Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

Az Év Turistaháza díj átadóünnepségén az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára, Szentpéteri Sándor arról beszélt, hogy 2010-től tudatos fejlesztés zajlik az állami erdőgazdálkodásban, aminek keretében egy évtized alatt 50 új szálláshely, erdei iskola épült, és több mint százat felújítottak. A 21 állami erdőgazdaságban a járvány előtti becsült látogatószám évi 40-50 millió körül volt, ez a szám a pandémia alatt pedig tovább emelkedett.

A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. szakemberei is érzik az aktív pihenés iránti erősödő társadalmi igényt. E kívánalomnak igyekeznek megfelelni a Lengyel település határában fekvő Annafürdő turisztikai kínálatának folyamatos bővítésével is.

Élményközpontú nevelés

Érkezésünkkor éppen egy, az erdei iskola épületében éjszakára benn rekedt riadt denevért mutat a Tolna megyei Zomba községből érkezett óvodáscsoportnak Kertai László, a Turisztikai és Természetismereti Központ erdei iskolájának vezetője. A kiránduláson részt vevő kicsik megigézve figyelik a bőrszárnyú tűhegyes fogait és meghosszabbodott, hátrafelé néző láb­ujjait. A rögtönzött biológiaóra mellett megismerkedhetnek a vendégek Annafürdő egyéb látnivalóival is. Az egynapos kirándulás során életkori sajátosságaiknak megfelelő kézműves-foglalkozáson vesznek részt: nemezelnek, agyagoznak, fajátékokat készítenek. A szabadtéri fedett Kemencés pavilonban élénk madárcsicsergés mellett pedig sütni-főzni is lehet.

A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. 42 főnek számára szállást adó, kulcsosházként is működő erdei iskolája a központ lelke. Az itt folyó nevelés célja, hogy természeti környezetbe helyezve gazdagítsa és rendszerezze a közoktatásban részt vevő gyerekek óvodai, iskolai, illetve otthonról hozott tudását. Ahogy Kertai László rávilágít, a tanulók mellett legtöbbször a felnőtt kísérőknek is tudnak újat mondani. Nem mindenkinek egyértelmű például, hogy mi a különbség dám- és a gímszarvas vagy éppen az őz között, és hogy melyik állatnak van borja, melyiknek gidája. Ahogy a szakember fogalmaz, ezeket a kérdéseket a helyi Vadasparkban bemutatott nagyvadfajok megfigyelése közben szokták tisztázni. Mint mondja, az igazi erdei iskola nem egy-, hanem többnapos és itt alvásos, amelynek keretében növény-, állat-, valamint talajtani ismeretekkel is bővül a gyerekek tudása.

– Az Annafürdőtől hat kilométerre levő, környezetbarát technológiákkal nemrég felújított, több mint százéves, vályogfalú ökoturistaházba is elkerékpározunk, ugyanakkor nem maradhat el a bátorságtúrával és csillagászati kitekintővel egybekötött éjszakai séta sem. Programjaink szervezésénél a legfontosabb szempont az élményközpontú ismeretátadás, vagyis a játszva tanulás.

Az erdei iskola vezetője hangsúlyozza, hogy az egyhetes itt-tartózkodás alatt nem könnyű az iskoláskorú gyerekeket kiszakítani a már megszokott digitális világukból és az okostelefon bűvöletéből.

– Az első nap még a WiFi-jelszót keresik, TikTok-videót készítenek, és egymásnak küldenek online üzeneteket, de a másodikon már felfedezik, hogy bizony térerő és virtuális valóság nélkül is van élet. Mi itt, az erdei iskolában a környezeti nevelésen túl azt is küldetésünknek tekintjük, hogy alternatívát nyújtsunk a gyakran hamis illúziót kínáló online léttel szemben. A kamaszok ugyanis ma már olyan természetfilmeken szocializálódnak, amelyek képkockáin másodpercenként váltják egymást a drámai események. A gyerekek azonban nem tudják, hogy a látványos, villámgyors tempójú felvételek mögött hónapokig vagy akár évekig tartó kemény munka rejlik, így aztán előfordul, hogy kiszabadulva a természetbe, eleinte ingerszegénynek érezhetik a valóságos környezet nyújtotta attrakciókat. Éppen ezért úgy vélem, a szülőknek és a pedagógusoknak óriási felelősségük van abban, hogy kontrollálják a gyerekeikre zúduló információáradatot.

Gál László erdőművelési és közjóléti ágazatvezető
Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Szálláshely és közösségi tér

Gál László erdőművelési és közjóléti ágazatvezető arról tájékoztat, hogy hazánkban az utóbbi években kezdett egyre népszerűbbé válni az erdei turizmus, aminek óriási lendületet adott a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program. Ennek részeként néhány éve a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. mindhárom turistaházát újjáépítették, a minőségi szálláshelyek pedig egyértelműen forgalomnövekedést eredményeztek. A vendégházakat környezetbarát zöldtechnológiákkal újították fel. Légkondicionáló berendezések helyett az erdő hűs klímája gondoskodik a jó közérzetről, az energiát többek között napelemek és szélgenerátorok szolgáltatják, az öntözést és a vadak itatását a szürkevízrendszer segítségével összegyűjtött csapadékvízzel oldják meg, de ezzel működik az illemhelyek vízöblítése is.

– A nemrég felújított Annafürdői Vendégház azért is különleges, mert kialakításánál az értékmentés elve vezérelt bennünket. Igyekeztünk organikus építőanyagokkal olyan természetbe beépülő szálláshelyet létrehozni, amely harmonikus egységet alkot a környezettel. A részben vörösfenyőrönkökön álló vendégház átalakításához felhasználtunk az Apponyi grófok gazdasági épületeiből származó téglát és bontott cserepet is, beleépítve a múltat a jövőbe. Így ma már 29 férőhelyes, három apartmanos vendégház és közösségi tér várja a pihenni vágyókat.

Gál Lászlótól megtudjuk, hogy az Év Turistaháza cím elnyerésére az interneten szavazhatott a természetkedvelő közönség, a versenyben az a tíz szálláshely vehetett részt, amelyet az Aktív és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ előzetes szakmai zsűrizés alapján választott ki a beérkezett pályázatok közül. Az ágazatvezető szerint ugyanakkor egy-egy szépen felújított erdei ház csak akkor válik igazi vendégházzá, ha sikerül az épületet tartalommal is megtölteni.

Lombkoronától a tengerszemig

A szakemberrel együtt indulunk el, hogy felfedezzük a Parkerdő látnivalóit. A területen kanyargó tanösvények a helyi természeti kincseket, a növény- és állatvilág jellegzetességeit, valamint a természetszerű erdőgazdálkodás ismérveit mutatják be.

Továbbsétálva az erdei ösvényen a dám- és gímszarvasnak, valamint vaddisznó­nak otthont adó Vadasparkba érünk. Utóbbi példányai egészen közel jönnek a drótkerítéshez, miközben egymást fürkésszük. Megtudjuk, hogy a Parkerdő területén kora hajnalban még szabadon sétáló, szelíd őzzel is találkozhatunk. 

Felmászunk a fák lombkoronaszintjén elhelyezett, helyi akácfából készült kilátóba, ahol interaktív természetismereti szemléltetőeszközök mellett többek között madárodúk, faágon ülő gyöngybagoly- és harkálymakettek jelzik az erdei madarak valódi életterét. A hangostábla bármikor az erdőbe varázsolja az egyébként csak évente egyszer, párzási időszakban hallható szarvasbőgést, dámbarcogást, de a békák brekegését, a harkály kopogását vagy éppen a cinegék, erdei pintyek, zöldikék énekét is.

Továbbhaladva erdővel körbevett pihenőtóhóz érünk, amelyet tengerszemként ölelnek körbe a tolnai hegyek. A turisztikai céllal, mesterségesen létrehozott öt méter mély tavat – amelyen a szállóvendégeknek horgászni is lehet – részben az Anna-forrás táplálja. Ha kedvünk tartja, akár kerékpárral is felfedezhetjük a vidéket, erre a célra csaknem 30 mountain bike áll rendelkezésre.

Kísérőnk, Gál László elmeséli, hogy a Tolnai-hegyhát nyolc településének összefogásával Tolnai Zöldút névre keresztelt megállapodást kötöttek a környék természeti, kulturális és gasztronómiai értékeinek közös népszerűsítésére. Ahogy mondja, erre azért van szükség, mert az emberek nem ismerik az itteni páratlan látnivalókat: a lengyeli Apponyi-kastélyt, a závodi sváb telepesek kivételes építészeti örökségét, de a Lengyeli kultúra részeként számon tartott, Wosinszky Mór lelkész-régész által felfedezett bronzkori földvár maradványait sem, amelynek csaknem 150 évvel ezelőtti feltárását az Apponyiak patronálták.

Lengyel és az Apponyiak

A török hódoltság után elnéptelenedő Tolna megyei Lengyel falunak és környékének felvirágoztatása a gróf Apponyi főnemesi család nevéhez fűződik, amelynek tagjai 1799-ben vásároltak itt uradalmat, és a következő évszázadban leginkább a diplomácia terén jeleskedve képviselték hazánkat a nemzetközi nagypolitikában. Az Apponyi-birtokok jelentőségét jól szemlélteti, hogy a tulajdonos családnak a vadregényes Tolnai-hegyháton 23 község határában voltak erdő- és vadgazdálkodási érdekeltségei. Élénk társasági életet éltek, rengeteg vendéget fogadtak a főúri család kedvenc pihenőhelyén, a mai Annafürdő területén.

Az egymást követő Apponyiak a XIX. században többek között templomot emeltek, kastélyt építettek, tehenészetet alapítottak, de gőzfürdőt is létesítettek ezen a vidéken. Utóbbi családi örökségként került Apponyi Rudolf és felesége, Beckendorff Anna tulajdonába. A grófnő továbbfejlesztette és a köznépnek is átengedte a fürdőt. A lakosság az iránta érzett hálája jeléül Annafürdő névre keresztelte, a Parkerdőben eredő vízfolyást pedig Anna-forrásra. Annafürdő az európai uniós irányelvek alapján napjainkban Natura 2000 oltalom alá tartozik, az Anna-forrás és környéke pedig egyben helyi védett terület is, lényegében érintetlen vidéknek minősül.