A holland veterán

Koronavírus ide, politikai botrányok oda, a VVD a rendkívül töredezett holland párt­mezőnyben a szavazatoknak csaknem 22 százalékát söpörte be. Az idei választáson minden korábbinál több, összesen 37 alakulat versengett, közülük 17 szerzett mandátumot a parlament alsóházában. Így, ahogy a holland politikában mindig, most is koalíciós kormányzás várható: ezúttal legalább négy párt összefogása kell a biztonságos kormányzáshoz, a tárgyalások pedig hónapokig is eltarthatnak.

Erősödő közép

A holland politológusok az 54 éves Mark Rutte sikerének egyik okaként a karizmatikus vezetők és pártvezérek hiányát jelölik meg. Emellett a kihívói többsége vagy tapasztalatlan, vagy pedig szalonképtelen az évszázadok során többé-kevésbé zavartalanul fejlődő, kompromisszumokra és konformizmusra épülő holland politikai kultúrában.

A holland viszonylatban szélsőjobboldalinak számító Geert Wilders Szabadságpártja gyengébben teljesített, mint 2017-ben: az eddigi húsz mandátum helyett csak 17 helye lesz a képviselőházban. Ugyanakkor Thierry Baudet 2016-ban alakult Fórum a Demokráciáért (FvD) nevű nemzeti-konzervatív pártja kettőről nyolcra növelte alsóházi helyeinek számát. A holland mércével bárdolatlan és konfrontatív Wildersszel szemben a 36 esztendős, történész végzettségű, franciásan elegáns megjelenésű és retorikailag is kifinomult Baudet a hagyományosan középosztálybeli jobboldali szavazók körében erősítette támogatottságát. Thierry Baudet konzervatív és euroszkeptikus politikusként kezdetektől fogva következetesen ellenzi a képzetlen, nyugati nyelveket nem beszélő bevándorlók beengedését Hollandiába, és többször felszólította a hazájában működő iszlám oktatási intézményeket, hogy kötelezzék el magukat a nyugati értékek mellett. A Fórum a Demokráciáért így nemcsak alternatívája lehet a Wilders-féle Szabadságpártnak, de közép- és hosszú távon át is veheti annak vezető helyét a Rutte pártjától jobbra eső térfélen.

A balközép erők összességében veszítettek támogatottságukból. A Munkáspárt (PvdA) a 2017-eshez hasonló eredményt ért el, ami viszont már akkor is mélypontnak számított. A Zöldek szavazataránya majdnem a felére csökkent (a korábbi 9,1 helyett a voksok 5,1 százalékával), míg a Szocialista Párté (SP) 9,1-ről 6 százalékosra esett vissza. Ennek oka, hogy sem a PvdA, sem a többi baloldali párt nem tudott felmutatni konzekvens gazdasági programot, nincs kellően markáns karakterük, így nehezen találják a helyüket a liberálisok és a jobboldali ellenzék kulturális szembenállásában is.

Járvány, botrányok

Mark Ruttén láthatóan nem fog a járvány. Míg például Angela Merkel és a német kereszténydemokraták népszerűsége megkopott a járványkezelés nehézségei miatt, Rutte pártja megőrizte támogatottságát. Pedig nyugat-európai viszonylatban Hollandiában is lassan haladnak az oltással, a kórházak intenzív osztályai­nak túlterheltsége miatt pedig számos alkalommal kellett betegeket németországi intézményekbe szállítani. Az eleve meglévő feszültséget csak fokozta, hogy a korlátozások miatt az elmúlt hónapokban tiltakozások kezdődtek. Ezek többször erőszakos zavargásokká fajultak, a rendőrség pedig minden esetben határozottan lépett fel. Mindezt azonban társadalmilag legitim módon tettre, hiszen felmérések szerint a hollandok 77 százaléka támogatja a korlátozásokat. Így tehát a járvány gyakorlatilag növelte Mark Rutte népszerűségét.

Ebbe a felfokozott hangulatba robbant be a közelmúlt legnagyobb politikai botránya. Tavaly év végén kiderült ugyanis, hogy a holland adóhatóság az elmúlt évek során több mint 26 ezer családot vádolhatott meg alaptalanul családtámogatási pénzek elcsalásával, sokaktól több ezer eurót követelt vissza kamatostul, megfosztva őket a fellebbezés lehetőségétől. Az ügy leginkább a kettős állampolgárok, azon belül a holland-szurinámiak családjait érintette, akiket a hatóságok szigorúbban figyeltek meg, mint a csak holland állampolgárságúakat. Télen aztán egy vizsgálóbizottság tévesnek mondta ki a szülőkkel szemben indított pénzügyi eljárásokat, és a hivatalos jelentés szerint minisztereknek, köztisztviselőknek, parlamenti képviselőknek és egyes bíráknak is szerepük lehetett a jogfosztó eljárásokban. Mivel a szálak elértek a legfelsőbb szintekig, a négypárti Rutte-kormány január közepén lemondott – ezt akkor a választók harmada érezte szükségesnek –, így a kabinet azóta ügyvivői feladatokat lát el.

Rutte pártja mindent megtett, hogy a nehéz körülmények ellenére is megőrizhesse erejét: az egyébként szabadpiac­párti VVD vállalkozássegítő csomagot fogadtatott el, amivel meg tudta őrizni támogatottságát közép- és felső közép­osztálybeli törzstábora körében, ami mellett jóléti programokkal segítette a járvány miatt rászorulókat. Sikerét a számok is igazolják: a 2020 tavaszán kirobbant járvány miatt a bruttó hazai termék tavaly 4,1 százalékkal csökkent, ami nyugat- és dél-európai mezőnyben mérsékeltnek számít (például Olaszországban közel kilencszázalékos gazdasági visszaesést könyvelhettek el), 2022-re viszont már 1,8 százalékos bővülést jelzett előre Hollandiának az Európai Bizottság. Rutte emellett az átlag holland véleményének hangot adva következetesen képviseli a „fukar négyek” álláspontját, ellenezve, hogy az uniós költségvetésből a lustának tartott déli országokat támogassák.

Mark Rutte az elmúlt években a tőle jobbra álló bevándorlásellenes erők vitorlájából is sikerrel fogta ki a szelet. 2017-ben például levélben arra figyelmeztette a bevándorlókat, hogy „legyenek normálisak, vagy menjenek el” – hozzátéve, hogy azoknak az embereknek, akik Hollandiá­ban keresik a szabadságot, de „elutasítják értékeinket”, távozniuk kell. Amikor pedig az egyik török miniszter, Mevlüt Çavuşoğlu kampányrendezvényt szeretett volna tartani Hollandiában az ottani török közösségnek, Rutte diplomáciai botrányt is vállalva megtiltatta.

Rutte és a magyarok

A több mint tíz éve miniszterelnök Mark Rutte Angela Merkel közeli leköszönésével Orbán Viktor mellett az Európai Unió második nagy veterán politikusa lesz. Aggodalomra ad hát okot, hogy Rutte és a legtöbb holland politikus Magyarország-képét elsősorban a nyugati, azon belül a német liberális sajtó formálja, ami mellett a hazánkról folyó vita számukra a belpolitikai harcok egyik kellékévé vált. Mivel mind Geert Wilders, mind pedig Thierry Baudet jó kapcsolatokat ápol a magyar konzervatív oldallal, és hazánk migrációs politikáját tekintik irányadónak, Mark Rutte gyakorlatilag velük hadakozik, amikor Orbán Viktort támadja.

„Örülök, hogy nem hasonlítok arra az emberre!” – utalt Rutte még novemberben a magyar miniszterelnökre egy Geert Wildersszel folytatott vitája során. Elképzelése szerint ugyanis Magyarországon „korlátozzák a melegek jogait, a sajtószabadságot és a kis pártok választásokon való részvételét”, ami nem lehet irányadó Hollandia számára. Tehát az Európai Unióban zajló vita a magyar jogállamiságról Rutte szemszögéből nem több, mint szalmabábharc, melynek során a liberális média által hazánkról terjesztett tévképzeteket felhasználva ezeket a „madarat tolláról, embert barátjáról” logikával belföldi riválisai ellen fordítja. Ez a jövőre nézve számos súrlódást jelez előre Hollandia és Magyarország között. Optimizmusra az ad okot, hogy igazi hollandként Mark Rutte pragmatikus, kompromisszumkész és nem utolsósorban fukar. Így ha a fontos, értsd: zsebeket érintő ügyekben sikerül megállapodni, akár helyre is állhat a béke a két kormány közt.