„Bajnok leszek!”

A péntek általában a gyerekeknek is a hét legrövidebb munkanapja. Persze nem mindegyiküknek. Kora délután érkezünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) gyönyörűen felújított Ludovika Campusára, amelynek alagsorában már messziről hallani a fegyverek csilingelését. A magyar vívás bölcsőjének számító épület egykor a honvédtisztek kiképzőhelye volt. A XX. század első felében itt szelídültek sporttá a vérverítékes párbajok, és e falak között vált világhírű mesterré a modern magyar kardvívás egyik legmeghatározóbb alakja, Borsody László, akinek olyan sportlegendákat köszönhet a magyar nemzet, mint Berczelly Tibor, Kovács Pál, Piller György, Nagy Ernő vagy Tersztyánszky Ödön olimpiai bajnokok.

A Ludovika tavaly ősszel átadott új vívótermének állandó látogatói koruknál fogva talán még nincsenek tisztában azzal, kiknek a nyomában járnak, az viszont biztos, hogy lelkesedésből ennek ellenére sem mutatnak hiányt. „Futni is fogunk?” – hangzik el a kérdés egyiküktől, és az illető kisgyerek arcáról nem a kétségbeesés, hanem a remény sugárzik. Nem csoda: a szakosztály ifjoncai januárban Siklósi Gergely világbajnoktól vehették át életük első tőrét, tegnap pedig fejvédet is kaptak, aminek fel- és levételét éppen most tanulják. „Fegyveres kezed a combodon, fegyvertelennel fogod a sisakod. Ahogy a tőrrel, úgy a maszkkal is össze kell nőni. Ugyanúgy kell látnod benne, mintha nem lenne rajtad” – okítja a kicsiket Szalai Szonja, azon edzők egyike, akik januárban igazoltak át az NKE-hez az egyik legnagyobb budapesti egyesülettől. A négy mestert követték a tanítványaik is, így közel száz fiatal kezdte meg az új évet a magyar vívósport legújabb, ám egyben legrégebbi bázisán.

– A járvány miatt novembertől januárig online edzéseket tartottunk, ami nehézségek elé állított minket, de hála istennek egy vívó sem morzsolódott le – büszkélkedik Szonja „néni”, aki miután tapsol egy nagyot, a sisakkal a fejükön futó apróságok saját ösztönzésükképp elkiáltják magukat: „Bajnok leszek!” A tizedik körnél persze már csendesedik a társaság, a sípszó elhangzása után pedig kipirult, de vidám tekintetek bújnak elő az arcot takaró fémhálók mögül. A négypástos kisteremben tréningező 22 gyerekből jó páran már tagjai voltak a tavaly indult, 6-7 évesekből álló csemetecsoportnak is, amelynek csakis játékos edzéseket tartottak. Bizonyára ennek köszönhetően alakult ki bennük az a kötődés, amit a koronavírus miatti kényszerhelyzet sem volt képes tönkretenni.

„Ne üljünk le, hanem kössünk be azzal, akivel nem vívtunk még” – hangzik az edzői utasítás a nagyteremben, ahol tíz páston folyik a kemény munka. A nagyobbaknál a szokásos, pénteki körvívás zajlik, aminek a lényege, hogy mindenki mindenkivel megküzdjön. Ezúttal kicsit kevesebben vesznek részt a barátságos összecsapásokban, a csipet csapat nagyobb része ugyanis pihenőt kapott erre a napra, ők most a lelküket tornáztatják a hétvégi versenyekre. A fegyelemre Horváth Mária, az ország egyik legjobb, legelkötelezettebb nevelőedzője ügyel, akiről köztudott, hogy ránézésre is képes megállapítani, melyik az ember domináns keze. Szokásához híven most is mindent dokumentál, ami a küzdőtéren folyik, gyöngybetűkkel veti papírra a gyerekek által bediktált eredményeket. Csalni senki sem próbál: a becsület alapvető tulajdonsága az NKE SE vívópalántáinak, a fiatalok itt úgy szívják magukba az etikett szabályait egészen kicsi kortól, mint a szivacs a vizet. Néhány hét elteltével már a legkisebbekre sem kell rászólni, hogy az asszók előtt kötelező tisztelegni egymásnak, a csörte végén pedig illik kezet fogni az ellenféllel és a zsűrivel is. Az udvariassági szabályok elsajátításához persze elengedhetetlen Mara néni szigora, ami azonban hatalmas adag szeretettel és humorral párosul. „Így fogod majd a randin is összekeverni a csajokat” – mondja szelíd mosollyal az arcán az egyik kisfiúnak, aki véletlenül eltéveszti riválisa nevét.

– Ez a helyiség korábban is tornateremként funkcionált. Rendeztek itt annak idején NB I.-es kosárlabda-mérkőzést is. Emlékszem, TF-es egyetemistaként onnan fentről néztük a meccset. Tavaly alakították át vívóteremmé a helyiséget. Még nagyon új minden, de már most otthon érezzük magukat. A falra nemsokára felkerül a dicsőségtábla, és elkészülnek az egységes melegítők is, amit már mindenki nagyon vár.

Látogatásunk alkalmából tiszteletét teszi a helyszínen a szakosztály fiatal, ám a vívósportban jártas vezetője, Bartóki-Gönczy Balázs, aki egyben az egyetem adjunktusa is. A gyulai férfi Békéscsabán sajátította el a kard-, pontosabban a párbajtőrforgatás tudományát, ám tanulmányai miatt később a fővárosba költözött, ahol a Honvédban folytatta sportolói pályafutását a legendás Kulcsár Győző szárnyai alatt. Az aktív sport után Franciaországban tanult, később pedig tagja lett a Magyar Vívó Szövetség Nemzetközi Bizottságának. A sportág egyik legsikeresebb fővárosi klubja, a Törekvés utánpótlásbázisa az utóbbi években jelentősen megnőtt, ami kényelmetlenséget eredményezett, néhány edző ezért döntött úgy, hogy a tanítványaival együtt új otthont keres. Az egyetem vezetése Bartóki-Gönczy Balázson keresztül tavaly év végén kezdte meg a tárgyalásokat a négy edzőt képviselő korábbi felnőtt válogatott tőrvívóval, Mazzá Lorenzóval, aki jelenleg a junior tőrválogatott keretedzője, illetve az NKE SE vívószakosztályának vezetőedzője is egyben.

– Az NKE-nek kiváló az infrastruktúrája, ez pedig lehetőséget teremtett arra, hogy fejlesszük az egyetemi sportot, különösen azt az ágát, ami az intézmény történelmi hagyományait aktívan ápolja. Nagyjából száz versenyzőnk van, köztük többen a korosztályos válogatott tagjai. Lorenzo tanítványai, Mihályi Andor és Major Mátyás személyében junior-felnőtt kerettagokkal is büszkélkedhetünk, ők a legutóbbi magyar kupán csapatban és egyéniben is dobogóra állhattak – számol be eredményeikről a szakosztályvezető. Hozzáteszi, mivel nem akarták elaprózni az erőforrásaikat, a három fegyvernem közül jelenleg csak kettő képviselteti magát az egyesület repertoárjában, ám a Tiszti Vívóklub keretében lehetőség van kardozni is, köszönhetően Horváth Sz. Tibor mesternek, aki a szakosztály alapítója volt a rendszerváltás után, jelenleg pedig tiszteletbeli, „örökös” vezetője.

– 2021 szeptemberében szeretnénk elindítani egy újabb kezdő csoportot. A létszámnövekedésre megvannak a lehetőségeink, az egyetem vezetése pedig támogat minket ezzel kapcsolatos elképzeléseinkben. Sajnáljuk, hogy az olimpiát elhalasztották, hiszen annak hatására mindig ezernyi kisgyerek keresi fel a vívótermeket, de persze olyan lehetőségekkel, mint amit az egyetem kínál, azt hiszem, enélkül is sokan látogatnak majd el hozzánk a következő hetekben – mondja Mazzá Lorenzo.

Az NKE SE vívószakosztályának óriási előnye a többi egyesülettel szemben, hogy életpályamodellt kínál a fiataloknak: az egyetem mindent megad nekik ahhoz, hogy tanulmányaik mellett professzionális szinten tudjanak sportolni, a sportolás mellett pedig professzionális szinten tudjanak tanulni. Mindezt úgy, hogy az évek során olyan szaktudásra tegyenek szert, amivel az aktív sportkarrier befejezése után képesek lesznek elhelyezkedni saját végzettségüknek megfelelően. A szakosztály három pillérre építkezik. Az első a már említett versenysport. A második az egyetemi vívás. Az intézmény vezetésének feltett szándéka, hogy a jövőben bevezesse a honvéd- és rendőrtisztjelöltek tanrendjébe a sportág alapjait, hivatásrendjük egy fontos kulturális hagyatékát, később pedig lehetőséget adjon számukra, hogy kreditért, akár nagyobb óraszámban is vívjanak. A harmadik pillér a szabadidős vívás, amit továbbra is a Tiszti Vívóklub testesít meg önálló egységként. Akik nem profi sportolók, de szeretnék kipróbálni a fegyverforgatást, azoknak a járvány lecsengése után tanfolyamokat indítanak. Fő cél az is, hogy az NKE SE színeiben sportoló fiatalok olyan közösséget alkossanak, amelyik ismeri a múltját, és táplálkozik is abból. A Ludovika négy új edzője bízik benne, hogy a gyerekek szívesen vesznek majd részt a hagyományápolásban, aminek köszönhetően egyre több ember fejében kötődhet majd össze a magyar nemzet legsikeresebb olimpiai sportágának múltja és jelene.