Kiégő izzók
A magyar író Trianonba hal bele – idézte Kosztolányi Dezsőt a rá emlékező nekrológjában Márai Sándor. Ezt az elbeszélhetetlen történelmi traumát Kosztolányi mégis megpróbálta kiírni magából Édes Anna című regényében. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) most e művön keresztül idézi fel a száz évvel ezelőtti korszakot: az Édes Anna / Kosztolányi-kiállítás ez év végéig látogatható.
„Circumdederunt me gemitus mortis: Dolores inferni circumdederunt me”, azaz „Körülvettek engem a halál fájdalmai: a pokolbeli kínok körülvettek engem”. Ezzel a latin nyelvű, katolikus gyászszertartást idéző mottóval kezdődik Kosztolányi Dezső legismertebb regénye, az Édes Anna. A szokatlan, látszólag oda nem illő felütés értetlenkedést váltott ki a korabeli olvasókból, így az író édesapjából is, aki levélben várt rá magyarázatot fiától, mi célból tette „az első közlemény élére azokat a latin psalmusokat”. Kosztolányi, aki visszaemlékezése szerint a mű írása közben mindig a temetési szertartás latin verseit mondogatta és énekelte, erre csak annyit válaszolt: „Jelezni akartam vele a regény filozófiáját.”
– Az Édes Annát sokan sokféleképpen értelmezték, számtalan olvasata létezik. Története a száz évvel ezelőtti apokaliptikus időszakban játszódik: 1919-ben, a kommün bukásával kezdődik, és tart egészen 1922 őszéig, amikor „csonka Magyarországot fölvették a Népszövetségbe”. A szövegben hol egyértelműen, hol pedig utalások szintjén jelennek meg ezek a korabeli történelmi események. Így történelmi regényként éppúgy felfogható, mint naturalista vagy lélektani alkotásként; mindegyik skatulyába beilleszthető, de egyikbe sem illik igazán. Amikor tíz évvel ezelőtt megjelent a kritikai kiadása Veres András irodalomtörténész szerkesztésében, ő hívta fel rá a figyelmet lábjegyzetében, hogy ez a Kosztolányi által mottóul választott halotti imádság nem a meggyilkolt házaspár vagy a bűnös cseléd lelki üdvéért, hanem sokkal inkább a háború és Trianon sújtotta történelmi Magyarországért szól. A kiállítás vezérfonalát mi is erre fűztük fel: a latin nyelvű imaszöveg füstszínű betűkkel térdmagasságban végigkísér bennünket a falakon – mesél az alapgondolatról Parádi Andrea irodalomtörténész-kurátor.
Persze nem ez az egy mondat döntött arról, hogy éppen az Édes Anna kerüljön a PIM Trianon-tárlatának középpontjába. Annak ellenére, hogy a korszakról számos monográfia, szakkönyv és antológia jelent meg az elmúlt évtizedekben, máig alig akad nagyregényünk, ami ezt a történelmi traumát feldolgozná. Érdekes, hogy éppen az apolitikus Kosztolányi volt az, aki progresszív felfogása ellenére a régi Magyarországot visszasírva, szerkesztőként állt az első irredenta antológia, az 1921-ben megjelent Vérző Magyarország élére, amelynek lényegét tömören így határozta meg: „Eszközében szigorúan irodalmi. Céljában harcos.” A csaknem hat évvel később, 1926 karácsonyán megjelent Édes Annát viszont már vállaltan nevezte „bizonyos tekintetben” politikai munkának: „Én, aki soha életemben nem nyilatkoztam meg a politika dühöngő, aláaknázott és fülledt fórumán, ebben a művemben hitet teszek arról, hogy mi a politikai meggyőződésem.” A regény Kosztolányi életében nyolc kiadást élt meg, majd 1945 után tiltólistára került, és nem is jelenhetett meg több mint tíz évig.
– A kiállítás térkonstrukciója az Édes Anna keretes szerkezetére utal. Három térre osztottuk a tárlatot, az első és az utolsó terem az első és utolsó fejezetet idézi meg, és a történelmi hátteret, a regény keletkezéstörténetét, Kosztolányi írói pályáját, útkeresésének állomásait dolgozza fel. Az itt elhelyezett kurátori szövegek, idézetek, fotók, korabeli dokumentumok és műtárgyak segítségével igyekeztünk felfedni azokat a rejtett utalásokat, amelyekre nem feltétlenül gondolnánk az első olvasáskor – magyarázza Parádi Andrea. Választ kapunk azokra az önmagunktól talán fel sem merülő kérdéseinkre is, hogy miért épp háromkirályok napján (1920. január 6-án) döbben rá Vizyné arra, hogy a tökéletes cselédlánynak udvarlója akadt (tehát el is veszítheti), vagy miként kapcsolható össze 1920. május 28-a, azaz Vizyék meggyilkolása a békeszerződés aláírásával.
A tárlat igazi kuriózuma a középső terem. A lecsupaszított polgári otthon üres terében csupán egy monokróm terített asztalt láthatunk, amely a végzetes vacsora romjait idézi, a teríték mellett található korabeli tárgyak, például egy cselédkönyv az 1910-es évekből, a szivartartó, a kézitükör vagy gyógyszeresdobozka pedig egy-egy regényszereplő élettörténetét idézik fel, afféle attribútumokként. Ezek alapos megvizsgálása, azonosítása után hirtelen kialszik a fény, a sötét falakon pedig életre kel Édes Anna története. A Kiégő Izzók vizuális alkotócsoport digitális installációjának köszönhetően a látogató beléphet Vizyék otthonába, végigsétálhat a korabeli Budapest utcáin, bevásárolhat a piacon, a Krisztina téren pedig csatlakozhat a fehér kendőt lengető tömeghez. Sőt, megnézheti azt is, hogyan integetett a Vérmező felett Kun Béla a repülőgép ablakából, amelyen egy városi legenda szerint elmenekült az országból.
A vetítés totális élmény, minden érzékszervünkre egyformán hat. A látványelemekhez erős hangeffektusok és a regény szövegéből összevágott hangjáték társul, végül a falakon körbefutó Kosztolányi-szövegek csöndesítik el a befogadói lelkivilágot. Mindez egyszerre segíti a regény értelmezését és hagyja, hogy szabadon, a fantáziánk szerint építsük fel saját történetünket. Ez az újszerű, sokakban eddig talán fel sem merülő nézőpont, amely a trianoni tragédiával való összefüggésre világít rá, csupán egy lehetséges, ám nem kizárólagos olvasata a regénynek. Mindenesetre elgondolkodtató, pláne, ha felidézzük Szörényi László irodalomtörténész szavait is. Ő az Édes Annát egyenesen „az osztályharcban megnyilvánuló nemzeti öngyilkosság allegóriájának” nevezi, melyben Anna bírósági tárgyalása (ami éppen a trianoni szerződés ratifikációjával esett egybe) utalásnak is tekinthető arra a történelmi pillanatra, amikor 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon-palotában Magyarországot a vádlottak padjára állították.
