A hindu nacionalizmus esete a Coviddal

A hatékony járványkezelés és a hozzá szükséges fegyelem megkövetelése még egy olyan túlzsúfolt, kívülről nézve kao­tikus országban sem lehetetlen, mint amilyen India. 1897-ben a brit hatóságok által bevezetett „járványos betegségekről szóló törvény” drákói szigorával hamar megállította a bubópestis terjedését Mumbai (akkor Bombay) városában. Aligha véletlen, hogy a törvény máig érvényben maradt, és a XXI. században is iránymutatóul szolgált a sertésinfluenza, a malária, a kolera kitörésekor vagy legutóbb a koronavírus első hulláma idején. Amikor a kór tavaly év elején felütötte a fejét, Narendra Modi miniszterelnök általános lezárást és kötelező maszkviselést rendelt el. Mindezt pedig, mint az interneten terjedő videók mutatták, melyeken rendőrök bottal ütnek maszkot nem vagy szabálytalanul viselő járókelőket, be is tartatták a hatóságok.

A védekezés jól sikerült, a szeptemberben tetőző első hullám meglepően kevés áldozatot szedett. Januárban így Modi elnök győzelmet hirdetett a Covid felett, és bejelentette, hogy az indiai gyógyszeripar az egész emberiség megmentésére készül a vakcinák exportjának növelésével. A számok azt mutatták, hogy a járvány valóban lecsengett: március elején a hatóságok napi mindössze 13 ezer esetet regisztráltak, ami az 1,4 milliárdos országban, mondhatni, csepp a tengerben.

A kormány a lovak közé dobta a gyeplőt. A maszkviselést felmondták, Modi pártja, az idén öt államban választásokra készülő Bháratíja Dzsanatá Párt (angolos betűszóval BJP) százezreket megmozgató kampányrendezvényeket hirdetett, és vallástudók javaslatára egy évvel előre hozták az egyébként jövőre esedékes, egy hónapon át tartó Kumbh mela fesztivált, mely során harmincmillió zarándok zsúfolódott össze egy Gangesz-parti kisvárosban, majd tért haza az ország legkülönbözőbb pontjaira.

Április közepén aztán az addig lapos görbe egy hét leforgása alatt szinte függőlegessé változott, a napi fertőzöttek száma átlépte a 300 ezret, a halálozásoké pedig a háromezret. De egészségügyi szakemberek szerint a korábbi tapasztalatokból kiindulva a tényleges esetszám ennek akár tízszerese is lehet. Egy decemberi országos reprezentatív teszt során ugyanis a vizsgáltak 21 százalékának szervezetében mutattak ki ellenanyagot, miközben a kormány adatai szerint csupán egy százalék esett át a fertőzésen. Hasonlóan radikális eltérést találtak a számokban azok az újságírók is, akik április végén a kórházak statisztikáit és temetkezések számait vetették össze a hivatalos adatokkal. Gudzsarát állam Vadodara városában például hét halottat jegyeztek az államilag vezetett nyilvántartásban, miközben a kórházak és temetők háromszáz áldozatról beszéltek. A kórházi ellátás napok alatt összeomlott, és a hamvasztók sem bírták a tempót.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Narendra Modi és kormánya elvesztegetett egy teljes évet, amit a felkészülésre fordíthatott volna. Miközben az ország magánkézben lévő gyógyszergyárai, köztük az AstraZeneca előállítására is jogosult Serum Institute of India 65 millió adag oltóanyagot exportált, addig a kormány hanyagsága miatt az indiaiaknak csupán csak 1,3 százaléka vette fel az oltást, a raktárkészletek pedig legföljebb csak további 3 százaléknak elegendőek. A jelenlegi kapacitásokkal napi 3 millió embert tudnak beoltani, amivel 2022 végére érik el a nyájimmunitást.

Az összeomlás egyben Narendra Modi hindu nacionalizmusának a kudarca is. A 2014-ben hatalomra kerülő kormányfő ugyanis az egészségügy modernizálása helyett a hagyományos népi gyógyászatokat és a jógát népszerűsítette, ami pedig ennél is extrémebb: a tavalyi első hullám alatt az állami televízióban pártjához kötődő hangadók a tehénvizelet fogyasztását javasolták a betegség ellen. Az intézkedéseket bíráló újságírók közül többet letartóztattak.

A problémák gyökerei ugyanakkor mélyebbre vezetnek. India 1947-es függetlenségét követően nem jött létre hatékony állami, illetve tagállami egészségügyi rendszer, így az 1990-es években a kormány a privát szférára bízta a kiépítését. Ma az egészségügy 74, a kórházi ágyaknak pedig 40 százalékát magánvállalatok tartják a kezükben, 250 millió egyébként is rossz körülmények között élő szegénynek így egyáltalán nincs hozzáférése egészségügyi ellátáshoz. Az állapotokat jól mutatja, hogy az ország egyik legnagyobb lélekszámú államában, a 126 milliós Mahárástrában összesen 450 lélegeztetőgép és 502 sürgősségi ágy állt rendelkezésre a második hullám kirobbanásakor. Ráadásul mivel az országot északról a Himalája hegység szegélyezi, Delhiből és más zsúfolt városokból a szél nem tudja kisöpörni a szmogot, ezért ma Indiában jegyzik a világ krónikus légzőszervi megbetegedéseinek a harmadát, mely állapot a Covid lefolyását is súlyosabbá teszi.

Az indiai tragédia aligha áll meg a határokon. A helyi gyártók 92 fejlődő országot láttak volna el olcsó AstraZeneca vakcinával, amelyek most a Narendra Modi által meghirdetett exporttilalom miatt egyelőre oltóanyag nélkül maradnak. Ráadásul már több mint tíz államban, köztük az Egyesült Királyságban is kimutatták az Indiában pusztító B.1.617 kódnevű variánst, mely az eddig ismert változatoknál ellenállóbb a jelenlegi vakcinákkal szemben. És lehet, hogy itt még nincs vége, hiszen a zsúfoltság és az indiai életkörülmények kitűnő táptalajt jelentenek az újabb mutációk kialakulásához is.

Újdelhi, 2021. április 27. Az új koronavírus okozta Covid-19 betegeit ápolják egy újdelhi kórház mellett kialakított szükségkórházban 2021. április 27-én. Az új koronavírussal fertőzöttek száma emelkedik Indiában, és emiatt egyre nagyobb hiány mutatkozik kórházi ágyakban és oxigénben.

Újdelhi, 2021. április 29. Az új koronavírus előidézte betegségben elhunyt elégetésére készülnek hozzátartozói egy újdelhi hamvasztóhelyen 2021. április 29-én. Indiában napról napra több koronavírussal fertőződött beteget vesznek jegyzékbe, a napi új betegek száma itt a legmagasabb a világon.

Beindult az oltási program

1 2 3 / 3