A kínai is ember
„Hát sohasem adod fel?”, fordult Fülöp atya Luigi Magni filmjében (Legyetek jók, ha tudtok) a legutoljára egy szobrászművész képében megjelenő Sátánhoz.Ez a jelenet jutott eszembe, mikor újra megnyílt a Bodies 2.0 című, preparált emberi testeket bemutató kiállítás a Bálnában. A tárlat 2008 és 2018 után tavaly ősszel immár harmadszor érkezett Magyarországra, ami jelzi, hogy mindkét alkalommal szép hasznot hozott gazdáinak. Az első kiállítás (VAM Design Center) honlapján még olvasható volt, hogy az itt bemutatott emberi testek nem politikai okból kivégzett kínaiak tetemei, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy egészségesnek látszó, feltehetően nem természetes halállal meghalt fiatal emberek preparátumai láthatók. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy egészséges ember besétál egy kórházba, majd kéri, hogy öljék már meg, mert minden vágya, hogy preparálva mutogassák maradványait, műanyaggal pótolva a belőlük kivont vizet és a lipideket (a kiállítás honlapja szerint). Feltehetően politikai vagy köztörvényes okból halálra ítélt emberek testeit és testrészeit láthatjuk, nincs kétségem, hogy a szerencsétlenek írásbeli hozzájárulásával teszik, amit vélhetően családjuknak juttatott anyagiak fejében kaptak. Jogi szempontból biztos minden rendben, erkölcsi szempontból semmi.
Az egyházak hallgatnak, a civil szervezetek hallgatnak, az emberi jogokra oly kényes emberek hallgatnak, a pénzcsináló szekér halad és még a kutya sem ugat. Egy védett madár lelövése bűncselekmény, súlyosbító körülmény, ha valaki nem tudatlanságból, hanem preparálási céllal teszi. Az „internet népe” azonnal támadásba lendül, ha ilyesmiről hall, de úgy látszik, kínai emberek preparálása nem éri el ingerküszöbüket. Manapság egyre gyakoribb, hogy egy oktalan állat több figyelmet kap, mint egy ember. O tempora, o mores!
Nincs kifogásom meghalt emberek testének vagy testrészeinek orvostanhallgatók részére vagy tudományos célra történő preparálása ellen, de ezeknek cirkuszi látványosságként mutogatását visszataszítónak tartom. Egykor az emberek (már aki) szívesen fizettek azért, hogy nyilvános kivégzéseket, testi hibával született embereket (például a szőnyi sziámi ikrek) láthassanak, ma tolonganak, hogy bejussanak a Bodies 2.0 tárlatra. Nem látok különbséget.
Minden kultúra megadja a tiszteletet halottainak. Erkölcsi kötelesség volt az ellenséget is tisztességgel eltemetni, ahogy Hadim Ali budai pasa tette Szondy Györggyel, vagy az ostromló keresztények Abdurrahman Abdi Arnauttal, az utolsó budai pasával. „Hős ellenfél volt, békesség vele” olvasható sírján.
Véleményem szerint a Bodies 2.0 – hasonlóan az előző két bemutatóhoz – tudományos lepellel álcázott hullagyalázás, az emberi méltóság megcsúfolása. A kiállításról Mengele doktornak a „tudomány érdekében elkövetett buzgó erőfeszítései” jutottak eszembe. A látogatók egyetlen mentsége, hogy nem tudják, mit cselekszenek, kiket is támogatnak, mikor leperkálják a borsos belépődíjat.
A kiállítás plakátján öles betűkkel olvasható: „Fedezd fel az emberi test eddig nem látott rejtelmeit!” Nem vágyom ilyen babérokra, maradok a magam szerény világában, ahol a kínai is ember.