösmesterséget is, de biztos állásra vágytam. A kecskeméti Mercedes-gyárban gyorsan találtunk munkát a testvéremmel, autóüléseket készítettünk szalagnál. A monoton állómunkát azonban nagyon nehezen bírtuk. Itt, a boltban sokkal jobb, nem kell utazgatni. Szeretek emberekkel foglalkozni, jóval változatosabb a tevékenységem, ha kell, árut töltök fel, de a pultban is szívesen kiszolgálok.

Horváth Ádám üzletvezető elmeséli, hogy az évtizedek óta zöldségtermesztéssel foglalkozó szüleivel 2019-ben vásárolták meg a településen levő Coop élelmiszerboltot, amely szűkös választékával nem tudta kielégíteni a helyi igényeket. Mint mondja, olyan volt, mintha állandóan leltároznának, egy idő után már be sem jártak az emberek.

– Nagyon hiányzott egy olyan üzlet, ahol a friss és olcsó zöldségtől, a húsárutól a szendvicsen, a higiéniai termékeken és a ruhán át a cipőig szinte mindent be lehet szerezni. Azt ugyanis önkormányzati képviselőként is éreztem, hogy egy falu nem tud valódi perspektívát nyújtani, ha az ittenieknek hetente egy napot városi nagybevásárlással kell tölteniük. Tiszasason sok idős ember lakik, de ahhoz, hogy a falu tovább tudjon élni, kell egy jó bolt, ami vonzó lehet a fiataloknak is. Már dolgozunk azon, hogy napelemekkel zöldítsük a vállalkozást, de szükségünk lenne új áruszállító autóra, hűtőre, raklapemelőre, és lehetőség szerint bővítenénk a raktárhelyiségünket is, ezért biztosan indulunk a pályázaton – sorolja a boltvezető, miközben büszkén mutatja az egykor elhanyagolt üzlet két évvel ezelőtti felújításának fotóit a bejáratnál kifüggesztett emlékfalon.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A falusi élet megmaradásáért

Ha a kisboltfejlesztési törekvések erősíteni tudják a Magyar falu programban kitűzött célokat, akkor szolgálhatják a sikeres pályázatok a faluközösségek előrelépését – nyilatkozta lapunknak Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere, a Magyar Faluszövetség elnöke.

–  Szokott helyi boltban vásárolni?

– Igen, rendszeresen.

–  Attól falu egy falu, hogy boltja van?

– Nem, de ha egy településen korábban már volt ilyen üzlet, és valamilyen oknál fogva megszűnik, az óriási visszaesést jelent az emberek életminőségében, biztonságérzetében. Ugyanez igaz a postára, a gyógyszertárra és az iskolára is.

–  Rögtönzött felmérésünkből az derül ki, hogy a térségben nagy igény van a kisboltok fejlesztését célzó költségvetési támogatásra. Hasonlóak a tapasztalatai?

– Meg tudom erősíteni, hogy élénk az érdeklődés a lehetőség iránt. Azzal a kiegészítéssel, hogy a pályázat jogi kereteit szabályozó kormányrendelet értelmezéséhez és az internetes pályázati felület kitöltéséhez valószínűleg pályázatíró segítségét kell majd igénybe venniük az átlagos felkészültségű falusi kisboltosoknak. Az én olvasatom szerint a korábbiaknál körülményesebb ügymenetnek az lehet az oka, hogy a forráshelyként megjelölt Magyar falu programon keresztül most nem önkormányzatokat vagy civil szervezeteket, hanem vállalkozásokat céloz a támogatás, amit az uniós rendelkezésekkel is összhangba kell hozni.

–  A pályázattal kapcsolatban lehetett olyan kritikus hangokat is hallani, hogy nem feltétlenül közpénzből kellene ezeket a vállalkozásokat támogatni, célszerűbb lenne a helyközi buszjáratokat fejleszteni, hogy a falun élők könnyebben intézhessék ügyes-bajos dolgaikat a közeli városokban. Mit gondol erről?

– Ezt általánosságban nehéz megítélni. A különböző települések adottságai nyilván eltérőek lehetnek, de úgy vélem, hogy a falusi élelmiszer­ellátás megerősítésére irányuló kormányzati szándék helyi közösségeket szolgáló, sikeres tendereket eredményezhet, elvégre nem városi plázák forgalmát akarjuk emelni. A pályázatok körültekintő elbírálása azonban nagyon fontos.

–  Mire gondol?

– Arra, hogy valóban a legrátermettebb jelentkezők jussanak forráshoz, és a pályázat lebonyolítójaként feltüntetett Bethlen Gábor Alapkezelő, illetve a Széchenyi Programiroda munkatársainak sikerüljön kiszűrni például az uzsorakamatra dolgozó boltosokat, akik egy-egy szegényebb térség településén visszaélhetnek monopolhelyzetükkel. Ehhez nem elég iratokat bekérni, le kell utazni a falvakba.

–  Vagyis kizárólag a budapesti irodaasztal mellől nem feltétlenül lehet pontosan ismerni a helyi viszonyokat…

– Ez így van! Azt is fontos hangsúlyozni, hogy egy falusi kisboltnak egészen más a profilja, mint egy városi diszkontnak. Nem véletlenül hangsúlyozza a kormányrendelet, hogy a postai, illetve a gyógyszertári szolgáltatásokat vállaló üzletek előnybe kerülhetnek a pályázatok elbírálásánál.

–  Szentkirályon van ugyan postahivatal és patika is, de az előbbi 16, az utóbbi 15 órakor bezár. Ezen a fronton akár még lehet is keresnivalója a kisboltoknak. Mivel nyerhetnek még?

– Azt remélem, hogy a kisboltok fejlesztése nem vezet majd egyetlen falusi postahivatal vagy patika bezárásához sem, de például valós az igény közösségi terekre is, ahol kötetlenül elbeszélgethetnek a vevők.

–  Polgármesterként hogyan látja, az állami falufejlesztő és családtámogató programok hoztak ide fiatalokat?

– Szentkirály földrajzi elhelyezkedése kimondottan kedvező, tekintve hogy Kecskeméttől húsz, míg Tiszakécske járásközponttól 17 kilométerre vagyunk; ez is magyarázhatja, hogy az elmúlt másfél év alatt soha nem látott ütemben keltek el az építési telkeink. Hamarosan új házhelyek közművesítésébe kezdünk. Az említett kormányzati törekvések hatása tehát nagyon is érezhető a településen. Az általam feldolgozott országos adatok szerint a 2875 jogosult településből csak 59 olyat találtam, amely a nyilvántartások szerint a Magyar falu program egyetlen eddigi pályázatán sem nyert.

–  Mire lenne a legnagyobb szükség a jövőben?

– Összehangolt, nagyobb lélegzetű térségi fejlesztésekre, például olyan önkormányzati tulajdonban levő utak építésére, felújítására, amelyek településeket, sőt megyéket kötnek össze. Reméljük, hogy az aktuális 2021–27-es uniós fejlesztési ciklus keretében lehetőségünk lesz ilyen területeken is sikerélményt szerezni.