Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Hirdetés

– A kampányhoz, hangsúlyozandó a mindenkori összefogás fontosságát a színházi világban, a Nemzeti Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Budapesti Operettszínház, a Thália Színház és a Fővárosi Nagycirkusz is csatlakozott. Mire szeretnék leginkább felhívni a figyelmet?

– Az elmúlt egy év mindenki számára nagyon megterhelő volt az élet minden területén. Mi, színházi emberek, beleértve a háttérdolgozókat is, különösen megsínylettük a bizonytalanságot, a közönség hiányát. Ezért most közösen szeretnénk üzenni a nézőknek, hogy nagyon hiányoznak, alig várjuk, hogy telt házak előtt újra együtt játszhassunk. A karanténidőszakok alatt sokan próbálkoztak ugyan a streameléssel, ami átmeneti megoldásnak jó, de közel s távol sem adja vissza a színház lényegét. Egy-egy nagy kultuszú előadást leszámítva nem sok értelmét látom. Nem véletlenül nem próbálkoztunk vele mi sem. Különösen, mert a Déryné Program éppen azért jött létre, hogy a legkisebb, akár pár száz fős településekre is elvigyük a színházat, lehetővé téve így az élő, valódi találkozásokat.

– A program égisze alatt tavaly megalakult a Déryné Társulat is, amely éppen hogy elkezdte az országjáró misszió­ját, már le is kellett állnia. Mit tudtak csinálni a munkatársak a hosszú szünetek alatt?

– A társulat tagjai és az irodai dolgozók egyaránt hasznosan töltötték az időt. Gőz­erővel folytak a szervezési és egyéb háttérmunkálatok, a színészek pedig képezték magukat: énekórákat vettek, az egyik sofőrünk képzett kaszkadőrként edzéseket tartott, improvizációs tréningeket szerveztünk számukra. És persze elkezdtük előkészíteni a produkcióinkat, hogy amikor a járványhelyzet lecseng, azonnal készen álljunk a folytatásra. Ezért nem ért váratlanul minket, amikor a kormány részéről eldördült a startpisztoly. Most pedig a nézőkön a sor, hogy merjenek jönni, ezért is készült A színház visszavár kampányunk.

Korábban írtuk

– Mit gondol, mennyi időbe telik, amíg visszarendeződik minden a járvány előtti állapotba, amikor évről évre egyre emelkedett a hazai színházjegyvásárlók száma?

– Bízom benne, hogy néhány hónap elég lesz erre, sőt, mivel az emberek nagyon ki vannak éhezve a kultúrára, a kikapcsolódásra, a közösségi élményre, a jövőben még tovább nőhet ez a szám. Szerintem a közönség is ráébredt arra, amit mi, színházi emberek már az első karanténkor megtapasztaltunk: milyen csodálatos dolog, hogy egyáltalán létrejöhet egy előadás. Eddig olyan sima ügy volt minden; elkészült egy produkció, tudtuk, hogy jön a bemutató, itt csönd lesz, ott nevetés, sírás vagy taps. És egyszer csak ott álltunk, hogy hoppá, ez az egész nem is olyan természetes. Akik pedig szabadúszóként a mindennapi megélhetésért is küzdöttek, még sokkal nehezebb helyzetbe kerültek. Ezért is volt remek kezdeményezés Fekete Péter államtitkár úr részéről a Köszönjük, Magyarország! program az ő anyagi megsegítésükre. Ennek hamarosan elkezdődik a második, az előadó-művészet minden területére kiterjedő szakasza, amelynek immár mi, azaz a Déryné Nonprofit Kft. vagyunk a fő lebonyolítója.

– Önnek személyesen sem volt könnyű az elmúlt időszak, hiszen 2020. március 1-jén megkapta az igazgatói kinevezését, majd két hét múlva leállt az élet.

– Az biztos, hogy ez az egész nagyon furcsa megoldásokat szült. Online fogtam bele a csapat építésébe, az állásinterjúk Skype-on történtek, volt olyan, akivel akkor találkoztam először élőben, amikor már letelt a próbaideje. Tavaly májusban aztán megvásároltuk a főhadiszállásunkként szolgáló XIII. kerületi ingatlant, amelyet az átépítések után decemberben vettünk birtokba. A Déryné Központ csodás bázis lett három próbateremmel, színházteremmel és irodákkal. A járványügyi helyzet nem tette lehetővé a teljes körű működésünket, az utaztatások augusztus 8. és november 9. között zajlottak. A bizonytalan helyzet ellenére is nagy érdeklődés mutatkozott a program iránt: a fenti időszakban 112 előadást szerveztünk meg, ezeket 17 600 néző látta ingyenesen vagy jelképes jegyáron.

– Hogyan tudják folytatni a félbemaradt munkát?

– 105 előadást meg is valósítottunk. Az Országjárás alprogram május 16-án Kincsesbányán indult, jelenleg 849 elő­adás van szervezés alatt a következő évre, ebből 267-nek már a konkrét időpontját is tudjuk. A Vándorszínházban 299 elő­adásra kerül sor, ebből 265-öt a saját társulatunk vállalt, június 4-én Sitkén lendültünk újra turnéba. Havi tizenöt-húsz alkalommal játszunk, ami embert próbáló menet; nem ritka, hogy a színészek és a háttércsapat elindul hajnalban, utazik három-négy órát az ország legtávolabbi részére, ott lemegy a próba és az előadás, éjjel hazaérkeznek, majd jó esetben egy-két nap pihenő után kezdődik elölről az egész. De még sosem hallottam senkitől panaszt; az a hihetetlen öröm, amivel fogadják őket, minden fáradtságot feledtet. Minél kisebb egy település lélekszáma, annál nagyobb a vendégszeretet. Az előadásokon sokszor szó szerint kinn van az egész falu. A háromszáz lelkes Mátraderecskén például, ahol a színpad alkalmatlannak bizonyult, két fa között, szabadtéren játszottuk el a János vitézt a község majd összes lakója előtt. Hihetetlen élmény volt. És a színháznak ez egy nagyon fontos szerepe, hogy közösséget építsen, összetartson, gondolkoztasson.

– A Déryné Társulat programadó darabja és zászlóshajója stílszerűen Herczeg Ferenc Déryné ifiasszony című drámája, amelyből nemrégiben filmet is forgattak, a bemutató valószínűleg a Duna televízióban lesz. Mi van még emellett a repertoáron?

– Szintén tavaly mutattuk be a már említett János vitézt, május 28-án a Déryné Központban debütált a Kék róka Szabó Sebestyén László rendezésében, június 14-ével pedig megkezdődnek az elhalasztott próbái A falu rosszának, amit Mészáros Tibor jegyez.

– Csupa ezekhez hasonló klasszikusokban gondolkodnak?

– Nekünk nyilván fokozottan figyelnünk kell arra, hogy az előadásaink érvényesen szóljanak a vidéki nézőkhöz, és amellett, hogy van szórakoztató faktoruk, lélekemelő, ünnepi voltukkal közelebb hozzák a színház világát a közönséghez. A távlatokat tekintve pedig hogy becsalogassák őket a hozzájuk közeli kőszínházakba is. A klasszikus amúgy sem feltétlenül az unalmas szinonimája, csak jól kell csinálni. És a visszaigazolásokból úgy tűnik, eddig egyszer sem lőttünk mellé.

Mi is az a Déryné Program?

Az egymilliárd forintos kormányzati támogatásból indult Déryné Program olyan hiánypótló kezdeményezés, amely a kultúrához való hozzáférés pénzügyi és földrajzi akadályait hivatott leküzdeni. Négy alappillére van, az állandó Déryné Társulat az Országjárás, a Barangoló és a Vándorszínház alprogramokkal együtt alkot komplex egészet.

Az Országjárás alprogramba alkotók és a játszóhelyek jelentkezhetnek, az ajánlatokból szakmai bizottság választja ki az egyre bővülő, változatos műfajú előadáslistára kerülő produkciókat. Ezek közül a regisztrált befogadó intézmények választhatnak, a költségeket szinte teljes egészében fedezi a program, így a nézők a legtöbb esetben ingyenesen vagy jelképes, kétszáz forintos áron juthatnak jegyhez. A bizottság a válogatás során előnyben részesíti a klasszikus magyar szerzők műveiből készült, lehetőleg közösségépítő üzenettel bíró és viszonylag könnyen utaztatható előadásokat. Jelenleg csaknem százcímes repertoár áll a közel ötszáz befogadóhely rendelkezésére.

A Barangoló alprogramban anyagi-szakmai támogatást és igény szerint próbahelyet nyújtanak fiatal előadóművészeknek és kőszínházi struktúrán kívüli művészeti társulatoknak ötleteik megvalósításához, a Vándorszínház alprogram pedig a kulturálisan elszigetelt településekre koncentrál. A tizenöt fős Déryné Társulat előadásai is elsősorban e helyszíneken jelennek meg.