Magyarország példát mutat

– Alig három hónappal az olimpia rajtja előtt emelkedésnek indult a japán koronavírus-fertőzöttek száma. Nagy nyomás nehezedik most a játékok szervezőbizottságára, hiszen a társadalom közel háromnegyede ellenzi a rendezvény megtartását. Számíthatunk kellemetlen meglepetésre a következő hetekben?

– Ha lenne rá ok, hogy töröljék az eseményt, már megtették volna. Gondoljunk csak bele: egy évvel ezelőtt ilyenkor már tudtuk, hogy elhalasztják az olimpiát. Nekem nincsenek kétségeim, biztosra veszem, hogy megtartják, csupán a részleteket illetően nem tiszta még minden. Az már biztos, hogy külföldi szurkolók nem vehetnek részt a versenyeken, és az akkreditált vendégek számát is korlátozzák, de hogy például helyiek lesznek-e a lelátókon, azt még mindig nem tudni. Persze ez magyar szempontból nem is annyira lényeges, hiszen mi általában televízión nézzük a játékokat.

– Ön ott lesz Tokióban?

– Valószínűleg igen, de úgy tűnik, a szigorú óvintézkedések miatt ezúttal csak távolról követhetem az eseményeket. Nagy szívfájdalmam, hogy nem lehetek a versenyzők közelében, ugyanakkor azt gondolom, most nem szabad elégedetlenkedni; örülni kell, hogy a sportolók ott lesznek Tokióban.

– Ennyi idő távlatából hogy látja, szerencsés döntés volt a halasztás, vagy jobb lett volna eltörölni a rendezvényt?

– Óriási csapás lett volna mind a világgazdaságra, mind a sporttársadalomra, ha törlik az eseményt. Egy nyolcéves felkészülés hatalmas megterhelést jelentett volna a versenyzőknek. Ha visszatekintünk a múltba, láthatjuk, hogy sportolóink csaknem 90 százaléka a pályafutása során mindössze egy olimpián vett részt, a törlés következtében többen is elestek volna ettől a páratlan lehetőségtől.

– Itthon készült egy közvélemény-kutatás, amin a megkérdezettek több mint 40 százaléka azt mondta, kifejezetten kockázatosnak tart egy ekkora sport­eseményt a jelenlegi helyzetben. Mennyire jogos az aggodalmuk?

– Magyarország az elmúlt években kiemelkedően sok nemzetközi sportesemény­nek volt a házigazdája, a tavalyra tervezett 150 rendezvény több mint felét azonban a pandémia miatt el kellett halasztanunk. Szerencsére hamar sikerült kidolgoznunk a buborékrendszert, aminek profi alkalmazása példaértékű volt minden nemzet számára. Még Japánból is érkeztek ide, hogy tanulmányozzák, hogyan lehet minimálisra csökkenteni az egészségi kockázatot egy-egy bajnokságon. A nemzetközi sportszövetségek az orvosszakma és a szövetségek javaslatai alapján azóta szigorú protokollt dolgoztak ki, amit az olimpián is be kell majd tartani. Ha mindenki alkalmazkodik ezekhez az előírásokhoz, minimálisra csökkenthető a megbetegedések kockázata, és nemcsak az olimpián részt vevők, hanem a japán lakosság is maximális biztonságban lesz.

– Hogy áll a magyar olimpikonok oltási programja?

– A kvótával rendelkezők többsége megkapta már mindkét vakcinát. Akik nem, azok jelenleg külföldön tartózkodnak, vagy a közelmúltban estek át a vírusfertőzésen, emiatt nem kerültek még sorra.

– Volt, aki nem kért oltást?

– A biztos utazók között tudtommal nincs ilyen. Mindenki nagyon örült a lehetőségnek, éltek is vele. A felkészülés utolsó időszakában senki sem engedheti meg magának, hogy szünetet tartson, márpedig fertőződés esetén a sportolókra ugyanúgy vonatkoznak a karanténnal kapcsolatos szabályok, mint bárki másra.

– Japánban még egyetlen sportoló sem kapott védőoltást, a lakosság ugyanis hallani sem akart róla, hogy előrevegyék őket a sorban. Hogyhogy itthon nem lett konfliktus ugyanebből?

– A magyar átoltottsági arány messze meghaladja az európai uniós átlagot, és világszinten is kiemelkedő helyet foglalunk el, köszönhetően a sikeres vakcinabeszerzéseknek. Sportolóink nem vették el a vakcinát senki elől. De biztosan szerepe van ebben annak is, hogy a magyar igazi sportnemzet, amelyik hősként tekint az olimpikonjaira. Nemcsak akkor állunk melléjük, amikor sikereket érnek el, hanem akkor is, amikor nehéz helyzetbe kerülnek. A magyar társadalom tisztában van vele, milyen rögös, lemondásokkal teli út vezet egy olimpiára, ezért maximálisan támogatja az élsportolókat. Tokióban az eredményesség nagyban függ majd attól, hogy ki milyen körülmények között tudott készülni a játékokra, ebből a szempontból pedig mi, magyarok, jó esélyekkel indulunk.

– Mennyire viselte meg az elmúlt egy év a magyar sportot?

– Éppen egy évvel ezelőtt robbant be a koronavírus-járvány Magyarországon, ám a gyors reakcióknak, a megfelelő védelmi intézkedéseknek köszönhetően a hazai sportvilágban szinte alig állt meg az élet. Gyorsan megteremtettük az újrainduláshoz szükséges feltételeket, így az igazolt sportolók hamar folytathatták a munkát. Európában ugyanakkor keveseknek adatott meg ugyanez, aminek biztosan lesz következménye.

– Miféle?

– Előfordulhat, hogy generációs űr keletkezik majd, hiszen a gyerekeknek több mint egy éve nincs rá lehetőségük, hogy sportágat válasszanak. Márpedig vannak olyan sportok, amelyek kifejezetten igénylik a korai mozgásfejlesztést, ilyen például az úszás is, amelynek alapjait már 6-7 éves korban el kell sajátítani. Lesz tehát feladata a magyar sportvezetésnek a pandémiát követően, ha azt szeretné, hogy az érintett korosztály ne tűnjön el.

– A szabadidősportra befolyással van a járvány?

– Hogyne! Habár egyes kutatások szerint a magyar ember átlagosan öt kilót hízott a járvány kirobbanása óta, az is igaz, hogy soha nem volt még itthon olyan népszerű a testmozgás, mint napjainkban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy több sportszer, köztük a kerékpár is szinte hiánycikk lett az országban. Bár évek óta hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos a mozgás az egészségmegőrzés szempontjából, a pandémia fokozottan ráirányította a figyelmet a sport pozitív élettani hatásaira. Már tanulmányok is bizonyítják, hogy akinek jó az állóképessége, sokkal könnyebben szabadul meg a betegségtől. A szabadtéren való sportolást éppen emiatt már a járvány kezdetekor sem tiltották, a magyarok pedig folyamatosan keresték is a lehetőségeket, hogy aktívabban élhessenek. A kormánynak kiemelkedően fontos, hogy fitt nemzet legyünk, ezért az infrastrukturális fejlesztések az elmúlt egy évben sem álltak le, számos multifunkcionális sportlétesítményt adtunk át az országban, amelyeknek többségét nemcsak igazolt sportolók használhatják, hanem bárki, aki XXI. századi körülmények között szeretne edzeni.

– A sport digitalizációja hogyan sikerült?

– Szinte valamennyi klub élt a technika adta lehetőségekkel; rengeteg edző komoly munkát fektetett abba, hogy olyan edzésprogramot dolgozzon ki, amit a tanítványai virtuálisan is követni tudnak. De nem csak az élsportban figyelhető meg ez a folyamat: a szabadidősport szereplői is kihasználták az online teret. Ilyen értelemben tehát szerencsére van pozitív hatása is a koronajárványnak, hiszen óriási és jövőbe mutató fejlődésen megy keresztül ez a terület.

– Ha már itt tartunk, mikor vehetünk részt újra szabadidős sportrendezvényeken?

– Megvan a forgatókönyv, hogy az átoltottság növekedése során mikor milyen enyhítésekre számíthatunk. Úgy látom, ha nem csökken az oltási hajlandóság, júniusban már lehet rendezvényeket tartani.

– Önt elérte a Covid?

– Nem tudok róla, hogy elkaptam volna a fertőzést. A férjem ugyanakkor átesett a betegségen, szerencsére tünetmentesen. Neki nehéz is lett volna megúszni, hiszen főorvosként dolgozik egy kórházban. Közvetlen közelről láthattam, hogy milyen komoly ez a betegség, ugyanakkor azt is megtapasztalhattam, hogy a mozgásban gazdag életmód mekkora segítséget nyújt a leküzdésében. Most már mindkettőnknek megvannak az oltásai, úgyhogy biztonságban vagyunk.