Matolcsy György új gazdaságelméletet szorgalmaz
Egy fenntartható magyar felzárkózáshoz biztos gazdaságelméleti alapok kellenek, miközben a korábbi alapok megváltoztak. A korábbi közgazdasági elméletek már nem érvényesek, helyükre egy új, most formálódó elmélet lép. Ez a hosszútávú, fenntartható közgazdaság elmélete – vetette fel a növekedés.hu portálon hétfőn megjelent legújabb írásában Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke.
Egy logikai vázlat stílusában írt értekezésének most közölt első részében a jegybankelnök 18 összefüggést tár fel, amelyek – megfogalmazása szerint – egy új gondolati forradalmat tartalmaznak, a második részben pedig az új közgazdaságot veszi majd célba szintén 18 pontban.
Az anyagi gazdagság alapja egy szellemi forrás, a tudás – bocsátja előre a szerző és az első hat pontban ezt járja körül, megállapítva egyebek közt, hogy átadásával a tudás exponenciálisan bővül és a tehetség és kreativitás döntő erőforrássá válik. Az áttörést a tudás megosztásának új technológiája hozta – teszi hozzá és arra a következtetésre jut, hogy az exponenciálisan bővülő tudás általános bőséget teremt, ami egy ponton természeti és társadalmi korlátokba ütközik és az emberiség elérkezett ehhez a ponthoz.
A következőkben arról ír, hogy a fenntarthatósági fordulat gondolati forradalommal indul, a gondolati forradalom pedig két alapelvre épül: a fenntarthatóságra és az életelvre. „A fenntarthatóság elve az egyensúlyi növekedés elve, képlete az E+N. Az életelv elfogadja, hogy minden gazdasági és társadalmi szerveződés élő, ezért működése a ”legnagyobb hatás„ elvét követi, az élettelen világ ”legkisebb hatás„ elvével szemben”.
A továbbiakban Matolcsy György kifejti egyebek mellett, hogy az új közgazdaság a közérdek – tehát a fenntarthatóság és az élet megbecsülése – elsőbbségére épül.
A hozzáférés esélye a tulajdon elé lép – tér át a következő területre a szerző és arról ír, hogy ma már a tehetség és a kreativitás a szűk keresztmetszet, így minden egyén, család és közösség számára a tulajdonnál fontosabbá válik az élet alapvető javaihoz való hozzáférés, ami nem más, mint az emberiség közös tudása és a tudás bővítését lehetővé tevő eszközök – ezekhez hozzáférve érvényesül a tehetség és a kreativitás.
Majd kitér arra, hogy a fenntarthatóság gondolati forradalma kettős módon is épít a növekvő hozadék elvére. Egyrészt a közérdek mentén tereli a kutatásokat és a beruházásokat a fenntartható technológiai áttörések felé. Másfelől számol azzal, hogy a növekvő hozadék magasabb kockázatokat hoz, különösen a természet/ember és az egyén/közösség kapcsolatok terén. Mindkét módszer erősíti a fenntarthatósági gondolatot, majd a fordulatot – teszi hozzá.
„A tudás exponenciális bővülése nem-lineáris folyamatokat indít be, amelyeket már érzékelünk a természeti károsodások és a társadalmi károk terén. Aszimmetrikus lefutások, több pillangó-hatás, egyre több nem pontosan azonosítható ok-okozati kapcsolat lép fel, ezért a gondolati megújulás sem lineáris, hanem exponenciális és új kreatív lefutásokat hoz” – elmélkedik a szerző. Majd azzal folytatja, hogy korunk gondolati forradalma „küldetéses”, tehát érzelmeket és érzéseket visz a gondolkodási, majd valóságos átalakulásokba, ezzel erősíti és gyorsítja a gondolkodás fordulatait.
A gondolatsor most közölt első felét Matolcsy György azzal zárja, hogy az új jövőképek által irányított felzárkózásokat már csak a fenntarthatósági gondolat köré lehet szervezni. A múlt sikeres példáit érdemes átemelni a jövőbe, azonban azok nem adnak pontos iránytűt, mert a történelem, benne a gazdaság törvényei döntő pontokon megváltoztak. Azokat érdemes követni, akik már a jövőből hozzák előre a működésüket és már korunk gondolati forradalmára, ezen belül a fenntartható közgazdaság törvényeire építik működésüket.
Ezúttal is idézettel zárja közlendőjét az MNB elnöke. Einstein üzenete világos: „Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett” – írta.