A járványkrízis tanulságai

– A vírus nemcsak az embereket pusztította, afféle katalizátorként megmutatott olyan összefüggéseket és ellentmondásokat, amelyekre korábban csak kevesen gondoltak.

– Én azt vallom, hogy minden rosszban van valami jó. Az a helyzet, hogy a világ évtizedek óta tele kibeszéletlen problémákkal, amelyek különösen az utóbbi öt évben tovább szaporodtak. Ezek korábban búvópatakként hol felbukkantak, hol eltűntek, most a felszínre kerültek. Újra kellett gondolni például a „művelt” nyugaton is, mit jelent járvány idején a migráció. 2015-ben a legdörzsöltebb gondolkodók sem sejtették, milyen kiválóan elő volt készítve az egész bevándoroltatás. Mert nemcsak a már korábban érzékenyítettek, vagyis agymosottak fogadták a migránsokat ujjongással. Az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ vagy az Európai Unió is egy emberként álltak a migráció mellé. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy e szervezetek gyönyörűen be voltak hálózva. Azt persze tudtuk, hogy ezekbe is beépítettek olyan figurákat, akiket bármilyen cél érdekében mozgósítani lehet. De arról keveseknek volt ismeretük, milyen sűrűre szőtték ezt a hálózatot megvásárolható, megfélemlített vagy éppen különböző bűnöket takargató, ezért zsarolható emberekből.

– A politika minden időben élt a beépített ügynökök szolgálataival.

– No igen. Nincs olyan hatalom, amelynek ne volna ilyesmire szüksége ahhoz, hogy kifürkéssze, mire készülnek az ellenfelei. De vannak olyan hatalmak is, amelyek népellenes dolgokra szövetkeznek. Azoknak sok ilyen beépített emberre van szükségük. Csak éppen a jelenlegi helyzetben jobban látszik, mit csinálnak. Egyébként az ősi magyar harcmodornak is része volt az alapos felderítés. Szerencsére a mai magyar vezetés krémjének és személy szerint a miniszterelnöknek is megvannak azok a képességei, amelyek révén képes időben átlátni a folyamatokat, hatástalanítani a várhatóan bekövetkező veszélyes eseményeket, és megtenni a baj elkerüléséhez szükséges lépéseket.

– Ebbe a sorba tartozik az is, hogy idejében rendeltünk orosz és kínai vakcinát?

– Pontosan. Ugye őrült verseny volt a világban, ki fogja először megtalálni a vírus ellenszerét. Persze hogy az oroszok készültek el először. Hiszen a szovjet birodalom egyben tartásának, üzemeltetésének és megvédésének egyik kulcskérdése volt, el tudja-e hárítani azokat a járványokat, amelyek időről időre felütik a fejüket. Azok a vakcinagyárak, amelyeket Jelcin nem adott el nemzetközi brigádoknak, még ma is működnek. Megvan a szükséges tudás, tapasztalat és kapacitás ahhoz, hogy gyorsan találjanak megoldást az ilyen helyzetekre. Ráadásul Orbán Viktor is tudja, hogy évtizedeken át főként a Szovjetunióból származó vakcinákkal oltottak bennünket. Kína egészen más kérdés. A kínai gyógyászat ötezer éve a betegségek megelőzéséről szól. Most sem variáltak sokat, a régi kaptafára gyorsan kifejlesztették a saját oltóanyagukat. Ráadásul nem is vagyunk velük rosszban, le kellett csapni a tőlük beszerezhető vakcinákra is. Az pedig tiszta haszon, ha jön szérum Nyugatról is a tavaly őszi gyanús jelek ellenére.

– Valóban hamar kiderült, hogy az uniós vakcinabeszerzés óriási kudarc. Ma már azt is tudjuk, hogy az oltóanyag lakosság­arányos szétosztása is zátonyra futott.

– Nem volt az bolondság, hogy az uniós tagországok közösen tárgyaljanak a gyártókkal. Csak éppen a tárgyalóbiztosok elfelejtették mondani a gyógyszergyáraknak, hogy azért adjuk a pénzt a fejlesztésre és a kapacitások kiépítésére, hogy először bennünket szolgáljatok ki. Ami történt, az nem a kereskedelmi szabályok megsértése, hanem egyszerű csalás, korrupció. De egyértelművé vált, hogy a járványhelyzetet csakis nemzeti alapon lehet elfogadhatóan rendezni. Magyarország és az unión kívüli Szerbia megállapodott Oroszországgal és Kínával, és mindkét országban szépen halad az oltás.

– De közben egyfolytában gyaláznak bennünket, amiért úgymond nem vagyunk szolidárisak a többi tagországgal.

– Vannak ócska próbálkozások az unió és a hazai ellenzék részéről is, de ezek teljesen ellentmondanak a tényeknek. Most legújabban az AstraZenecát érik támadások, mert kiderült, hogy nemcsak a szerb elnök, Aleksandar Vučić és Orbán Viktor, hanem a brit miniszterelnök, Boris Johnson is hazafi, aki a népe érdekében dolgozik. Most persze felmerül a kérdés, kiben bízhatunk ilyen körülmények között? Az unióban nyilván nem, de a művelt nyugat országaiban sem. Vagyis ebben a kérdésben szintén tisztán lehet látni ma már.

– De meddig tartható fenn egy olyan államszövetség, amelynek tagországai az első tétre menő helyzetben átverik egymást, az uniós vezetők pedig arra törekszenek, hogy az egész világot becsapják? Miközben azokat ostorozzák, akik nem hajlandók belemenni a játszmáikba.

– Azt kérdezi, hogy ki kell-e lépni az unióból? Dehogy kell kilépni! Lépjen ki az unió belőlünk, ha akar. Egyelőre az uniós tagságnak több az előnye, mint a hátránya. Ki kell hozni a helyzetből, amit lehet. Mondjuk ez a jogállamisági hercehurca eléggé zavaró. Azt akarják elfogadtatni velünk, hogy amit Brüsszelben öt-hat ember a sötét szobákban kiagyal, azt mi iktassuk be a saját jogrendünkbe. Szerintük ez a jogállamiság és a demokrácia. Szerintem meg ez azt jelenti, hogy el akarják venni tőlünk a jogot, hogy saját jogszabályokat alkossunk, vagyis megvonnák a szuverenitáshoz való jogunkat. Ehhez gyártják futószalagon az olyan veszedelmes ötleteket, mint a migránsok letelepítése, a genderőrület vagy az egyneműek házassága. Mert le akarnak rombolni mindent, ami az ember identitását alkotja. Nyugaton erre van fogadókészség. De bennünket és a kommunista diktatúrákat átélő népeket ezzel a maszlaggal már nem lehet megetetni.

– De nagyon törekszenek rá.

– Csak az a kérdés, van-e hozzá erejük, hogy víz alá nyomjanak bennünket. Szerintem ehhez túlságosan rossz bőrben van most Európa és Amerika is.

– A katasztrofális eladósodásra és a gazdasági visszaesésre gondol?

– Az biztos, hogy most egyetlen tagországot sem vennének fel az unióba, ha bárki komolyan gondolná a maastrichti kritériumokat. A tavalyi adatokra ugyan még várni kell, de az látszik, hogy Spanyolország, Olaszország, Belgium már túllépte a GDP-hez mért százszázalékos hiányt. A görögök persze már jóval 200 fölött vannak, az angolok is ostromolják a százat. A németek és az osztrákok 60 százalék fölött járnak. A gazdasági visszaesés mértékét jelző mutatók szintén tanulságosak. Azt kell mondjam, hogy az eurózónában lévő országok bukták a legtöbbet. A zónán kívüli országok, mint például Dánia, Svédország már jobb helyzetben vannak, a V4-ek pedig egészen klasszak, legjobban a lengyelek teljesítettek a 2,5 százalékos visszaeséssel. De nekünk sincs szégyenkeznivalónk az öt százalék körüli mínusszal. Az egésznek a nyertesei a németek lettek a maguk 4,9 százalékos adatával. Megint bebizonyosodott, hogy az euró nem más, mint német birodalmi márka.

– Nem vitatja senki, hogy az öt százalék körüli gazdasági visszaesésünket nem tekinthetjük katasztrofálisnak. Ám a kormánynak sok támadást kell elviselnie az ellenzék részéről, amiért 80 százalékra ugrott az államadósság.

– Érdemes árnyalni a dolgokat. Az az adósság rossz, amit külföldi aktoroktól, devizában veszünk fel. Ilyenkor nincs befolyásunk sem a kamatok alakulására, sem az árfolyamváltozásokra. Vagyis két madzagon is tudnak rángatni bennünket. A Matolcsy György vezette jegybank azonban bevonta az adósságfinanszírozásba a hazai szereplőket, intézményeket, bankokat, sőt a háztartásokat is. Így lassan képesek voltunk visszavásárolni a baloldal által kibocsátott nagy hozamú, devizaalapú kötvényeket. Legutóbb tavaly év végén vásároltunk vissza egy idén lejáró drága csomagot. Mára eljutottunk odáig, hogy zömmel hazai forrásból tudjuk finanszírozni az államháztartást. Egy kevés kölcsön érkezik ugyan külföldről is, de legalább forintban. Így a pénzügyeinket is úgy tudtuk alakítani, hogy e téren se sérüljön a szuverenitásunk.

– A járvány nagy tanulsága volt az is, hogy a mostanihoz hasonló krízishelyzetben nem működnek a globális ellátóláncok.

– Hát igen, ha megérkezik a kamion az alapanyagokkal vagy az alkatrészekkel, akkor megy a bolt, ha nem, akkor le lehet húzni a redőnyt. Sok cég azért bukott most nagyot, mert leállt az áruszállítás, nem volt mit feldolgozni vagy összerakni. Azt azonban tudni kell, hogy a hosszú ellátási lánc ma már nem azt jelenti, hogy mindent ott állítanak elő, ahol a leghatékonyabban tehetik. Azért utaztatják az árut, mert minden határátlépésnél le lehet csípni valamennyit a haszonból. Most arra törekszenek a világcégek is, hogy lerövidüljön ez a lánc, vagyis a lehető legközelebb legyenek a beszállítóik. Magyarország ebből a szempontból vonzó, hiszen az utóbbi tíz évben rendkívül sokat fejlődött az infrastruktúra, ráadásul a befektetési környezet is kedvező. Ennek köszönhetjük, hogy a világméretű recesszió ellenére nálunk megnőtt az új beruházások száma.

– Ha jól értem, gazdasági szempontból nincs különösebb okunk az aggodalomra. Ám a nemzetközi politikai térben is markáns változások kezdődtek. Ennek egyik számunkra fontos stációja, hogy a Fidesz kilépett az EPP parlamenti frakciójából, majd a pártból is. A külföldi médiában azt találgatják a szakértők, hogy az új helyzetben képesek lesznek-e a konzervatív frakciók valamiféle közös fellépésre.

– Azért azt szögezzük le, hogy az Európai Parlament nem egyenlő Európával, csak egy Soros-kreatúra. Ennek ellenére ott is vannak épeszű csoportok, amelyek kiállnak a nemzetállamok szuverenitása mellett, ellenszegülnek a genderőrületnek, a tömeges bevándoroltatásnak, végső soron a birodalmi Európa megteremtésének. Találhatunk szövetségeseket a tagországok miniszterelnökeiből álló Európai Tanácsban is. És ne felejtkezzünk el arról se, hogy Magyarországnak és Lengyelországnak egyre komolyabb a befolyása az uniós folyamatokra. Ez nyilván a globalistáknak nem tetszik, ütnek-vágnak bennünket, és igyekeznek megakadályozni a konzervatív oldal megerősödését. De mindenképpen ki kell tartanunk, küzdenünk kell.

– Mi lesz, ha a végül kudarcot vallanak a törekvések a konzervatív térfél megerősítésére?

– A válasz egyszerű: akkor széthullik az unió, és Európa elveszíti az esélyét is annak, hogy egyáltalán hozzászólhasson a világban zajló nagy átalakuláshoz.