Szelíd emberség

Rakovszky Zsuzsa Fortepan című verseskötete 2016-ban nagyon is megérdemelten nyerte el a Libri irodalmi díjat, és bár a tavaly decemberben, az Osiris Literatura sorozat nyitó műveként megjelent Boldog vég már novellákat tartalmaz, a hangulati hasonlóság tagadhatatlan a két mű között: az alaphangot mindkettőben a Rakovszky-féle „körfolyosós” világ, múlt és jelen kergetőzése adja.

A hét elbeszélést is ez a fajta erős hangulati egyezőség köti össze. A többségében meghatározatlan helyszíneken különböző korú és társadalmi státusú emberek jönnek-mennek, és teszik mindezt annyira hétköznapi módon, hogy mind a fő-, mind a mellékszereplőkkel pillanatok alatt azonosulni tud az olvasó, függetlenül attól, a valóságban egyetértene-e a viselkedésükkel. Hangulatilag különösen erős a kötetkezdő Piroska, és nemcsak azért, mert igen pontos képet ad a Rákosi-korszak hétköznapjairól, hanem mert a napjainkban játszódó kerettörténet révén túlmutat önmagán: hogyan határozza meg a múlt a jelent, kiradírozhatjuk-e magunkból a szembenézés révén a nyomasztó emlékeket? Vagy akár megbékélhetünk-e a szépekkel is, ahogyan azt a címadó Boldog végben egy fiát egyedül felnevelő, majd annak disszidálása után magára maradó anya „gyászfeldolgozása” révén végigkövethetjük a tragikus, mégis csodálatosan szívmelengető végkifejletig.

Rakovszky Zsuzsa lírával átszőtt, megértően szelíd embersége, mély emberismerete átsüt a kötet minden során – a korábbiakkal együtt már-már kötelező olvasmány.